Főoldal » Erősnek lenni – 2. rész

Erősnek lenni – 2. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Gyere, foglalj helyet, már vártalak. Reméltem, hogy eljössz. Tölthetek egy kis bort, mint a múltkor? Netán teát, vagy kávét? Rendben, máris hozom, addig érezd magad otthon… Már itt is vagyok. Tessék, ahogy szereted… Hol is hagytuk abba a múltkor? Ja igen! A legenda a hős Gyurka gururól és a védőoltásról. Ez nem csupán mítosz, nekem elhiheted! Mi? Hogy mi köze volt annak a tetováláshoz? Igazából semmi, de mégis sok. Azért tettem bele azt a kis hurkot a történetbe, hogy jobban beleláss Gyurka és az Erő kapcsolatába. Hogy? Ja, persze, most már rátérek a fekete párduc históriájára. Nézd már, de türelmetlen! Hol a lantom? Megáll az ész!

Erősnek lenni nem könnyű. Egy autistának különösen nem az.

Kemény munkát és sok áldozatvállalást igényel, amelyeket Gyurka guru sohasem rest megtenni. Szorgalmasan dolgozik, mindenből csak annyit eszik amennyire szüksége van, lelkesen fogyasztja a különféle energiaitalokat (mondjuk ez nem túl pozitív, de Ő váltig állítja, hogy ettől erős lesz) és naponta többször félrevonul a szobájába, hogy a meditáción át egy magasabb létsíkon tapasztalja meg a Dragon Ball harci szellemiségét. Mindennek eredményeként sohasem panaszkodik, nem nyavalyog, ha valamije fáj, és szó nélkül tűri a különféle orvosi beavatkozásokat. Sokszor férfiasabban viseli ezeket a megpróbáltatásokat, mint a legtöbb férfi. Hiszen nem okozhat csalódást a legnagyobb példaképnek, Arnold Schwarzeneggernek.

Mesterünk életében tehát központi szerepet tölt be az erő.

Életében ezt a megjelenési formát keresi szüntelenül. Nem pusztán a fizikai erőt, hanem a lelki és szellemi erőt is. Mindig ámulatba esik, ha meglát egy tekintélyt parancsoló élőlényt, mondjuk egy cápát, vagy egy óriási anakondát, hiszen ezek abszolút csúcsragadozók, az élővilág erőt képviselő szimbólumai. Ezen kívül imádja a különféle ősi motívumokat, ábrákat. Szereti a rockzenét. Az akciófilmeket. Az izgalmas játékokat. Ugyanakkor, ha belépünk egy megszentelt helyre, például egy templomba, vallásos áhítattal tudja szemlélni a festményeket, a rózsaablakokat és minden alkalommal hosszabb időt szentel a keresztre feszített Jézus megszemlélésében. Egy templomnak mindig van egy különleges atmoszférája, a jézusi alakból pedig természetfeletti erő sugárzik. Ezt Gyurka guru érzi.

Gyurka gurut valamilyen furcsa oknál fogva egészen régóta érdeklik a tetoválások.

Tágra nyílt szemmel tudja bámulni az embereken látott elképesztő alkotásokat és mindegyiket ugyanúgy tudja értékelni, függetlenül attól, hogy jól sikerült-e, vagy sem. Elvégre, már az egy nagy dolog, hogy az illető összeszedte a bátorságát és hagyta, hogy rávarrják a mintát. Számos próbatételen kellett keresztülmennie ahhoz, hogy elkészüljön a mű. Szüleim nyilván nem akarták befizetni egy valódi tetoválásra, viszont néhanapján vettek neki kisebb, lemosható rajzokat, csak, hogy meglegyen a boldogsága. Segítettek neki fölvinni a karjára, vagy a csuklójára, hogy aztán mindig láthassa és gyönyörködhessen benne, és persze azért, hogy lehessen vele büszkélkedni. Ilyenkor mindig látszott az arcán, hogy mennyire büszke magára.

Egy napon, a szokásos rutinkérdést követően („hová mész?”), közöltem vele, hogy tetováló szalonba megyek.

– Tetováló szalonba? – kérdezte. Sejtette, hogy miért, de nem tudta biztosan, ezért hát megkérdezte:

– Akkor neked lesz tetoválásod?

– Igen.

