Főoldal » Boldog Karácsony

Boldog Karácsony

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Dráma egy felvonásban

SZEREPLŐK:

ANYU
APU
GYURKA
KRISZTIÁN
MAMA
PAPA
DÉDIMAMA
ROBI KUTYA

Történik 1989. december 24-én.

KÉP:

Nappali szoba, régi stílusú, nagy belmagassággal. Benne két rekamié, egy fotel, két kisebb asztal, néhány szék. Széles könyvespolcon könyvek sorakoznak. Oldalt egy barna cserépkályha. A szobában karácsonyfa, az asztalon ünnepi teríték és gyertya. Az asztal körül nagy sürgés-forgás. Az egyik asztal mellett egy babakocsiban fekszik a négy hónapos KRISZTIÁN. ROBI KUTYA, a tacskó, a fotelban foglalt helyet. APU és PAPA  egy hangfelvevővel babrálnak.

APU: JAAAAAJ! ANYÁÁM! JÓÓ!

(háttérben nevetés)

Hát itt van! Lehet látni, hogy fölvesz! JAAAAJ!

(nevetés, közben APU fütyül bele a felvevőbe)

Na mindjárt meglátjuk, hogy mit vett föl. Mert tulajdonképpen ezeket a hangokat föl kéne vennie. Mert ha átállítom a balanszot, akkor is ezt az oldalt veszi föl, a k***a anyját!

(harsány nevetés)

MAMA (megjátszott rosszallással): Na! Szépen beszélünk így Szenteste! Játszd már vissza, hogy én is halljam, a k***a életbe!

Visszajátszották, hogy meghallgassák az eredményt, majd folytatták a felvételt onnan, ahonnan abbamaradt. A mikrofont letették az asztalra, és ekkor Gyurka került a középpontba.

ANYU-APU (halkan): Énekelj! Énekelj!

APU: Énekeld, hogy Kis-ka-rá-csony-nagy-ka…

GYURKA (alig érthetően és lassan tagolva): Kis…ka…lá…csony…nagy…ka…lá…csony. Kisüt…e…mál…a…ka…lá…csom

(hátul elfojtott nevetés)

APU (játékosan): Te! Hangosan énekeljél, mert kupán nyomlak! Erre a többiek is rákezdenek: hangosan! Hangosan!

GYURKA: Ha…kisüt…mál…ide…véle

APU: HA KISÜLT MÁR, IDE VÉLE!

GYURKA (kicsit már hangosabban): Ha…kisüt…mál…ide…véle!

KETTEN: Hadd egyem meg melegében!

GYURKA (felbátorodva): Jaj de szép a kalácsonyfa! Jagyog jajta a sok gyejtya. Itt (APU: Itt!) egy szép könyv, ott egy (APU: Ott egy!) jabda. Jaj (APU: Jaj!) de szép a…a…a

TÖBBIEK: Karácsonyfa!

GYURKA (mosolyogva): Fa!

APU: És a Télapós?

DÉDIMAMA: Hull a…

APU:…pelyhes…

GYURKA:…fehér hó. Jöjj el kedves Tél-a-pó. Minden gyejmek várva…vár (APU: Vár!), vidám ének hangja száll. Van zsákomban minden jó, piros alma (APU: Piros alma!), mogyoló. Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg tél-a-pó.

Így folytatódik a Gyula-gyulával és a Gólya nénivel, mígnem ANYU szól rá APURA.

ANYU: Most már hagyjad, majd később folytatjuk!

PAPA: Gyerünk Gyurika, nyomás!

APU: Most jön az, hogy húszig!

GYURKA (lassan, itt-ott kis segítséggel): Egy…kettő….három…négy…öt…hat…hét…nyolc…kilenc…tíz…tizenegy…tizenkettő…tizenhárom…tizennégy…tizenöt…tizenhat…tizenhét…tizennyolc…tizenkilenc…húsz!

TÖBBIEK (kórusban): Húsz!

APU: Húsz, a jó édes anyját!

DÉDIMAMA (magas, rekedt hangon): Hétfő?

MAMA: Hétfő? Gyere, mondd! Ide gyere a mikrofonhoz!

ANYU: Na jól van, elég volt! Majd később folytatjuk.

A szalag pereg tovább. Ajándékbontás következik. Kisebb-nagyobb csomagok járnak kézről-kézre, papírzacskó zörgését lehet hallani. Általános izgatottság kíséri az eseményt. ROBI KUTYA diszkréten kíváncsiskodik, GYURKA a kezeivel kalimpál, közben azt kiabálja, hogy „Jaaj anyám! Jaaj, anyám!” és minden érdekli, ami az asztalon van, különösen a csokoládé. KRISZTIÁN csöndben figyeli az eseményeket. Melegítő, fehérnemű, papucs, zokni kerül elő. GYURKA különleges osztrák dominókészletet kapott. KRISZTIÁN egy olasz csörgőt.

ANYU: Köszönöm a bugyikát! (kuncogva nevet) Meg van itt még valami finom. (és egy üveg whiskey-t vesz elő, kisvártatva jég is kerül az asztalra)

APU: Incsi-fincsi!

DÉDIMAMA: Nem kell a papírt kidobni, jó lesz az még a kicsiknek.

ANYU: Olyan boldog vagyok, amikor mindenkinek minden tetszik. (elszontyolodva) Már milyen késő van! Mindjárt kell vinnem Krisztiánt megfürdetni.

MAMA: Még sosem volt melegítőm! (magára húzta újdonsült, zöld melegítőjét). Milyen puha, és milyen jó meleg! (elgondolkodva) Úgyis majd csak vásár-és ünnepnapokon veszem fogom fölvenni.

APU: Jaj, ne beszélj már!

MAMA: Amik a dobozban vannak, most nem adjuk oda Gyurkának. Majd a születésnapjára. Ha már nagyobb lesz hozzá.

APU: Mi is vacilláltunk, hogy mit adjunk most neki. Most még nem értékel semmit.

APU kezébe veszi a mikrofont és odaguggol KRISZTIÁNHOZ. Gügyögve nógatja, hogy mondjon valami szépet, de Krisztiánnak nincs kedve semmi szépet mondani, így a mikrofon megint GYURKÁHOZ kerül.

APU: Hétfő!

GYURKA: Hétfő…kedd…szerda…csütörtök…péntek…szombat…vasárnap.

DÉDIMAMA: És mi a neved? Hogy hívnak?

GYURKA: Bors…Gyölgy…vagyok.

DÉDIMAMA: Milyen utcában laksz?

GYURKA: Poscher János utca huszonöt.

APU: És hány éves vagy?

GYURKA: Kettő…éves…vagyok.

 

(készült egy 1989 Karácsonyában készült hangfelvétel alapján)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.