Főoldal » Előszó helyett…

Előszó helyett…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

… egy kis használati útmutató a rovathoz.

Hiszen az ABC az A betűvel kezdődik. No meg az autizmus is. Ezért mindenek előtt szeretném azzal kezdeni, hogy kicsoda is Gyurka guru tulajdonképpen és, hogy a tanításai révén, hogyan fogtok megismerkedni az autizmussal. Egyet előre megígérhetek: másképp, mint eddig. Remélem velem tartasz az út során.

A Ji-King ötvennyolcadik jósjele a Tui: Másokkal megosztott öröm. Legyen ez az útravalónk.

Gyurka huszonöt éves. Autista. Ő a bátyám.

Az első jelek csak három éves korában jelentkeztek először. Az óvodában nem játszott a többiekkel, mindig félrevonult egy sarokba, nem kezdeményezett, de nem is volt elutasító. Szemét mindig lesütötte, amikor idegennel találkozott.
Gyurkának igen nehéz kisgyermekkora volt. Születését az orvosok siettették. Reggeli szoptatáskor nem hozták ki Édesanyámnak, hanem közölték vele, hogy Gyurkát elszállították egy másik kórházba tüdőgyulladással. Ott kék fénnyel és antibiotikumokkal kezelték. Három hetesen került haza.
Gyurkának nagyon komoly arca volt, sugárzott róla az értelem. Mosolygós volt ugyan, de nagyon sokat sírt. Gondjai támadtak a szoptatásnál is. Négy hónaposan lágyéksérvet kapott, amit megoperáltak és szerencsésen meggyógyult, azonban egy éves korában a gyermekorvos észrevette, hogy Gyurka dongalábú. Háromszor három hetes gipszre kényszerült, ezen időszakok között szüleim gyógytornára és fizikoterápiára járatták. Gyurkának az egész kezelés nagy trauma volt, fejlődésében azonban nem szabott gátat. Az átlagnál gyorsabban rászokott a szobatisztaságra és hamar megtanult beszélni. Két évesen el tudta mondani nevét, életkorát, lakcímét. Verseket és nótákat fújt kívülről, amire a nagyszüleim tanították meg. Máig nem értjük mi okozhatta a változást, bár ennyi szenvedés után talán nincs is min csodálkozni.
Gyurka a közepesen erős autista vonásokkal rendelkezők közé tartozik. Külsőre semmilyen furcsaságot nem lehet rajta észrevenni, hacsak azt nem, hogy bátyám létére eltörpül mellettem törékeny alkatával. Idegenek között egyáltalán nem, itthon is csak keveset beszél, de legalább beszél. Kedvenc tevékenységei a TV nézés és a Nintendozás, ezen kívül imádja az állatos könyveket és filmeket. Betéve tud több tucat filmet, a heti műsorújságot egy olvasás után vissza tudná mondani. Életében nagy szerepet játszik a rend. Minden napnak megvan a formája, a háznak is úgy kell kinézni, ahogy az megszokott, minden változást nehezen visel. Hobbijain kívül semmi másra nem hajlandó, nem jár el sehová, nem tudja önmagát eltartani. Gondolatait nem ismerjük, mert még nekünk sem nyílt meg. Amikor a szemébe nézek mindig egy ismeretlen tekint vissza rám. Kiismerhetetlen, kifürkészhetetlen, egy nagy rejtély.
Szüleim rengeteg dologgal próbálkoztak, hogy Gyurkát meggyógyítsák: speciális iskolák, pszichológus, természetgyógyász, akupunktúra, kineziológia, pszichiáter, agykontroll. Mindhiába. Gyurka fejlődése hullámzó. Vannak időszakok, amikor minden jól alakul és bizakodunk, és vannak kritikus szakaszok mindnyájunk életében, amikor úgy érezzük megrekedt egy ponton ahonnan nincs tovább.
Gyurka ma már dolgozik. Egy gyárban végez könnyű fizikai munkát és elmondása szerint jobban szereti mint az iskolát. Ha nem is fog meggyógyulni, de talán egy napon majd képes lesz nélkülünk is boldogulni.

 

Fontos azonban megjegyeznem, hogy Gyurka csupán egyetlen színárnyalata az autizmus széles szivárványának. Egyetlen vonal a széles spektrumból. Éppen ezért óva intem a Kedves Olvasót attól, hogy általános következtetéseket vonjon le az autizmusról az alapján, amiket itt olvas. Minden autista egyedi és megismételhetetlen, aki saját, különálló személyiséggel bír. Ez közhely, viszont az autisták tüneteikben és autizmusuk mértékében is nagy egyéni eltérést mutatnak, ezért nehéz objektíven megfogni ezt a különleges állapotot. A Gyurkával kapcsolatos történetek során, illetve mindezek mellett, szakmai jellegű írásokkal is megpróbálok hiteles képet adni az autizmusról. Írásaimat egy igen fontos elem fogja végigkísérni. Ez pedig: a szemléletmód.

