Főoldal » „Ma csak egy almát ettem” – részlet Gombóc Gizi fogyi-naplójából

„Ma csak egy almát ettem” – részlet Gombóc Gizi fogyi-naplójából

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Azt mondják a hozzáértők (én ismerek olyat, akinek a szomszédja már látott olyat, akinek a nagybátyja konyított valamit a témához), hogy a legprofesszionálisabb megközelítése mindennek az, ha pontosan mindent megtervezünk és feljegyzünk. Nincs ez másként a diétában sem, és bár az elején macerásnak tűnhet táplálkozási naplót vezetni, megéri! A papír-írószer forgalmazóknak mindenképp, de annak is, aki valóban következetesen és önmagát folyamatosan ellenőrizve próbál meg diétázni és nyomon követni a bevitt ételek minőségét és mennyiségét. Igen, sajnos a mennyiségét is, így a konyhai mérleg-forgalmazók is jól járnak. Hiába, nagy üzlet ez a fitnesz!

Ha őszintén lejegyezzük, hogy milyen falatok szökkentek be fogunk kerítésén, érdekes tanulságokat szűrhetünk le. A csuda gondolná például, hogy ha nap végén összeadom a kolléganő szendvicséből ellopkodott falatokat a futtában bekapott müzliszelettel és a főzés közben fel sem tűnő íz-ellenőrző kóstolással (nem lecsalva természetesen a dugi-csokit, ami minden valamirevaló nő íróasztalának fiókjában megtalálható, közvetlenül a tisztasági betét és a MarieClaire magazin között, gondosan alacsony kalóriatartalmú bio sóskarágcsának álcázva), a bevitt energiamennyiség kitesz két főétkezést a nagymamánál – aki tudvalevően sosem spórol a rántott hússal. Figyeljünk tehát oda a hibákra, és ha a nap végén úgy látjuk, a napi Piros Mogyorós adag meghaladta az optimális mennyiséget, adjuk oda a csokit haragosunknak. Nőjön az ő feneke! (Itt megereszthetünk egy gonosz kacajt, úgynevezett „ívöl láf”-ot is, valahogy úgy, mint Hókuszpók.)

 [token node title-raw]

 

De mi van akkor, ha a napi bejegyzésünkben csak annyi szerepel: „Egy alma.”?

Ez a Paradicsomban még elment, de ma már minden táplálkozás-tudós és fitnesz-szakember – ideértve a kígyót is, ha tudna mivel jegyzetelni és szerezne diplomát – a fejét csóválná ennek hallatán és a kezünkbe nyomna egy pulykás szendvicset paradicsommal, hogy akkor azonnal pusztítsuk el.

Miért rossz a koplalás és miért tilos azt gondolnunk, hogy ha annyit eszünk, mint egy anorexiás veréb, akkor szépek, egészségesek, karcsúak leszünk? Mert a hosszú távú és következetes koplalás eredménye nem szép és végképp nem egészséges:

 [token node title-raw]

A rövid távú koplalás, majd a szervezet vészreakciójaként fellépő kompenzálás (ejtsd zabálás) a legbiztosabb út a hízás felé. Ez a jelenség vonult be a köztudatba úgy, mint a jojó-effektus. Hátterében – egészen röviden – az áll, hogy a szervezetünk túlélésre rendezkedett be, bármennyire is elkényelmesedtünk és nincs szükségünk arra, hogy átvészeljünk pár fagyos hónapot egy barlangban, negyvenen osztozva egy fél kardfogú tigris elsózott húsán. Sok ezer év genetikai úton kódolt tapasztalatát nem lehet kiölni néhány évtizednyi porleves-fogyasztással és központi fűtéssel, így szervezetünk ma is a legegyszerűbb és legelemibb parancsnak engedelmeskedik: élj túl! Tehát: ha van étel, raktározz, hogy legyen az ínségesebb időkre. Ha szűkös idők jönnek, ebből testünk tanul, és utána még inkább felhalmoz. Hogy mit? Bár azt felelhetném, hogy bankkötvényeket vagy aranyrudakat. De nem, mert sajnos zsírt. Kinek a hasán, kinek a combján, és csak a nagyon szerencséseknek csupán a képzeletében, de az ilyen típusokat mi, a többség, nagyon utáljuk. 

Mi történik tehát, ha táplálkozási naplónkba hétfőn csak egy alma került? Egyrészt, ha a napló anyánk kezébe kerül, nagyon elver. Másrészt, a szervezet azt érzékeli, hogy gond van, jön a jégkorszak, a barlang kijáratát eltorlaszolta egy sziklaomlás, netán kihaltak a mamutok és az elkövetkezendő tízezer évben csak bogyón tudunk élni. (Vannak férfi ismerőseim, akik ezen hír hallatán azonnal, önkezükkel vetnének véget életüknek.) Mi a nagyon sürgős teendő? Tartalékokat felhalmozni! Mivel a testünket alkotó összetevők közül a legtöbb energiát fajlagosan a szervezet a zsírból nyeri, egyértelmű, hogy abból kell raktároznia. Sokat. Mennyivel jobb lenne, ha például az izom volna a leghasznosabb energiaforrás számunkra: mindenki bicepszre hízna, a „V” alakú felsőtest egyenes arányban alakulna az elfogyasztott BigMac-ek számával, és ehhez ragaszkodna is a szervezet foggal-körömmel, mint Józsi bácsi az építkezésen a pálinkásüveghez.

