Főoldal » Ízlelés, étvágy – Ami az anyaméhen belül és kívül van

Ízlelés, étvágy – Ami az anyaméhen belül és kívül van

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Minden ember különbözik, ez igaz az ízlelés, ízérzékelés területén is. A kor előrehaladtával kialakul, hogy mely ízeket is kedveljük igazán, milyen ízvilágú ételeket is fogyasztunk szívesebben. Honnan ered ezen adottságunk? Mi jellemzi kialakulását? A kutatók régóta tudják, hogy a születést megelőzően nagyon sok tapasztalatot szerzünk, így az ember ízlésének és étvágyának kialakulása sem a születéssel, hanem a fogantatás pillanatával kezdődik.

 

A magzat és a magzatvíz

A magzat fejlődése során a száj körüli régió válik elsőként érzékennyé, s az intrauterin hatodik hónaptól kezdve kialakul az ízlelés. A magzat első sorban a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül táplálkozik, a harmadik hónapban már kisebb mennyiségű magzatvizet is iszik. Egyes kutatások szerint a magzatvíz ivásának szabályozója az éhség. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az alultápláltan világra jött babák az anya testében kevesebbet ittak, ugyanakkor a jól táplált babák magzati korukban több magzatvizet fogyasztottak. A születésük utáni étvágyukra ugyanez érvényes: a jobban tápláltak többet, az alultápláltak kevesebbet esznek. A magzatvíz ivása végső soron arra is utalhat, hogy a magzat már a méhben megismeri a nélkülözést, mint például az éhség érzetét. Milakovic szerint a magzat már az anyaméhben megkísérli a szenvedéssel járó helyzeteket (pl. éhséget, kiszáradást) aktív, önszabályozó módon örömtelivé átalakítani. Milakovic kezdeti ösztönaktivitásról is beszél olyan szempontból, hogy a kellemes helyzetek keresése, valamint a kellemetlenek kerülése már a méhben elkezdődik. Vizsgálták még – egyebek mellett – a magzat ivási „szokásait”: stresszhelyzetben lényegesen nagyobb mennyiséget mértek, ezt a jelenséget pedig a „frusztrációs evés” születés előtti megalapozódásának tartja. A magzat nem csupán éhség–kiszáradás frusztráció következményeként iszik magzatvizet, a különféle anyagokat a magzatvízbe fecskendezve gátolni, illetve ösztönözni lehet a magzatvízivást. A keserű kinin befecskendezésére a magzatok nemcsak lényegesen kevesebbet ittak, hanem az arcuk is eltorzult, ugyanakkor édes anyagok bejuttatásakor a szokásos mennyiség kétszeresét itták.

A 9. hét után: az ujjszopás a magzat kedvenc időtöltésévé válik.

A 10. hét előtt a magzat a száján keresztül már folyadékot vesz magához.

A 14. hét előtt a nyelő- és nyelvmozgások megindulnak.

A 15. magzati hétre az ízlelőbimbók éretté válnak. A magzat ettől kezdve foglalatoskodik a kóstolgatással, már viszonylag korai stádiumban kis mennyiségű magzatvizet nyelnek, az utolsó trimeszter során pedig 15–45 ml-t óránként, ami által napi 40 kcal energiát nyernek. (A magzatvíz nyelése a magzatvíz mennyisége és homeosztázisa szempontjából rendkívüli jelentőségű.)

A magzatvíz-fogyasztás szabályozója az éhség. Ezzel magyarázható, hogy a jóltáplált magzatok a születést követően heves éhségérzettel rendelkeznek, míg az alultápláltak étvágytalanok. A nyelőmozgások csökkennek a keserű, míg fokozódnak az édes ízre, s ez utóbbinak nyugtató (szedatív) hatása is van.

Már ekkor is édesen szeretik…

Már a 6. terhességi héten megjelennek az picinyke nyelven az ízlelőbimbók. Egy újszülött nyelvén csaknem tízezer ízlelőbimbó van, ez a szám az életkor előrehaladtával fokozatosan gyarapszik. Ezek révén keletkezik az agyban íz érzékelésével kapcsolatos információ. Az emberi ízérzékelés azt is lehetővé teszi, hogy a kedvenc étel elfogyasztásakor kulináris örömökben legyen részünk. A negyedik magzati hónapban a kicsi megissza a magzatvizet, így fedezi fel az ízét. A magzat képes a magzatvízbe jutott anyagok detektálására, ennek során különböző benyomások érik: a szőlőcukor édes, a nátrium enyhén sós, míg a saját vizelet keserű ízű. A magzatvízben főként az édes íz dominál, bizonyára ezért szeretik a gyermekek is az édes ízt. Az édes íz „bevésődése” azért is fontos, mert az anyatejnek szintén ilyen az íze.

