Főoldal » Macska jaj

Macska jaj

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Gyurka guru imádja az állatokat. Csak nem tud bánni velük.

Ezen két tényből fakadó ellentmondás néha galibákat szokott okozni. A szobájában a könyvespolc telis-tele van állatos könyvekkel, természetfilmekkel, száz meg száz színes, gyönyörű kép a természeti csodákról, az állatvilág ezernyi fajtájáról. Nagy részük porosodik. Azon a néhány könyvön kívül, amiket a kedvencei közé sorol, nem nagyon szokta elővenni és lapozgatni a további remekműveket. De hát Gyurka már csak ilyen. Minden mással is így van. Néha azért nagy ámulatunkra előkerít olyan könyveket, amiről mi nem is tudtuk, hogy létezik, nagy lelkesedéssel bemutatja, hogy mik találhatók meg benne, képről-képre végiglapozza, néha még el is olvassa a kép mellé csatolt rövid szövegeket, aztán szépen visszateszi a megszokott kis helyére, hogy az elkövetkezendő öt évre további porosodásra ítélje a jobb sorsra érdemes alkotást.

Különösen a macskákat kedveli.

Kicsit, nagyot egyaránt. Túlnyomórészt nagymacskákról szóló könyvei vannak, de ugyanúgy megtalálható a szobájában a házimacskák képeivel tűzdelt falinaptár is. Az abszolút istencsászár a tigris, második helyen a fekete párduc foglal helyet. Amikor nagy ritkán együtt megyünk valahová és meglát egy cicát, rögtön felélénkül és odarohan a fanatikus rajongókhoz nem szokott kóbor cicához, akit körülbelül a szívroham kerülget, nem csak a hirtelen lerohanás miatt, hanem attól a hangtól is, amit ilyenkor Gyurka produkál magából. Ez a speciális macskahívogató (vagy inkább macskaüldöző) hang, ami valahogy úgy hangzik, hogy “Ciiccaaa!”. Az első C erőteljesen meg van nyomva, a hívó szó további része pedig magas fejhangon száll az éterbe, vonyításra késztetve a környék összes kutyáját.

A szerencsétlen kóbor macskákból ilyenkor általában kétféle reakció választódik ki gerincvelői szinten. Vagy bekapcsol a Cannon-féle vészreakció és szélsebesen elpucol a helyszínről, vagy ha már menthetetlenül sarokba szorítva érzi magát, akkor összehúzza apró testét, lesunyja a fejét és fújással fejezi ki, hogy nem kér a további testi kontaktusból. Valahogy érzik, hogy nem lenne jó vége. Ugyanis Gyurkánál a simogatás inkább gyömöszölésből áll, figyelme középpontjában pedig a már-már fetisiszta magasságokba emelt fülek és farok áll. Előbbit finoman megcsavarja, utóbbit egy kicsit meghúzza, de csak annyira, hogy ne okozzon kárt egyik testrészben sem. Hogy honnan jön ez a bizarr vonzódás ezekhez a testtájakhoz és, hogy miért pont ily módon próbálja meg kifejezni a macskák iránt érzett szeretetét, nem tudjuk. Hogy ne bántsuk meg, finoman azt szoktuk mondani neki, hogy nem kell minden utcai jöttment macskát megsimogatni. Ha mégis eléri, hogy a közelükbe férkőzzön, nagy aggodalommal figyeljük, hogy nehogy karmolás legyen a vége, de szerencsére eddig még nem történt baleset. Talán Gyurka angyala súgja a cicáknak, hogy legyenek türelemmel ezzel a barátságos, ámbár furcsa emberrel, aki önhibáján kívül nem tudja, hogy hogyan teremtse meg a megfelelő kapcsolatot egy macskával.

Gyurka guru lelkesedése soha nem csappan meg.

Ugyan a cicák részéről az általános válasz a visszautasítás, azért egy-egy öregebb, vagy szelídebb házi kedvenc hagyja magát masszírozni, sőt néha még dorombol is hozzá, ezzel nagy örömet szerezve a híres macskaimádónak. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Neki is, meg nekünk is. Meg azokért, amikor a TV-ben csillogó szemmel nézi a fenséges tigrist, az éjfekete párducot, a lusta oroszlánt, amikor nevet a macskákról készült házi videókon, amikor eljátssza a Micimackóból Tigris monológját (tudjátok: A szellemes-kellemes-jellemes tigris, ez én vagyok magam. Ééén vagyok magam. Grrrr!), amikor felolvassa nekünk az aktuális Garfieldot. Sokszor a napi rutin mellett nincs sok kedvünk, meg türelmünk végighallgatni Őt. Ilyenkor megpróbálok az öreg házimacskákra gondolni, de nem mindig megy. Lehet, hogy egy idős cica bölcsebb, mint én? (valószínű…)

Gyurka azonban soha nem csügged! Újra és újra jön és mondja és mutatja és olvassa és meséli. Nem baj, hogy nem kap mindig pozitív visszajelzést. Ő megy, rendíthetetlenül. Nevel minket. Mögötte pedig felsorakoznak a világ macskái. A színes palettából senki sem maradhat ki, egyetlen macska sem.

Ahogy Ő fogalmazott egyszer:

“Tudod Krisztiánka, van a gepárd, az oroszlán, a tigris, a foltos párduc, a fekete párduc, meg a rózsaszín párduc!”

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.