[token node title-raw]

Mivel azonban a szervezet számára a leghasznosabb a zsír, azt fogja felpakolni ránk, amint elegendő üzemanyaghoz jut a nagy koplalás után. Ha tehát hosszabb ideig (körülbelül két hét az az idő, amíg az anyagcserénk eléggé lelassul ahhoz, hogy jó szerencsével hízzunk, ha elkezdünk kicsit többet enni, mint a már fent említett veréb) nem eszünk rendszeresen és eleget, majd elunjuk, hogy nem halljuk a gondolatainkat a gyomorkorgásunktól és újra emberi mennyiségre térünk rá, a szervezetünk raktározni kezd. Erre mondja Gizi, hogy „Jé, hát csak egy falatot eszem és mégis hízok, pedig előtte hogy lement öt kiló, amikor nem ettem mást, mint húslevest, azt sem cérnametélttel, hanem pálcikával.” Persze, mert Gizi veszített egy kiló vizet, majd olyan 3,7 kiló izmot, és legfeljebb 30 dkg zsírt, csak ez a mérlegen nem feltétlenül látszik. Viszont Gizi elindította azt a remek folyamatot is, ami a jojóhoz vezet: izmot veszített, a szervezetének így kevesebb energiára van szüksége az életben maradáshoz (mert az izom, mint aktív, dolgozó szövet, igényli az energiát, de a zsír, ami csak lötyög és reng, meg néha fodrozódik, az nem), tehát ugyanannyi ételtől, amivel korábban Gizi súlyt tartott, most már hízni fog.  

Ne dőljünk be tehát azoknak a diétáknak, amiknek a heti bevásárlólistája rövidebb, mint Arnold Schwarzenegger angol szókincse! Mi legyen a célunk? Átverni a szervezetünket! (Ha sikerült az ofőt a középiskolában, miért ne menne most is?) Ne vegye észre, hogy kevesebb az étel! Higgye csak azt, hogy itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán és ahová lép, szörny terem.. ja nem, az egy nagyon rossz Kevin Bacon film.. akkor ahová nézünk, van étel kéznél. Nem kell rettegni a szűkös időktől, el lehet engedni a tartalékokat. És mi erre a legegyszerűbb mód? (Ilyenkor mindig várok, hátha valaki válaszol, de frászt is kapnék, ha a szoba sötét sarkából egyszer csak tényleg megszólalna valaki, hogy „Be kő’ szívni, oszt’ úgyse emléksző’ semmire..!”)

[token node title-raw]

A szervezet becsapására a legegyszerűbb mód – az állszakállon túl – az, ha sokszor dobunk neki néhány morzsát. Együnk naponta legalább ötször, hogy mindig csepegjen valami a testünkbe. Ezzel nem masszív alkoholizmusra buzdítok, csak azt javaslom, hogy a napi előirányzott kaja-mennyiséget osszuk el öt felé ahelyett, hogy reggel bezabbintanánk az öt tojást szalonnával, egy fél vekni kenyérrel, salátával és gofrival nyomtatéknak,  majd az egész napi rohangászás és koplalás után este beköltöznénk a hűtőbe és csak akkor szállnánk ki belőle, ha már szúrná a szemünket a szemöldökünkről lecsüngő jégcsap.

Ha többször eszünk – a tapasztalatok a kb. 3 óránként abszolvált falatozás mellett szólnak – , a szervezetünk örül, hogy nincs veszély, felszabadul és búcsút int a tartalék-zsírpárnáknak. Nem szabad persze ezen az alapon abba a hibába esni, hogy napi ötször főétkezünk és azt reméljük, hogy az összességében megháromszorozódott kalóriamennyiség bevitelétől fogyni fogunk és ha elcsórjuk a szomszéd uzsonnáját is, az nekünk majd segít a diétában (a lelkünknek persze jót tehet, főleg, ha a szomszédot utáljuk). Az összes bevitt energia csökkenjen, csak osszuk el ugyanazt sokfelé. Így morcosak sem leszünk és az ötödik óra nemevés után nem vágjuk szájon az ügyfelet, aki egyébként épp most akarta aláírni a milliárdos megbízást.

És hogy miért ne igyunk a Velencei tó vizéből? Remek vírusokat lehet elkapni belőle, aminek következtében az ember egy hét kényszerű koplalásra van kárhoztatva, a fent leírtak minden élettani hátrányával, kiegészítve néhány kellemetlenebb mellékhatással, mint a létfontosságú vitaminok és ásványi anyagok kiürülése, valamint a társadalmi élet teljes ellehetetlenülése – a toalettre ugyanis nem vált velünk együtt társbérletet senki. Mivel a fogyasztó-teák ugyanúgy ezt a hatást váltják ki, csak még pénzbe is kerülnek, akkor már inkább legyen a vírus.

De legjobb lenne, ha nem koplalnánk, hanem mindenki meghívna engem egy grillcsirkére! Várom a küldeményeket, a postacímem megadom privátban… 

[token node title-raw]

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.