Még valami: Gyurkát gyakran fogom gurunak, vagy mesternek emlegetni. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy Ő valóban egy olyan személy, akitől nagyon sokat lehet tanulni, ha türelemmel és szeretettel fordulunk felé. Bár tudom, hogy Ő azt szeretné, ha csak szimplán Gyurkának szólítanám.

Most pedig, Kedves Olvasó, szeretném megosztani veled Gyurka guru első (lejegyzett) tanítását, mely a kutya és az ember kapcsolatáról szól. Íme:

Ugyanúgy kezdődött, mint minden szombat reggel. Gyurka már reggel hat óra tizenöt perckor fent volt, hogy megtegye a szokásos ellenőrző körútját a házban. Természetesen előbb megmosakodott, ami inkább nevezhető valami szolid cicamosdásnak, mint valódi mosakodásnak. A látszat mosdás után lecsekkolta, hogy az én szobámban is minden rendben van-e (ez egy későbbi történetben kiderül, hogy hogyan szokott végbemenni). Szemével végigpásztázta a ház minden zugát, nincs-e valami máshol, mint ahol lennie kell, benézett a szüleimhez is, majd a hálószobájukon keresztül átment a nagyszüleim részlegéhez is (ehhez tudni kell azt, hogy a nagyszüleinkkel élünk egy kertes házban, ami gyakorlatilag két házból áll, csak egybe van nyitva. A bátyám és én a tetőtéren vagyunk, külön szobában, a szüleim hálója pedig a gardróbszobában lett berendezve, ahonnan közvetlenül egy ajtóval nyílik a nagyszüleim háza). Na szóval átment körülnézni, észlelte, hogy Mama még alszik, de Papa már fönt van és olvassa az újságot. Ergo minden rendben van, vissza lehet menni a szobába, hiszen itt az ideje a reggelinek. Ezt Mesterünk gyorsan el szokta intézni, hogy aztán elfoglalhassa az Őt megillető helyett a mellékhelyiségben. A WC adta lehetőségeket maximálisan kiaknázza, egészen 7.08-ig bent van. Ez idő tájt már mi is fent vagyunk (kivéve én, mert én csak akkor nyitom ki a csipás szememet, ha megérzem a frissen főtt kávé illatát). Gyurka a szobájában megnézi a szombat reggeli rajzfilmeket (Pokemon, Inuyasa rulez!), majd betesz egy dvd-t, olyat, amihez éppen kedve szottyan. Rögtön itt áll egy kérdőjel vele kapcsolatban, hiszen valóban olyat néz, amihez éppen kedve van, de ezt mégis úgy teszi, hogy már az összes filmet kívülről fújja az utolsó szóig. Nem tudom mi alapján választ filmet, de amikor már két hónapja minden reggel azt hallgatom, hogy a Dragon Ball Z-ben szereplő egyik robot azt mondja, hogy „Tudom már, ez csakis Songoku lehet.”, akkor már kezdek kicsit megzakkanni (persze nem nagyon, mert már hozzá vagyok szokva és én is vissza tudnám mondani ezeket a filmeket az első perctől az utolsóig). Ez is megvolt, jöhet a következő ellenőrző túra, hiszen ekkora már Mama is felébredt. Átmegy, jönnek a rutinkérdések:

 
„Mama, hogy vagy? Jól aludtál az éjjel?”
„Papa, hogy vagy? Mit reggeliztél?”
 
Majd odaáll az ablakhoz, ami az utcára néz, nagy műgonddal kinyitja először a belső, majd a külső ablakot is és kihajol, hogy meglesse mi a helyzet a Kerekes utcában. Velünk szemben, a 32-ben Frici cica ül az ablakban, ezt is kipipálhatjuk, amúgy meg semmi különös, egészen addig, amíg meg nem látja, hogy egy ismeretlen alak a kutyáját sétáltatja az utca túloldalán. Szemei tágra nyílnak, ujjával a kutya-gazda páros felé mutat és az izgatottságtól dadogva, azt mondja a nagymamámnak:
 
– M-m-mama! Mama nézd csak! Ott-ott megy egy kutya az-z-z emberével!
 
Kedves tanítványok, úgy vélem belátható, hogy kevesen képesek ilyen éles eszű meglátásra, mint a mi bölcs mesterünk, Gyurka guru.
 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.