Főoldal » Harc az elemekkel

Harc az elemekkel

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Avagy egy autista küzdelmei a technika ördögével

Amikor az ember így a nyári időszakban felkerekedik a barátaival és ellátogat például a legkedvesebb magyar nyaralási övezethez, a Balatonhoz, akkor azt általában némi alkohol társaságában teszi. Tekintve, hogy Alkohol Úr is a baráti körhöz tartozik és megsértődik, ha Őt otthon hagyjuk.

Ilyen viszonylatban nem meglepő tehát, hogy olykor-olykor, ha a helyzet úgy hozza (avagy úgy kívánja), akkor a baráti kör bizonyos tagjai kicsit jobban felöntenek a garatra. Különösen akkor, amikor ezt a tevékenységet szigorúan szakmai keretek közé szorítják, azaz: bortúra a Badacsonyban, hogy feltérképezzék a helyi szőlőfajtákat, megismerjék a régió pincészeteit, és új ízekkel ismerkedjenek meg. Ilyenkor az ifjú bortitánok a megszokottnál nagyobb elkötelezettséggel és komolysággal állnak neki ennek a szakmai kihívásnak, és nem átallnak minden egyes vendéglátó-ipari egységnél „leparkolni” és ízlelőbimbóra helyezni egy deci nemes nedűt. Az idő előre haladtával pedig nem csak a szintkülönbség, hanem a hangulat is emelkedik.

Mindez rendben is van. A bohó ifjúság ilyenkor nagy gonddal ügyel arra, hogy figyelmeztesse az aggódó felmenőit: a Balatonon lesz a barátaival, és ha nem akarnak kiábrándulni álmaik megvalósulásának tárgyából, akkor jobb, ha a nyaralás ideje alatt nem telefonálgatnak és nem küldözgetnek idegesítő sms-eket.

E megelőzés létfontosságú, hiszen mindannyian(?) ismerjük az ilyenkor fellépő szimptómákat: lassú és zagyva beszéd, csökkent felfogás, magas szintű háttérzaj (alias: ordibálás, röhögés), a nyilvánvaló igazság megosztására való hajlam, valamint a kéz manipulatív funkciójának jelentős csökkenése sms írásakor, ezzel együtt a diszlexia megjelenése, ami minimum harminc percre növeli az sms megírását, és még így is érthetetlen.

Azonban ha megfelelő keretek közé szorítjuk az ilyen dorbézolásokat, akkor megmaradnak cenzúrázott képsorok formájában valamelyik közösségi portálon, vagy nosztalgikus kocsmai sztoriknak, amiken mindenki jót röhög.

Gond akkor adódik, amikor a jövő generáció egyik elfajzott tagjának van egy bölcs mestere, akit úgy hívnak: Gyurka guru.

Gyurka guru ugyanis – mint jól képzett, rendszerető autista – igényli, hogy ha elutazom valahová, akkor minden nap érintkezzünk telefonon.

Legalább egy-két perc erejéig, hogy megossza velem a nap legfontosabb híreit, illetve, hogy kifaggasson, hogy s mint telnek napjaim. Megtudakolja, hogy kikkel vagyok, hol jártam, mint csináltam, mit ettem, és hogy másnap mit fogok csinálni. Ezek után pedig elmeséli, hogy Ő mit ebédelt és felolvassa a napi Garfield-et, hiszen ennek hiányában kitölthetetlen űr keletkezne a lelkemben, amit képtelen lennék feldolgozni. Ja és figyelmeztet, hogy ne igyak sok bort, mert attól piros lesz az arcom!

Annyi engedményt szokott tenni, hogy én választhatom meg a hívások időpontját, azonban gyakorta megesik, hogy megfeledkezem testvéri kötelezettségeimről. Ilyenkor Ő szokott hívni engem, természetesen az esti órákban, amikor már mindenki olvas, sakkozik, vagy alszik (Mert mi ilyeneket szoktunk csinálni! A mai fiatalságnak is van olyan rétege, akik a kulturált szórakozás hívei. A bevezetés az elején csak írói ráhangolódás volt). Egy szó, mint száz, általában a legrosszabbkor hív.

Most is, hogy Szentbékkállán voltunk, egyik nap este nyolckor hívott, én pedig már pizsamában voltam és a kakaómat szürcsölgettem. Romlott lehetett az a kakaó, mert lassan forgott tőle a nyelvem, és egynél több hozzám intézett mondat után már elvesztettem a fonalat. Manapság már egy bögre kakaót sem ihat meg az ember nyugodtan! Csörgött a telefonom, amire az volt írva, hogy „Apu”, ezek után Gyurka szólt bele. Kicsit összezavarodtam ettől a hirtelen rám zúduló információ tömegtől, úgyhogy kellett néhány másodperc mire eljutott a tudatomig, hogy ugye Gyurkának nincs telefonja, tehát mindig Apuéról szokott hívni.

