Főoldal » Mi is az a testkép?

Mi is az a testkép?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ahhoz, hogy az evészavarokat jobban megértsük, célszerű a testkép fogalmát röviden áttekintenünk. A fogalom a saját testünkkel kapcsolatos pszichológiai élményekre, viszonyulásokra vonatkozik. Bár a „testkép” elnevezése a vizuális képre, a látványra utal, ennél jóval sokrétűbb jelenségről van szó. Minden érzékszervünkkel van tapasztalásunk a testünkről, tehát tulajdonképpen komplex élményről van szó, egyes szerzők ennek alapján inkább testélményről beszélnek. Azt is fontos tudnunk, hogy nem csupán a testünk észlelése, érzékelése kelt bennünk valamilyen lenyomatot, hanem a testünkkel kapcsolatos érzelmeink is egységes egésszé szerveződnek, ezt érzelmi, affektív testképnek hívhatjuk. A testkép nem egységes, időben is változik, egyes körülmények között, például orvosi vizsgálat után is változhat. Egyes testrészeink nagyobb szerepet kapnak ebben a képben, másokat elhanyagolunk. Érthető, hogy egyes testrészeinknek, vagy a testünk általános alakjának megváltozása gyakori.  Az evés zavaraiban éppen ez a feltűnő, a testünk alakjáról alkotott képünk torzul. Ezeket a sajátosságokat különböző mérési módszerekkel tehetjük mérhetővé, objektívvá. Az egyszerű méretbecslés is használható, manapság viszont többféle számítógépes, vagy videotechnika alkalmazható. A videotorzításos módszer például abban áll, hogy a videóra felvett beteg képét életnagyságban jelenítjük meg videokivetítő segítségével, és ennek a kivetített alaknak a méretét számítógép útján szabályozhatja a beteg. Beállíthatja például azt, hogy mennyire látja kövérnek vagy soványnak magát. Az anorexiásokra általában az jellemző, hogy túlságosan kövérnek látják magukat, tehát nem a valóságnak megfelelően állítják be az általuk látott, saját magukat ábrázoló képet, hanem akár 150%-os túlbecslés is előfordul.

Jól ismert jelenség, hogy a testkép kulturális sajátosságokat, kultúrák közötti különbségeket is hordoz. Sok kultúrában a kövérség egyenesen kívánatos: Afrikában ez nem ritka, előfordul, hogy fiatal lányokat evésre kényszerítenek, vagy a férjhez menés előtt hizlalóházakba küldik őket. A kövérség ezekben a kultúrákban vonzó, az egészség és a gazdagság jele. Azért is lehet vonzó a kövér nő, mert nem tud dolgozni, s ez a családfő gazdagságát fejezi ki – nélkülözni tudja az asszony munkaerejét.

A 20. században azonban a kövérség helyett a soványság került előtérbe. Míg nagyanyáink a vaskos, erőteljes parasztlány ideálját tartották fontosnak, az utóbbi évtizedekben egyre inkább a karcsúság divatja dominál. Ez mára már túlzó méreteket öltött. A karcsúságideál hatalmas kulturális nyomást jelent a nőkre. Ezeknek a kulturális hatásoknak a közvetítésében a tömegkommunikációnak óriási szerepe van. Milyen reklámokat látunk manapság? Szinte mindent karcsú női testtel reklámoznak: a mosóportól az autón át az illatszerekig. Ezt jól illusztrálja egy szellemes vizsgálat. Amerikai kutatók mutatták ki (a testméretek alapján), hogy az amerikai szépségversenyek győztesei az utóbbi évtizedekben egyre karcsúbbá váltak. Ugyanez jellemző a Playboy címlapfotóin szereplő hölgyek testméretére is. A karcsú nőket ábrázoló reklámok mellett hatalmasra duzzadt a fogyasztószerekkel és fogyókúrával kapcsolatos reklámok megjelenése. Ezek általában meglehetősen bugyuták, ugyanakkor „csalhatatlan” módszereknek kiáltják ki a bemutatott módszert. Ezzel párhuzamosan viszont a nők egyre túlsúlyosabbak, ami az ideális nőkép és a valóság közötti egyre tátongóbb szakadékra hívja fel a figyelmet.

Ez a kulturális nyomás már gyermekkorban elkezdődik, gondoljunk Barbie babára. Örömmel tapasztalhatjuk itt-ott, hogy azért kezdenek megjelenni a dundibb formákat bemutató babák is. A kulturális nyomás káros hatása ellen példaértékű döntés született az utóbbi időben: az angol parlament a túlságosan sovány modellek szerepeltetését megtiltotta. Érdemes lenne eljátszani a gondolattal, vajon hazánkban engedélyeznék-e azt, hogy meghatározott testsúlyminimumhoz (illetve: testtömegindexhez) kössék a szépségversenyeken való szereplést. Ha csökkenteni szeretnénk az evészavarok gyakoriságát, akkor az elsődleges megelőzés egyik formája az lenne, hogy a tömegkommunikációs eszközökben próbáljuk elkerülni a karcsúságideál immár irracionális voltát.

A testkép mérésén kívül az evészavarok szűrésére, diagnózisának pontosabb meghatározására különböző tesztek születtek. Az egyik ilyen tesztet mutatjuk be a függelékben.

További érdekes cikkeket olvashatsz a www.proyouth.eu oldalon!

Forrás: Túry F.: Anorexia – bulimia. Az evés zavarai. B+V Kiadó, Budapest, 2001.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.