Főoldal » A harmónia fontossága 3. – Mentális (rang)létra

A harmónia fontossága 3. – Mentális (rang)létra

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Aligha tagadhatjuk, hogy az élet egyik legszebb ajándéka az, ha harmóniában lehetünk önmagünkkal és harmóniában lehetünk a környezetünkkel. Jómagam úgy vélem, ez a legnagyobb kincs, hiszen minden általánosságban említett értéket magában foglal olyan súllyal, ahogy annak szerepelnie kell. Ugyanakkor azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy legtöbben sosem érik el a harmóniát, mert egyik, vagy másik argomentum túlcsordul, vagy éppen alulreprezentálódik. Látszólag sok ember boldog és harmóniában él, mert szeretnek és szeretve vannak, de valójában ennél sokkal, de sokkal többet jelent az igazi harmónia. 

Imperare sibi maximum imperium est!

(Önmagán uralkodni a legnagyobb uralkodás)

Gyakran pedig úgy vélik az emberek, hogy ha megvan az életük párja, esetleg család – egy szerető család – akkor innen kezdve minden rendben van, de valójában nem; hiszen ha egy kavicsot dobunk a lélek tükörsima felületére, az fordozódni kezd és minél több kavics éri a lelket, a fodrozódás annál erősebb, míg nem a végén habzóvá válik az addig nyugodt felület, majd a végén kiárad a víz. Így tehát megállapítható, hogy azok is szembesülnek problémákkal, akik szerelemmel élnek és nekik is ki kell állniuk az élet pszichés próbáit. A pszichén stabilitás egyik legfontosabb pillére a harmóniának, hiszen ha ez hiányt szenved, akkor az egész emberi lény zavarosan működik. A legtöbb ember pszichésen nem tekinthető stabilnak, s ami talán még nagyobb gond, hogy a kamaszok (14-22 év) és a korban hozzájuk közelálló fiatalok nagyon sokszor szenvednek mentális zavarban, amelynek oka az, hogy az ún. “mentális létrán” rossz pozícióban helyezkednek el.

[token node title-raw]

1. kép: A tükörsima lelket ért kavics hatása

Kutatásaim, beszélgetéseim során igyekeztem mindig felmérni, hogy a beszélgetőpartner vajon mennyire él harmónikusan, illetve, hogy lelkében milyen sok a kavics. Tapasztalataim alapján az embereket el lehet helyezni egy virtuális létrán, amely azt mutatja, mennyire stabilak mentálisan. Képzeljünk el egy olyan létrát, amelynek két foka hiányzik; egy a felétől kicsit lejjebb, a másik a felétől feljebb. A két kimaradt fok a létrát 3 külön részre bontja.

Az embereket is pszichés stabilitásuk alapján három csoportra lehet osztani. Mentális erő tekintetében a legszélesebb kategória a középső, ahol azok foglalnak helyet, akiknek kiseb instabilitásai figyelhetőek meg csupán. 

Úgy tapasztaltam, hogy napjainkra egyre többen kerülnek az alsó csoportba és egyre gyengébbek mentálisan. Ez számos múltbeli tényezőnek lehet köszönhető, de ami a lényeg, hogy ezek az emberek egyszerűen kilátástalannak érzik életüket. A legtöbbjük tisztában van a káosszal az életében, de úgy érzi elnyeli őt az élet és a harmóniának még csak kicsiny sugara sem éri őket. Ebbe a kategóriába sok kamasz tart, akinek mentális zavarai vannak, szoronganak, depresszióba estek, pánikrohamuk van. A legrosszabb az egészben, hogy a kamaszok jó része szégyelli ezt és nem meri elmondani a szülőknek a gondját, avagy ha elmondja, süket fülekre talál. Ez utóbbi esetben szellemi értelemben elzárkózik a fiatal a családtól és egy külön kis magánéletet él, ahonnan kirekeszt mindent és mindenkit; s ebben az életben ő van csak egymaga és a félelmei.

Számos olyan eset van, amikor a fiatalok kínozzák magukat, s talán ezzel szeretnék jelezni azt, hogy egyedül érzik magukat. Jellemző önkínzási módszer a kéz vagdosása, vagy az egyéb életet eldobó módszerek bármelyike. Ha véletlen ezek az ifjoncok segítséget kérnek, azt sem közvetlen hozzátartozójuktól kérik, hanem az internetes oldalakat használják fel e célra, biztosítva maguknak a maximális anonimitást. Helyzetük azért válságos, mert sokszor csak egy kommentet várnak embertársaiktól, de mikor valóban segíteni próbálnak nekik, akkor megijednek. Sokszor – legtöbbször – erősebb a félelmük, mint a gyógyulás iránti vágyuk és így sajnos tartósan megragadnak a legalsó mentális kategóriában.

A nagyon nehéz helyzetben lévő kategória ugyan a legrosszabb, de a középső csoport is rejteget magáan veszélyeket. Azok, akik az utóbbi időszakban csak pofonokat kaptak, vagyis csak kavicsokat dobálnak a vízbe, előbb-utóbb elkezd lefelé csúszni mentálisan. Nagyon sokat kell azoknak dolgoznia, “mentálisan edzenie”, akik negatív tendenciát írnak le. Ugyan nem választja el őket szakadék a többi, csoportjába tartozótól, de egyre kilátástalanabbnak érzi önmagát. Jellemzően ide a huszonévesek szoktak kerülni, akik esetlegesen az első komolyabb kapcsolati csalódáson túlvannak és esetlegesen munka terén sem minden okés.

