Főoldal » Idill

Idill

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Tikkasztó nyári meleg volt. Az agyburok szinte nekifeszült koponyám belső felszínének, ahogy a vibráló meleg megrekedt a panelházakkal körülvett kertünkben. Barátommal, Atesszal, a biztonságot nyújtó, árnyékos verandán pihentünk meg, egy-egy műanyag széken üldögélve és száraz fröccsöt szopogattunk. Már túl voltunk az ebéden: tojásos nokedlit szervíroztam neki, hozzá fejes saláta, ecetes lében.

         Mitől ilyen szép sárga? – kérdezte Atesz a galuskára meredve.

         Attól, hogy fele rész kukoricalisztet használok. – mondtam árnyalatnyi büszkeséggel a hangomban.

A hatás nem maradt el. Atesz elismerően bólintott, majd hozzátette: nem tudta, hogy ilyen házias vagyok.

Tömény orgonaillat tette még émelyítőbbé a délutáni hőséget. Beszélgetni se sok kedvünk volt, inkább csak élveztük a csendet és figyeltük, ahogy a ház kutyája, Mása, újra és újra körbejárja a birtokot, néha letéve egy-egy vízjelet, vagy mikor beleszagolt a levegőbe és nedves, fekete orra finoman mozgott a légáramlat enyhe ritmusára. Atesz elmélyülten nézte Mása lassú, nyugodt mozgását, majd pirospozsgás arca mosolyra húzódott:

         Mázsa! – mondta vigyorogva. Ő találta ki ezt a gúnynevet, kifejezést adva ezzel Mása asszonyos formavilágának. – Szörnyen intelligens. – fordult felém és látszott rajta, hogy komolyan is gondolja.

Mása odaballagott hozzá és gyorsan bezsebelt néhány elismerő paskolást az oldalára, majd unottan odébbállt.

Meglibbent a fehér függöny, majd Gyurka és Apu tűntek elő a hűvös házból. Mindketten kockás rövidnadrágban, elnyűtt pólóban és szőrös lábakkal. Apu izmosan, barnán és tekintélyes hassal, Gyurka vékonyan, hófehéren és kiálló bordákkal. Szó nélkül a szőnyeggel elválasztott fészer mögé nyúltak és mindketten egy-egy seprűt kerítettek elő, amihez hozzátartozott a kék műanyag lapát és a fémvödör is. Mint összeszokott páros, úgy álltak neki a munkának. Gyurka felseperte a betonozott részt, Apu pedig ráhelyezte a lapátra a kis kupacokat és egyenként a vödörbe öntötte.

         Nagyon irigyellek. – mondta egyszer csak Atesz, szemét továbbra is a két munkálkodó alakon pihentetve.

         Miért? – kérdeztem. Nem magán a kijelentésen lepődtem meg, csak nem értettem mire gondol pontosan.

         Olyan idilli ez az egész. A kert. Ahogy Mása bóklászik. Meg bátyád és apád, ahogy ketten sepregetnek. Olyan szép család vagytok ti így együtt! – mondta meghatódottan és üveges tekintettel bámult bele az udvarba, az öreg diófán keresztül, egészen a borostyánnal benőtt tűzfalig.

 

Mint egy hirtelen jött nyári zápor, úgy kezdett zuhogni bennem az eső. Agyam fekete felhőjéből özönlöttek a gondolat-cseppek: egy otthagyott tányér a konyhaasztalon, egy kósza vágy, hogy zuhanyozni akarok, egy üres szilvaízű szeszesital a garázsban, egy fekete kancsó, tele hideg kávéval, egy hónap, tele szótlansággal, egy sablon kérdés és egy sablon válasz, három koccintás, két mosoly, egy mosolytalanság, három egészségedre, naponta elhangzó szavak eredmény nélkül, naponta elhangzó panaszok szándék nélkül és naponta elhangzó új történések, gyakran valódi öröm nélkül, egy új ígéret, egy új elhatározás, könnyek melyek ehhez az esőhöz hasonlatosak és új küzdések, hogy megváltoztassuk a megváltoztathatatlant.

 

         Igen. – mondtam, miután alig néhány pillanat alatt elvonult a zápor, majd kis szünet után tűnődve hozzátettem: – Azért nekünk is megvannak a magunk problémái. – Belekortyoltam a hideg fröccsbe és napsütötte vidámsággal megjegyeztem: – Azért ez a fröccs egész jó, nem?

         Igen Bors, elég jóféle! – válaszolta Atesz és elégedetten itta ki poharának tartalmát.

Mindkettőnknek újratöltöttem és gondolatban visszatértünk a kerthez, a makulátlanul kék éghez, a párban lógó piros meggyekhez, a borban fuldokló darázshoz és a két kis sepregető alakhoz a fűcsomókkal tarkított parlagon.

(Kép: Carl Larsson – Reggeli a szabadban)

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.