– És Krisztiánka! Ez a tetoválás, ilyen erős lesz? Ilyen erős? – megfeszítette kisegér bicepszét, hogy érzékeltesse az erőre vonatkozó elképzelését.

– Igen, nagyon erős lesz. – továbbra sem értettem pontosan, hogy mit ért az alatt, hogy „erős” tetoválás, de a tisztelettudó tanítvány nem kérdezősködik annyit, mert az igen nagy oktondiság.

– És Krisztiánka! Mondd! Ezt a tetoválás olyan lesz, mint ami nekem szokott lenni?

– Nem, mert ezt nem lehet majd lemosni.

– Nem? – kicsit elgondolkodott ezen, hiszen milyen tetoválás az, amit nem lehet lemosni!

– Nem. Ez ott fog maradni örökre. – kénytelen voltam felfedni a szomorú tényt, de ez Gyurka gurunak nem okozott problémát.

– Hát, Krisztiánka, akkor ez a tetoválás nagyon erős lesz! – mondta lelkesen.

– Az bizony, nagyon erős lesz. – mosolyogtam. Azt hiszem kezdtem pedzegetni, hogy mit is jelent számára az, hogy „erős”.

– És mondd csak, Krisztiánka! Milyen tetoválásod lesz? Ilyen szív, vagy vasmacska, vagy rózsa? – a Mester ismét tanúbizonyságot adott műveltségéről. Ezek a klasszikus minták a tetoválásokat világában.

– Egyik sem. Egy fát fognak a hátamra tetoválni, aminek ég a törzse, meg a gyökerei.

– Aha. Megmutatod nekem az interneten?

– Persze, gyere. – (hát hogyne mutatnám meg!) – kis holtidő, amíg betölti – Látod, ilyen lesz, ha elkészül.

– Aha. – nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy tetszik-e neki. – És a tetováló szalonban milyen képek vannak?

– Azt is megmutatom. – begépeltem a linket – Látod, van itt mindenféle. – Megmutattam neki néhányat a galériából, azok közül, amiket már korábban készített a tetováló művész. Mind nagyon tetszett neki és végig akarta nézni az egész sorozatot, de mondtam neki, hogy majd apránként megnézegetjük, mert majdnem kétszáz van fent a honlapon.

– És ott, a tetováló szalonban is voltak képek?

– Igen, a falak tele vannak képekkel.

– És milyenek vannak?

– Volt ott mindenféle. Sárkány, tigris, kígyó, ilyenek.

– Aha…Aha…És Krisztiánka!… Nekem is lehet, majd i-i-ilyen, ilyen ERŐS tetoválásom?

(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! – magamban ez volt a reakció ezzel kapcsolatban) – Hááát, nem tudom Gyurka.

Többet nem tudtam kinyögni magamból, és mivel látta, hogy többre jelen állás szerint nem vagyok képes, ezért inkább békén hagyott. Hogy neki tetoválás, na persze! Elképzeltem, ahogy egy ilyen irdatlan fájdalomnak teszem ki az autista testvéremet, olyanról, amiről nem is tud, mert azt hiszi, hogy ezt is csak úgy vízzel kell felvinni a bőrre, mint az eddigieket.
Aztán elgondolkodtam. A Mesterem meglepő módon sokkal jobban bírja a fájdalmat, mint én. Mindig is jobban bírta, már kiskorunktól kezdve. Anyum viccesen fakírnak nevezete, mert mindent szó nélkül tűrt. Szóval nem is olyan meredek elképzelés. Csak kellenek hozzá a megfelelő előkészületek, mindent elmondani neki, hogy mi fog történni, milyen érzés lesz. És persze kiválasztani a megfelelő motívumot. Egy aprócska kép a karján biztos nagy örömet jelentene neki. A tetováló művész hölgynek pedig sokat meséltem Gyurka gururól és a tanításairól, úgyhogy kellőképpen ismeri. Ki tudja? Talán egyszer a Mesternek is lesz egy testdísze, amire büszke lehet. Egy alkotás, ami az erőt jelképezi. Amiért megdolgozik, amiért megszenved. Hiába, erősnek lenni nem könnyű!

(Ennyi volt a mese mára. Most már jó volna, hogy ha hazamennél, mert mindjárt jön a Dr. House. A következő alkalommal fény derül a nagy titokra, addig is minden jót neked. Várlak hétfőn!)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.