Izraeli kutatók figyelték meg, hogy az anya terhesség alatti táplálkozása is hatással van az ízlelés fejlődésére. Ha szívesen fogyaszt erősen fűszerezett ételeket, és sok fokhagymát eszik, akkor a gyermek is kedvelni fogja ezeket.

A babák apró ínyencek. A közvetlenül a születés után elvégzett tesztek világosan mutatják, hogy a kicsik a savanyú ízre grimasszal válaszolnak, az édeset pedig szeretik, cuppognak ajkaikkal. Az édesen belül kezdetektől fogva képesek megkülönböztetni az eltérő eredetűeket. A répacukor (szacharóz) ízlik a legjobban, majd a gyümölcscukor (fruktóz), a szőlőcukor (glükóz) és a tejcukor (laktóz) következik.

Ízérzékelés és emésztés újszülöttkorban

Az újszülött ízérzékelése különböző folyadékok fogyasztásakor különösebb nehézség nélkül vizsgálható. Már 1973-ban vizsgálták a cukros folyadék fogyasztását és az emésztést, valamint a pulzusszám változásait. Ez a vizsgálat az újszülöttnek adott folyadék hatását vizsgálta a nem táplálkozással összefüggő szopómozgásokra. A szopási időszakok meghosszabbodtak a folyadékadás hatására függetlenül attól, hogy az újszülöttnek desztillált vizet vagy cukros folyadékot adtak, míg sós ízű folyadék hatására rövidebb lett a szopás időtartama. Az emberek között az arckifejezés a szavak nélküli kommunikáció leghatásosabb eszköze. Az újszülöttek már az első óráktól kezdve különböző arcjátékkal reagálnak az édes, a keserű és a savanyú ízekre – az ízinger mértékétől függően. A megfigyelő számára ezek a válaszok az öröm, a nem szeretés és az undorodás érzéseit közvetítik. A kutatók huszonhárom újszülött arckifejezését vizsgálták desztillált víz, cukros víz és karbamidot tartalmazó folyadék itatása után. A válaszokat videószalagon rögzítették. A folyadékban levő anyag, pl. cukor töménységét növelve gyakoribbá vált az az arckifejezés, amelyik ennél az íznél várható volt. A fej elfordítása mind elfogadást, mind visszautasítást jelezhet, bár ebben a vizsgálatban inkább védekezésnek bizonyult. Az idegenkedésre és undorodásra legjellemzőbb arckifejezés a szélesen nyitott száj, lebiggyedt sarkakkal, s a lapos, enyhén kidugott nyelv. Az arckifejezés szerint az újszülöttek a kis koncentrációjú cukrot és karbamidot kellemesebbnek ítélték meg, mint a desztillált vizet. Az arckifejezésekről huszonöt mozgáselemet tartalmazó listát készítettek, amely többek között tartalmazza az elfogadás, a közömbösség és az idegenkedés érzésének kifejezését is. A csecsemő jólléte szempontjából fontos, hogy a vele foglalkozók képesek legyenek a korai csecsemőkori érzelmeket felismerni. A szeretet a fejlődés minden területét befolyásolja. A vizsgálatok kimutatták, hogy az emésztéshez szükséges nedvkiválasztás csak akkor érdemi a csecsemőben, ha boldog, miközben eszik. Ha a csecsemőnek nem szeretetteljes a viszonya környezetével, nem gyarapszik a testtömege, s nem növekszik, ráadásul a megfelelő táplálás ellenére is sorvadhat.

Táplálékok, szokások

Születésekor kevés örökletesen meghatározott, táplálkozásra vonatkozó jellemzőnk van, ilyen például az édes ízre adott pozitív, illetve a keserű, ingerlő és igen erős ízekre adott negatív válasz. Az evést az első két év alatt tanulja meg a gyermek, s erre az alapra épülnek rá a felnőtt táplálkozási szokásai. A magzat „beprogramozódik” a napi ingadozásokra és a szükséghelyzetekre egyaránt. A magzat megnyugvással (alvással) reagál a jóllakásra. Ez a születés utáni életben is megfigyelhető, egyfajta „visszaemlékezés” a magzati időszakra.

 

Forrás:

Herczeg A., Töttösi A., Lelovics Zs.: Az ízlelés és étvágy méhen belüli kialakulása. Élelmezés, 2009. 7–8: 18–19.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.