Főoldal » Egérmese

Egérmese

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mit ad Isten, beköltözött hozzánk egy egér.

Először fel sem tűnt. Csak az volt szokatlan, hogy imádott babapiskótámnak hiányos volt az oldala. Nem tudtam mire vélni. Nem is foglalkoztam vele különösebben. Úgy gondoltam, hogy biztos én rágtam bele valamikor. Ezen aztán el is gondolkodtam, hogy ugyan miért rágtam volna ki a babapiskótának az oldalát, de mivel éppen egy igazán klassz film közben majszoltam az édességet a tortából megmaradt grillázsos krémbe tunkolva, nem volt kedvem kibogozni ezt a logikai gubancot.

Meg aztán alapjaiban ki lehet zárni, hogy a spájzban egy egér verjen sátrat, mert Mása mindig megfogta az egereket, amik átjöttek a szomszédból. Volt, hogy egy nap hatot. Bíztam hát Mása vadászati képességeiben. Úgy tűnik azonban, hogy ez egy furfangos egér volt, mert sikerült kijátszania az éber őrséget. Pedig Mása valóban éberen őrködött a falnál, ahonnan az ellenséges egércsapatok előrenyomulását várta, kivéve amikor evett, pisilt, napozott, ugatott, hűsölt, ásott, vonyított vagy aludt. Szóval a nap nagy részét nem őrködéssel töltötte, de amit mégis, azt igen nagy lelkesedéssel és lankadatlan figyelemmel tette.

Az egér pedig beköltözött a spájzba. Most mit csináljunk? Nagy riadalmat keltett ez a mi kis családunk körében. Mi lesz, ha az egér kirágja a liszteszsákot? Anyumnak például ez volt a legkardinálisabb probléma az egész egér ügyben. Hogy miért pont ez, rejtély. Azonban azt már az elején leszögezte, hogy ha Ő meglátja az egeret, akkor sikítani fog. Egyértelmű fenyegetés a részéről, komolyan is vettük a kijelentést. Volt még valami, ami nagyon frusztrálta: az egér mindenhová oda pottyantott. Még az éjjeliszekrényére is.

Ez már mégiscsak tűrhetetlen! Apum gondolt egyet és felhozta a pincéből a dédszüleim idejéből származó egérfogót, amit már majdnem teljesen megevett az enyészet, de úgy tűnt, hogy még használható. Pedánsan leszedte róla a rozsdát, majd élesben is kipróbálta. Működött az, nem volt vele gond, akkorát csattant, hogy azt hittem mentem magam alá piszkítok. Horrorisztikus vízióm támadt ettől a rémisztő hangjelenségtől. Lelki szemeim előtt egy félholt, vérben úszó ártatlan kisegér jelent meg, amint vékony hangon cincog, és azért könyörög, hogy szabadítsuk meg a szenvedéseitől. Le akartam volna beszélni Apumat az egérfogóról, de már nem volt visszaút. Apum ráhelyezett egy ízletes-illatos szalonna darabkát, majd a csapdát felhúzta, beakasztotta és behelyezte a kamrába.

Teltek-múltak a napok, de az egérfogó csattanását nem hallottuk. Gyurka guru minden nap jelentést adott a csapda aktuális állapotáról, de csak annyit tudott mondani, hogy a szalonna érintetlenül áll, sőt, már kezd megromlani. Meg is romlott. Avas lett.  És penészes. Na, gondoltuk, ha eddig nem kellett az egérnek, ezután pláne nem. Viszont az almát akkurátusan megrágta, ami ott figyelt a fonott kosárban. Biztos vegetáriánus egér, gondoltuk. Mással kell hát próbálkozni.

Apumnak támadt egy fantasztikus ötlete. Mi volna, ha diót raknánk a csapdára? Remek, remek! Fel is helyezte a dió darabkát. Igen ám, de másnap Gyurka jött a hírrel: a dió sehol, az egér sehol. Már nagyon kezdtünk pipák lenni erre a ravasz kis egérre. Mi az, hogy lezabálja a diót és még csak meg sem döglik? Nem baj, újra kell próbálkozni. Egy másik dióval. Azt is lelopta a rohadék! Viszont minket sem ejtettek a fejünkre. Úgy taktikáztunk, hogy a sok dió és babapiskóta, majd jól felhizlalja az egeret és dagadtan meg zsírosan már ez az öreg és rozsdás egérfogó is érzékelni fogja a behatolót.

Következtetésünk nem járt sikerrel. Újra kellett gondolni a stratégiát. Mint mindig, most is Apum volt az értelmi szerző. Ragasszuk le a diót egy darab celluxszal, így már nem lesz olyan könnyű dolga a tolvajlás során.

Teltek a napok és a siker még mindig váratott magára. Anyumat már az idegösszeomlás kerülgette. Izzadságszagú éjszakákat okoztak neki az álmaiban megjelenő kirágott liszteszsákok. Ezért kezébe vette az irányítást és egy internetes fórumon olvasott egy jó tippet: egy befőttesüveg tetejét úgy kell kivágni, hogy az egér bejuthasson oda, de ki már nem. Az üveg alját pedig meg kell pakolni mindenféle finomsággal. Nos, mi nem befőttesüveggel oldottuk meg, hanem sörös dobozzal. Raktunk bele diót, mazsolát, édességeket. Finomakat, illatosakat, hogy a buta egér ráharapjon a csalira. Ezt a csapdát is felállítottuk a spájzban.

Másnap reggel itt ültem a számítógépnél és épp az email-jeimet néztem, amikor Gyurka nagy sebbel-lobbal rontott be a szobámba és az orrom alá nyomta a kosarat, amiben az almákat szoktuk tárolni. Ránéztem a kosárra, az egér pedig ott volt benne, holtan, kiguvadt szemekkel. Szegény párának derékba tört a karrierje. Szó szerint, mert az egérfogó csúnyán elbánt vele. Gyurka pedig közölte a tényt: Meghalt az egér. Mondtam neki, hogy ez igazán remek, de most már vigye innen és dobja ki a kukába, aztán mosson kezet, de alaposan ám!

Délután Anyum mesélte, hogy Gyurka a halálesetre már igen korán felfigyelt és ezt a hírt rögtön meg is osztotta velük. Ott szorongatta a kosarat az ágyuk mellett és esze ágában sem volt kidobni az egeret a kukába. Mondta szüleimnek, hogy látni akarja az arcát. Még a kezét is végigsimította a saját arcán, olyannyira szerette volna érzékeltetni annak fontosságát, hogy látni akarja az egér arcát. Apum kivette a kosárból a csapdát és letette a földre. Gyurka pedig letérdelt az egérfogó elé és arcát egészen közel vitte az egér arcához. Alaposan megvizsgálta. Nézegette. Végül kijelentette:

– Ez az egér nem is volt csúnya!

Valóban nem volt csúnya, mi mégis megöltük. Azzal biztattuk magunkat, hogy úgysem volt más lehetőségünk. Talán ha nagyon akartuk volna, meg tudtuk volna fogni úgy is, hogy életben marad. Megmenthettünk volna, valamit, ami szép. Mert ami szép, azt nem szabat szétrombolni.

Talán legközelebb már sikerül Mesterünk tanítása szerint élni. Mert mit ad Isten! Megint beköltözött hozzánk egy egér.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.