Főoldal » Egy heroinista vallomása

Egy heroinista vallomása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 

Havas Henrik írásában: Egy heroinista vallomása című könyv

 A könyv bemutat egy lányt, aki nagyon fiatalon heroin függő lett. A lány neve Gabka. Gabka gyermekkorától elmeséli, hogy hogyan élt, milyen érzelmek kavarogtak benne, milyen kétségek gyötörték, milyen volt a családi légkör, a családtagok hogy hatottak egymásra, hogyan alakult a családi hierarchia, miért tévedt rossz útra, ő ezt mire vezeti vissza. Elmeséli, hogy hogyan találkozott az albán heroin-árusokkal, hogy került tizenévesen ebbe a közegbe, hány szerelme volt, mit is érzett irántuk pontosan. Tökéletesen rekonstruálja, hogy hogyan tette őt a heroin függővé, hogyan is lett pontosan a heroin rabja, hogy már csak arról szólt az élete, nem látott, nem hallott semmit csak a heroin beszerzése érdekelte, amiért soha nem kellett fizetnie. Mindnet felégetett maga körül, de az sem érdekelte, pedig az édesapja Lipóton híres-neves Főorvos volt, de ő is szenvedélybeteg volt, az alkohol rabja, később öngyilkos lett. Szóval, nem volt egy makulátlan családja, és nevelőszülőből is akadt kettő, az édesanyja társa és az édesapja társa nevelőszülőként funkcionáltak. Elmeséli, hogy az egész életét egy kettőség jellemezte. Nagyon érdekes a könyv számomra, nem bírtam letenni, mikor a kezembe vettem először, csak olvastam-olvastam és nem akartam, hogy vége legyen. Ez a könyv pont az én miértjeimre adott válaszokat. Mindenre megtaláltam a választ a könyvben, amit tudni szerettem volna Gabkáról. Minden leírt helyszínt magam elé képzeltem, ahogy olvastam a könyvet és próbáltam megérteni azokat az érzelmeket, amelyeket ez a fiatal lány átélt akkor. Gabka elmeséli, hogy milyen nehéz, rögös út vezettet el a felépülésig, mennyi helyen járt, hányszor vitte be a rendőrség, hányszor érzete magát egyedül, csak a heroin segített rajta. Nem zavarta, hogy sorra bebuktak a díler pasijai, emberek haltak meg a szeme láttára. Nem volt baj, hogy teljesen szétcsúszott, csak legyen meg a napi adag. Boldog – boldogtalannal összeköltözött, ágyba bújt. Nem tudta mi az a szerelem, mi az a párkapcsolat. De rengeteg megpróbáltatás ellenére még is sikerült felépülnie, és ma már 10 éve tiszta és nem szeretné, ha ezt bármi is veszélyeztetné. A felépülése után jött csak rá igazán, hogy milyen életet élt korábban, milyen egyénekkel barátkozott, milyen társaságban érezte magát otthon. Az is megvilágosodott számára, hogy a saját családjából, kik azok, akikre számíthatott vagy soha nem is számíthatott senkire, mert mindenki elfordult tőle?!  Ahogyan a könyvben elbeszéli ezeket a felismeréseket, és megosztja mindazt, ami történt vele, az valami elképesztő.

 Hiszen a legapróbb részletig mindent elmesél, azt hogy mi volt az elvonókon, milyen terápiák voltak, és hogy segített a felépülésében a színjátszás. Szépen fokozatosan minden megtörtént az életében. Heroin függő lett, teljesen szétcsúszott, majd segíteni próbáltak rajta, de nem hagyta, kezelhetetlen volt, de az orvosok tovább próbáltak segíteni, terápiáról megszökött heroinért. A végén csak felismerte, hogy komoly problémája van és segítségre van szüksége, majd komoly munka árán és kitartó, türelmes segítők által le tudott jönni minden féle anyagról, és már nem tartozik az anyagosok közé. Ennek már tíz éve meséli boldogan, és hogy soha nem gondolta volna, hogy valaha is fog tudni teljes életet élni, dolgozni, autót vezetni szép ruhákban járni. Nem állítja, hogy meggyógyult, hanem azt mondja, hogy ő egy felépült heroinista.

Vajon mikor jön az a pont, mikor egy heroinista felismeri, hogy bajban van és segítségre van szüksége, mert már az élete a tét? Eljön egyáltalán………….?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.