Mindezek után pedig két dilis párbeszéde következett (le se tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk):

Gyurka: – Sz-sziia Krisztiánka! Mit csináltok most?

Én: – Kakaózunk és beszélgetünk. – törekszem minimálisra csökkenteni a megszólalásokat.

Gyurka: – Képzeld Krisztiánka!

Én: – Igen?

Gyurka: – Képzeld! … Ma próbáltam bekapcsolni nálad a DVD-t, de n-n-nem sikerült!!

Én: – Aha.

Gyurka: – Majd ha ha hazajössz, megcsinálod?

Én: – Aha.

Gyurka: – De ugye nem baj, hogy be akartam kapcsolni a DVD-det? Hm, Krisztiánka?

Én: – Nem baj.

Gyurka: – De majd megcsinálod ugye?

Én: – Aha.

Gyurka: – De ugye nem baj, hogy be akartam kapcsolni a DVD-det?

Én: – Nem baj.

Gyurka: – Jól van, jól van, Krisztiánka! Adjam Anyut?

Én: – Most ne. Majd holnap hívlak. Szia!

Gyurka: – Szia!

 

Normális ember ilyenkor elgondolkodna azon, hogy:
  1. Minek akarja a bátyja bekapcsolni a DVD-jét, amikor azelőtt soha nem tette?
  2. Miért ismételgette ennyiszer?
  3. Miért válaszolgat úgy a tesójának, mint egy csökkent értelmű, és miért nem próbál meg segíteni neki, ha tudja, hogy baja van?

 Azonban én nem kívántam megtárgyalni magamban ezeket a napirendi pontokat, mert nagyon hívogatóak voltak a hűtőben pihenő dobozos kakaók.

 Hazatérve aztán mégis csak elő kellett vennem ezen tételsort, mert miután lefürödtem és átöltöztem, be akartam kapcsolni a TV-t. Nyomom a távirányító gombját. Semmi. Nyomom újra. Semmi. Több gombot is kipróbálok. Semmi. Valahol olvastam, hogy az őrület definíciója, ha valaki konstansan ugyanazzal próbálkozik, abban a reményben, hogy más lesz a végkifejlet. Úgy tűnik, hogy sikerült evolúciós ugrást végrehajtanom, mert felnyitottam a távkapcsoló hátulját és megnéztem, hogy mi a helyzet az elemekkel.

Első meglepetés: mindkét elem fel volt cserélve, így a rossz pólus felé mutattak. Kicseréltem. Így már be tudtam kapcsolni a TV-t.

Ekkor eszembe jutott, hogy Gyurka említette, hogy nem tudta használni a DVD-t, vagy mi. Fogtam a DVD távirányítóját, azzal a szándékkal, hogy életet lehelek belé. Semmi. Nyomom megint. Semmi. Több gombot is kipróbálok. Semmi. Visszatértem az eredethez, hogy aztán megint szintet léphessek. Megnéztem az elemeket.

Második meglepetés: a DVD távkapcsolójában is fel voltak cserélve az elemek. Kicseréltem.

Harmadik meglepetés: még mindig nem működik.

Negyedik meglepetés: a távkapcsolón a funkció gomb át lett állítva DVD-ről TV-re. Visszaállítottam.

Ötödik meglepetés: még mindig nem működik.

Hatodik meglepetés: a lehajtható panel alatti funkció gomb át lett állítva a harmadik DVD-re, mint alapértelmezett készülék. Mintha az én szobámban három DVD lejátszó lenne! (Már hallom a fejemben a barátaim röhögő megjegyzését: Borsnál nem lehet tudni!) Visszaállítottam.

Végre sikerült beizzítani a rendszert. Amit Gyurka a szobámba betoppanva rögtön észre is vett, és megdicsért ügyességemért. Én meg gondoltam megkérdezem, hogyan sikerült ezt a katyvaszt előteremtenie, de rögtön megjelent lelki szemeim előtt az ismerős kép: „Gyurka, mit csináltál a DVD-vel?” Válasz: „S-s-s-semmit!” Majd dühösen és sértődötten elviharzik, hogy hagyjam őt békén.

 A Mester mai tanításai:

– Úgysem kaphatsz választ minden talányra! Ezért ne kérdezősködj annyit, csak végezd a dolgodat, amit – jó esetben – a Mestered kijelölt neked!

– Ne igyál annyi kakaót! Ahogy Kínában tartják: a tea a bölcsek itala, mert emelkedetté válik tőle a szellemed. A kávé az üzletembereké, mert ravasszá és fürgévé tesz. A kakaó pedig a nyárspolgároké, mert csak elálmosít.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.