A másik véglet pedig azon emberek kategóriája, akiknek valóban “gondtalan” az életük és megvan mindenük; mint a kapcsolataik, életcéljaik és lelki erejük. A mai Magyarországon ide nagyon kevés ember tartozik, ugyanis mindenki hiányt szenved valamien. 

A hiányzó fokok jelentése

A létra kimaradt fokainak jelentése szimbolikus. Az ember, amikor mászik fel a létrán, egy lépcsőfokot halad; amikor egy fok kimarad, akkor nagyon nehéz a továbbhaladás. A létra kimaradó lépcsőfokai nem csak azt mutatják, hogy hol van a kategóriák között a határ, hanem azt is szimbolizálják, hogy nagy a szakadék a két csoport között; azaz nagyon sok erőt kell befektetni abba, hogy valaki az alacsonyabb mentális erőt képviselő csoportból egy másikba kerüljön. A legalsó kategóriába tartozókat a félelmei fosztják meg a lehetőségtől, hogy feljebb jussanak, míg a középkategóriások gyakran a jóllakottság miatt nem jutnak előrébb.

A kimaradó fokok, ahogy leírtam, a kategóriák közti határt jelenti. Ezek általában szilárdak, nagyon nehéz az egyik csoportból a másikba átkerülni. Lefelé általában egy sokkhatás következtéen csűszik az ember (pl.: haláleset, erőszakoskodás…), míg ellentétes irányban, a felemelkedés sokkal hosszabb idő után következhet be; csak egy jól megtervezett, szisztematikus, de mindenekfelett őszinte munka következménye lehet az, ha valaki feljebb lép.

Hogyan lehet mégis fejlődni?

Eddigi megfigyeléseim, vizsgálódásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a mentális erő csak egy jól átgondolt munkával fejleszthető. A fejlesztés három pillérre tagolható, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy (újra) stabilizálódjon valaki.

  1. SPORT: Kirívóan fontos, hogy az, aki valódi eredményt szeretne elérni, sportoljon. Az is világosan kiderült idáigi elemzéseimből, hogy csak abban az esetben tekinthető optimálisnak a sportolás, ha egyszerre űzünk egyéni és csapatsportokat, ugyanis mindkettő más erényekkel rendelkezik. Így tehát a csapatsport és az egyéni sport nem váltja ki egymást, mindkettő szükséges külön-külön. Sajnos napjainkban az emberek számottevően jobban kedvelik az egyéni sportágakat, így a csapatsportok adta jellemvonások háttérbe szorultak.
  2. “LELKIZÉS”: A lelki gyógyuláshoz szükség van ideális esetben egy társra, aki előtt a fejlődni vágyó nem takargat semmit és egyben, aki szociális hajlamú is és ért az emberekhez. Fontos, hogy megosszuk az elfojtott, olykor kínos dolgainkat, hiszen az elfojjtás csak átmeneti megoldás; frusztrációt okoz, ami később kontrollálatlanul fog kitörni. A beszélgetés, lelki gondjaink elmondása másnak, feltétlen bizalom mellett nagyon sokban segíthet a fejlődésben.
  3. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD: Az egészséges életmód alatt értendő természetesen az étrend, de ezen felül a káros szokások mellőzése és egy olyan gondolkodásmód kialakítása, ami a harmóniát vetíti előre. Általános hiba a túlzott komformitásra való hajlam. Úgy vélem, hogy a komfortérzetnek is van egy optimális szintje, amit én szekunder komformitásnak nevezek. Ennek az a lényege, hogy kell, hogy az életben ne menjen minden simán, hisz az adja meg a motivációt és az adja meg az élet savát-borsát. A túlzott komfortérzet, vagy diszkomfort rombolja a jellemet és akadályozza a fejlődést.

A korábbi évek tapasztalataiból egy valamit megtanultam, amely mindenképp szem előtt tartandó, ha valódi változást szándékszunk elérni:

Qui desderat pacem, praeparat bellum!

(Ki békét óhajt, készüljön a háborúra!)

Vagyis tenni kell azért, hogy stabilak legyünk/maradjunk. Meg kell vívni a magunk csatáit és rendezni, vállalni a konfliktusokat, hiszen van olyan béke, ami csak háborúk után köszön be.

Ugyanakkor minél alacsonyabban van valaki ezen a létrán, annál inkább nem szabad válogatni az eszközök közül és annál inkább félre kell dobni a büszkeséget és mindent meg kell tenni a sikerért – csak ez az egy esélye van mindazoknak akik pánik, deprsszió, szorongás vagy egyéb okok miatt a legalsó kategóriába szorultak. A váltás nem könnyű – de nem is lehetetlen. Így tehát mindenképp meg kell ragadni a lehetőséget, hiszen csak így lehet kedvezőbb a jövőképük!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.