Főoldal » Holnap

Holnap

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Holnap

Szilveszter este. Tizenegy óra tizenöt perc. Fekszem az ágyamban, összegömbölyödve. Takarómat egészen a fejemre húztam. Hallgattam a hol közelebbről, hol távolabbról érkező puffanásokat, dörrenéseket. Fehér, zöld, piros, kék villámok tarkították a fekete eget. Átfordultam a másik oldalamra, és még jobban magam köré tekertem a paplanomat. Ásítottam és mégis olyan ébernek éreztem magam, mint aki most ivott meg egy nagy csésze feketét.

Nem, persze, hogy nem. Nem akartam becsatlakozni harmadiknak. Lehet, hogy a telefonban úgy tűnt, de nem! Távol álljon tőlem. Tudom én, hogy nekik is ritkán adódik ilyen alkalom, hogy együtt lehetnek, kettesben. Azt mondta, hogy csendesen romantikáznak. Már csak nincs pofám bekönyörögni magam közéjük. Azért ennyi tartásom még nekem is van. Letettem a telefont és akkor realizálódott bennem, hogy otthon töltöm a Szilveszter estét. A barátaim szétszóródtak, nekik már jóval korábban megvolt az óév búcsúztató programjuk. Fülembe csengtek volt osztályfőnököm unalomig ismételt frázisai azokról a bizonyos „sültgalambosokról”. Hát igen. Ha annyira akartam volna, biztos én is tudtam volna keríteni magamnak valami mást. De úgy tűnik nem akartam. Győzött a lustaság. Megint.

Feküdtem az ágyamban és hullámokban törtek rám a kellemetlen képek. Egy felbontott pezsgőspalack. Egy kétharmadik kiivott borosüveg. Apám párás tekintete, ahogy a kanapén ült és hangosan énekelte az egyik számot a rádióból. Zagyva franciasággal. Aztán a sértődött arcát. A fagyos légkört, mely megdermesztette a házat. A harag és a szemrehányás sűrű jégcsapokként lógtak le a mennyezetről. Végükről apró gömbökben hulltak fejünkre a jeges vízcseppek. Szüleim halk veszekedését. Gyurka fekszik az ágyában, karjai az arca előtt keresztbe fonva, közben megy a TV. Én ülök a laptop előtt, fejemen az atomerőmű méretű fejhallgatóval és próbálok úgy tenni, mintha nagyon jól szórakoznék a Kertvárosi gettón. Testbeszédünk tükörkép. Egymás tükörképei, mely mindent elárul. Az övé még tisztábban, még élesebben. Átlagos szombat este. Kádfürdővel, pattogatott kukoricával, tévézéssel és feszültséggel. Azzal a néma feszültséggel, ahogy a gyomorsav dolgozik a nehéz, zsíros ételen.

Először Gyurka adta fel. Negyed kilenckor úgy döntött, hogy lefekszik. Aztán Mama. Harmadiknak én. Azt mondtam, hogy fáj a fejem. Egy kicsit fájt is. Aztán Apám, végül Anyám.

Fekszem az ágyamban összegömbölyödve. Takarómat egészen a fejemre húztam. Tudtam, hogy Gyurka pontosan ugyanígy tesz a szomszéd szobában. Mindketten a fal felé fordulva fekszünk és várunk. Várunk a megnyugvást hozó álomra és a holnapra. Nem a szebb, jobb, gazdagabb, sikeresebb holnapra. Csak egy egyszerű, unalmas holnapra. Olyan jó volna már.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.