Főoldal » Ebgondok

Ebgondok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Tavaly történt. Másának már egy ideje problémái voltak a menstruációjával. Október környékén jelentkezett neki először, és körülbelül két hétig tartott, mint eddig mindig. Azonban decemberben megint elindult neki. Nem tudtuk mire vélni ezt az újabb vérzést. Mása közelített a tizenegyhez, arra gondoltunk, hogy a klimax nemsokára beköszönt nála, így a felborult hormon háztartása miatt ismétlődött meg a ciklus. Nem így történt.

Egyre csak vérzett, a hasa pedig elkezdett indokolatlanul nagy növekedésnek indulni. Terhes semmiképpen nem lehetett, hiszen itthon egyedül van, a kertbe nem tud beszökni más kutya, amikor meg sétálni visszük mindig odafigyelünk, hogy merre csatangol, láttuk volna, ha bekövetkezik a baleset. Tél volt, jött a vasárnap és megint elvittük futni egyet, most azonban nem a Hajógyári szigetre és nem Pünkösdfürdőre, hanem az Omszki-tóhoz. Az Omszki-tó ugyanis be volt fagyva és Anyumnak kedve szottyant korizni egyet. Míg Ő magára penderítette a csúszkálós lábbeliket, addig mi kanok, elvittük Mását a tó körül szaglászni. Nagyon jól érezte magát, vígan szaladgált, egy ízben még a horgászokat is meg akarta tréfálni és szíves örömest ment volna még egy kört, esze ágában sem volt beülni a kocsi csomagtartójába. A gondok azonban este kezdődtek. Mása teljesen maga alatt volt. Csak feküdt a helyén begubózva, kedvetlenül. Apum rögtön tudta, hogy baj van.

Békei doktor a mi nagyra becsült állatorvosunk. Magas, bajuszos, haja már teljesen megőszült, személyét tekintve kissé kelekótya, de az biztos, hogy maximálisan elkötelezett az állatok felé. Életét az orvoslásnak szenteli. Régebben itt lakott a Kerekes utcában, még az öreg tacskónkat, Robit is Ő istápolta. Vele volt, amikor oltani kellett, vele volt, amikor Robinak ki kellett műteni a prosztatáját és vele volt akkor is, amikor Robi az utolsó útjára ment, az Örök Vadászmezőkre. És most Mását vette a szárnyai alá. Ki kellett hívnunk, mert Mása egyre rosszabbul volt. Békei doktor már a telefonban felállította a diagnózist, de a biztonság kedvéért eljött és vetett rá egy pillantást. Szavai kétségbeejtőek voltak: petefészek gyulladás.

Elkerülhetetlen a műtét. Ha nem műtik meg, akkor meg fog halni. Nagyon megijedtünk. Megpróbált biztatni minket, hogy ez nem olyan komoly műtét, Másánál sokkal rosszabb állapotú kutyákat is látott már, akik a műtétet követően hosszú éveket éltek még. Megnyugtatott minket, hogy nem futottunk ki az időből. Megkapta az antibiotikumos injekcióját hétfőn is és szerdán is. Ez valamelyest javított a kedély állapotán. Mindannyian aggódva figyeltük közérzetét. Gyurka minden nap érdeklődött felőle, kérdezgette hogy hogy van, mi fog vele történni, hogy rendbe jön-e?

         Ugye rendbe fog jönni a Másinyka? – kérdezgette.

         Persze, hogy rendbe fog jönni. – mondtam a magam hamisítatlan optimista hozzáállásommal.

Akkor még nem tudtam, hogy a beavatkozás során Békei doktor egy gyerekfej nagyságú cisztát fog kivenni Mása hasából.

A műtét előtti napon Békei doktor ellátott minket utasításokkal, hogy mikre kell odafigyelni Másával kapcsolatban. Csak egy kis könnyű reggelit ehet, mást nem, viszont igyon sokat, és a kicsivel a műtét előtt vigyük oda, hogy körbe tudjon szaglászni és tudjon pisilni egyet, különben az altató után mindent el fog áztatni. Gyurka aztán megkérdezte tőlem, hogy mit mondott a doki.

          Azt mondta, hogy Másának holnap egy kis reggelin kívül semmit sem szabad ennie. – válaszoltam.

         Ne-em? – kérdezte megilletődve.       Jutalom falatot sem?

          Jutalom falatot sem.

          És csokit sem?

          Azt sem. Semmit. Holnap koplalnia kell.

Gyurka kétségbe esett ezen a kijelentésen. Fejét kissé jobbra és lefelé billentette, meg hányta-vetette magában a hallottakat, majd az aggodalmának és felháborodásának hangot adva azt mondta:

– Dehát, akkor akkor, a Másinyka é-éhen fog ppusztulni!

Egy jóízűt szerettem volna nevetni ezen a kifakadáson, de gonoszság lett volna a részemről, hiszen Gyurka megnyilvánulása őszinte volt és mély, csak nem tudta másképp kifejezni magát. Ezért csak szolidan megmosolyogtam és biztosítottam afelől, hogy Mását semmi esetre sem hagyjuk éhen pusztulni.

Ilyen féltő és szerető gondoskodás mellett biztos volt, hogy Mása meg fog gyógyulni. A műtét megtörtént, ami Mását nagyon megviselte, de hamar felépült. Akkor is épp ott durmolt mellettem, amikor ezeket a sorokat írtam. Aludt és töltekezett a szeretetünkből, és biztos vagyok benne, hogy még álmában is mindent megtett azért, hogy ne hagyja cserben a Mestert azzal, hogy éhen pusztul.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.