Főoldal » Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Előző cikkem némi magyarázatra szorul: írtam az autisták szigetszerű képességeiről és leírtam Gyurka gurunak azt a valóban “különös”, egyben vicces képességét, hogy miként tud zajtalanul settenkedni és ezzel a frászt hozni az emberre.

Gyurkának nem mindig volt meg ez a képessége, részben nekem köszönheti. Ugyanis hozzám kellett alkalmazkodnia. Mert én oroszlán vagyok. És egy oroszlánhoz tudni kell alkalmazkodni. Nem könnyű, de muszáj. Gyurka pedig, ahelyett, hogy ellenállt volna, inkább könnyed fűszálként elhajolt a pusztító szélvihar elől.

Hajdanában danában, amikor még a világ fiatal volt, és én is csak egy piheszőrű kiscica voltam, ereimben felbuzdult az ősi szabály, az oroszlán nemzetségek nagy szabálya, amire a történelem folyamán minden erős királyság épült. A szabály pedig a következő:

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!

Öntudatos macska lévén kész voltam átvenni ezt a szellemi örökséget és minden erőmmel azon voltam, hogy megőrizzem és ápoljam felmenőim mélyen gyökerező szokását. Éppen ezért, amikor valaki legszebb álmomból felébresztett, rendkívül morcos és szemrehányó képet vágtam, még meg is dobáltam néhány szalonképtelen megjegyzéssel, majd büszke sértődöttséggel magamra húztam a takarót és folytattam a szortyogást, melyben félbe mertek szakítani a galád alattvalók.

Erre a szabályra kialakult nálam egy viselkedési séma, ami minden esetben és mindig ugyanúgy végbement, amikor felébresztettek. Egy komplex, sztereotip válaszreakció. Mint a gyulladás. Ezt a válaszreakciót a legtalálóbban volt barátnőm tudta elmondani. Szegénynek volt benne része, ráadásul Bárányként (ne kérdezd, hogy miért bárány, az életben vannak kérdések, amikre sosem kaphatsz választ) kellett megküzdenie az Oroszlán okozta viszontagságokkal, így nem is csoda, hogy személyes tapasztalata révén Ő áll a legközelebb ahhoz, hogy megfogalmazza ennek a komplex mechanizmusnak a működését:

Éjszaka. Az oroszlán a barlangjában alszik a nősténnyel (aki történetesen egy bárány). Hideg. A bárány köztudottan fázós típus (ha nem is köztudottan, de ez egy fázós típus!). Felébred, nyöszörög, enyhén vacogni kezd és hiába húzza magára még szorosabban a takarót továbbra sem érzi komfortosan magát. Az oroszlán ott fekszik mellette hason és szortyog. A bárány kicsit megrázza az oroszlán vállát, abban a reményben, hogy ha felébred hátha ad majd neki egy vastagabb takarót. Semmi. Újabb bökdösés. Na erre már kezd éledezni, de még mindig nem volt elég. Halkan, de kissé nyomatékosan megszólal:

– Krisztián!

Na erre már kinyílt a csipája. Hunyorgó szemmel néz körbe, mint aki nem tudja hol van, ránéz a bárányra és rekedtes hangon megszólal:

– Mi a fene van?! (ennél csúnyábbat mondtam, de nem merem leírni, mert még ma is elszégyellem magam, ha visszagondolok)

– Fázom. – néz rá a bárány ártatlan tágra nyílt szemmel, hátha így nem kap akkora letolást.

– Akkor melegítsd föl magad bakker!

Ekkor morogva és totál kómás fejjel kikászálódik az ágyból, odamegy a ruhásszekrényhez és kiráncigál belőle egy olyan vastag takarót, hogy azt még a dunyhán nevelkedettek is megirigyelnék és egy laza mozdulattal hozzávágja a bárányhoz. Végül, mint aki jól végezte dolgát, visszafekszik az ágyba, világfájdalmas sóhajtás és drámai összeomlás kíséretében.

Szerencsétlen Mesterünk azonban nem volt tisztában ennek a szabálynak a jelentősségével.

Egy reggelen Gyurka guru nagy izgalommal csörtetett be a szobámba, akkor amikor én még nyálcsorgatva és szétdobott lábakkal az igazak álmát aludtam. Első dolga az volt, hogy rám uszította Mását, aki lihegve először a lábamat vette célba érdes nyelvével, majd rögtön utána adott egy-két nyelvest az arcomra is, hogy dupla adag nyállal legyek bevonva. A sikeres ébresztést követően beindult a válaszreakció:

– Mi a fene van? – kérdeztem nyúzott arccal és csipás szemmel.

– Főtt virslit reggeliztem mustárral. – közölte Gyurka, majd villámgyorsan kitessékelte Mását a szobámból és a kutyával együtt Ő is elhagyta a terepet. Mivel a továbbiakat nem bírná el a blogfelület, ezért csak annyit mondok, hogy Gyurka ezek után kénytelen volt kifejleszteni a lopakodós képességét, amivel soha többé nem ébresztett fel. A többi meg már történelem…

Azonban tízezer évente egyszer előfordul, hogy egy olyan oroszlán születik a földre, aki képes arra, hogy kivételes esetekben felülírja ezt a genetikailag kódolt válaszreakciót (ugyan a Mátrixot nem tudja a kedve szerint formálni, de ennyi hibája még egy oroszlánnak is lehet).Történt egyszer ugyanis, hogy szüleink elutaztak kettesben nyaralni, mi meg itthon maradtunk. Jómagunk rá lettünk bízva a nagyszülőkre, Gyurka guru pedig rá lett bízva egy lusta nagymacskára, aki történetesen én voltam (najó, még most is az vagyok). Még az utazás előtt szépen el lett mondva minden: Gyurkának minden reggel be kell készítenem a reggelijét a munkához, melegítenem kell neki egy bögre teát, és ha nagyon hideg van, rá kell adnom a sapkáját, mert anélkül nem indulhat el. Jó-jó mondtam, mi sem egyszerűbb, fölkelek aztán annyi. Ennyire még én is képes vagyok! Na de aztán eljött az első reggel. És a lusta oroszlán természetesen elaludt annak rendje és módja szerint, mert ugye annyi esze nem volt, hogy beállítsa a telefonján az ébresztőt. Gyurka guru viszont jött, hiszen az ígéret szép szó. Óvatosan megrázta a vállamat, amivel csak annyit ért el, hogy átfordultam a másik oldalamra. Majd megint macerálás alá vett, aminek meglett a hatása. Felébredtem és beindult a válaszreakció:

– Mi a f…! – még mielőtt befejeztem volna tapló mondatomat Gyurka arca bontakozott ki előttem, ahogy nagy barna szemeivel kérlelően tekint le rám. Iszonyatosan elszégyelltem magam.

– Ja Te vagy az? Persze, persze máris megyek. Ne haragudj! – mondtam és fénysebességgel kaptam magamra a ruháimat, hogy aztán megtéve a szükséges előkészületeket, Gyurkát nyugodt szívvel ereszthessem el a munkahelyére.

Hiába, néha még egy oroszlán is képes arra, hogy megemberelje magát. Csak szüksége van egy jóságos Mesterre, akit követhet és aki kezelés alá veszi.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.