Főoldal » A női kézilabda válogatott teljesítménye Szerbiából

A női kézilabda válogatott teljesítménye Szerbiából

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az egyik szemem sírt a másikat pedig becsuktam. Nem tetszett, amit láttam a szerbiai Európa-bajnokságon. Egyáltalán nem…

Sokat gondolkodtam milyen szempontból próbáljam megközelíteni a lezajlott EB-t, és sok vívódás után kijelöltem magamnak az utat. Rászántam magam, hogy elmondjam mit láttam és mit gondolok az egész tornáról.

Egy kicsit tudok csak örülni annak, hogy éremmel jöttek haza a Lányok Szerbiából. Egyik oldalról azt látom, hogy erőn felül teljesítve egy szép dobogós helyet csíptek meg. Másfelől csalódott vagyok, mert látván a többi csapatot előrébb is végezhettünk volna…

Először a szubjektív véleményemet szeretném megosztani az olvasókkal. A meglátásom szerint feltűnően sokat erőltettük a középső játékot, vagyis a két átlövő-irányító-beállós kapcsolatokat vittük túlzásba. Nem tudom, hogy ez egy taktikai megoldás volt, vagy sokszor a tehetetlenség hozta ki a lányokból ezt a játék formát… A szélső játék nekem nagyon a vesszőparipám, valószínű azért, mert tizenegynehány éven keresztül én is ezen a poszton koptattam a betont és a parkettát (több-kevesebb sikerrel). Feltűnő volt számomra, hogy a sarokba leküldött szélső játékost nem is vonták be a támadásokba, igaz sokszor nem is jöttek fel labdáért. Néhány jó ütemű befutáson kívül nem sok vizet zavartak egy-egy mérkőzésen a szélső játékosaink.

Sajnos védekezésben sem nyújtott egyik-másik szélső maradandót. Sokszor láttam, és nem is értettem igazán, hogy az ellenoldali szélső kapura lövésekor a túloldalról a szélső miért indul el reflexből az ellenfél kapuja elé. Ebből a hosszú oldalra történő kipattanóból több gólt is kaptunk. Ha ez egy taktika volt a gyors indulásokra, akkor pedig az átlövő hibáztatható, mert nem zárta le a kipattanót az ellenfél szélsője elől. Nem tudom ki, miért tette mindazt, amit tett, de nem egyedi esetről volt szó. Ahogy az sem egyszer fordult elő, hogy a szélső játékosok az átlövő pozícióban védekezett és a tolódás folyamán a szélső támadó egyedül maradt a maga ziccer helyzetével együtt.

Az átlövőkre nagy panaszunk nem lehet, talán annyi, hogy védekezésben sokkal keményebben kellett volna fellépni az ellenfél lövőivel szemben. Nem szabadott volna hagyni a 7-8 méteren felugró lövőket tisztán lőni. Korábban, keményebben letámadva meg lehetett volna akadályozni a lendületszerzést. A védekezésben hiányzott még a keménység a vonalon is. A vékonyabb gyorslábú védőjátékosaink sokszor lekövették a támadókat, de a beállós ellen véleményem szerint elég tehetetlenek voltak. Alapvetően ez sokszor fizikai hátrányból adódhatott, de jobb lábmunkával, jobb tolódással, sokszor segíthettünk volna magunkon.

Nem igazán láttam azt sem, hogy 5-1-ben megpróbáltunk volna hatástalanítani egy-egy játékost az ellenfél soraiból, annak ellenére, hogy ellenünk ezt többször is megtették Tomori és Görbicz esetében. Említettem már a középen történő, sokszor ötlettelennek tűnő játékot is. Bizony Szamoránszky sokszor esélytelenül állt egy-egy bejátszásnál, sok esetben az volt az érzésem, hogy váratlanul érte a bepassz, ami egyértelműen az összeszokottság hiányát jelzi. Ezen természetesen lehet még csiszolni a továbbiakban.

Görbicz Anita nem volt véleményem szerint annyira átütő erejű, mint az vártuk volna Tőle. A bejátszásai sokszor segítettek, de a lövései nem igazán sültek. Talán a betegség, talán az, hogy már minden pillanatban számítanak a váratlan lövésekre és passzokra. A helyzet az, hogy egy klasszisnak ezzel is meg kell birkózni. Jobban, többet és keményebben figyelnek rá, ez vele jár. Mindettől függetlenül csapatunk egyik legjobbja volt, de azzal nem értek egyet, hogy az All-star csapatban lenne Anitának a helye, mint ahogy a televíziós közvetítések során többen odavárták…

A két kapusunkra igazán panasz nem lehet. Kiss Éva számlájára az első mérkőzés végi szerencsétlen gólt leszámítva nagyon nem lehetett panaszunk. Herr Orsival együtt hozták azt, amit elvárhattunk, néhány bravúr és a védelemmel összhangban a távoli lövések elég jó százalékkal való hatástalanítása lett az Ő feladatuk. Sajnos szélső pozícióból mindkét kapusunk könnyen verhető volt.

Nézzük összefoglalóként a puszta tényeket, statisztikákat, nehogy az a vád érjen, hogy felelőtlenül dobálózom itt az okosságokkal. Nagyon kíváncsian fogtam neki a mérkőzés statisztikák összegzésének, és egyszer-egyszer én is meglepődtem a mutatott számokon.

Az első táblázatban (melléklet 1. kép) a csapat 8 mérkőzés alatt mutatott támadójátéka került összesítésre. A táblázat első részéből jól látható, hogy mely posztokról, hányszor próbálkoztunk gólszerzéssel, és mennyi gólt sikerült elérnünk. Ami elsőre meglepetésnek tűnik, hogy bal lövő posztról próbálkoztunk a legkevesebbszer, annak ellenére, hogy Tomori Zsuzsi a csapat egyik húzó embere volt. Valószínűleg ezt az eredményezte, hogy sokszor kevergett a középső hármas (irányító és a lövő játékosok) és a lövések nagy részét középső posztról indították a lövőink is.

Ez látszik is a táblában, hogy a középső (irányító) pozícióból indítottuk a lövések 23,8%-át, és innen szereztük a gólok legnagyobb részét is 15,5%-ot! Látható, hogy a beállós játék nagyon erőltetve volt, hiszen a legtöbb gólt innen értük el, pontosabban a falban történő játék nagy hangsúlyt kapott. Szélső befutások, beálló-irányító, beálló-átlövő, átlövő-irányító kapcsolatok, betörések. Mindent egybe véve a lövéseink több, mint 36%-a középről indított lövés volt, ennek a középen történő erőszakos játéknak is volt köszönhető a sok büntető kiharcolása is. Görbicz Anita a legtöbb büntető gólt elérő játékos lett az EB-n. A hétméteres gólok, szám szerint 31, az összes lőtt gólunk (219) 14,2%-át tette ki. 

Sok gyorsindításból és letámadásból elért gólunk is volt, mely a felállt fal nélküli támadás befejezésben erősek voltunk 88,7%-ban eredményesen fejeztük be ezeket a lehetőségeinket.

Ami engem elszomorított igazán, hogy ha megnézzük a csapat jobb oldala elég gyengén muzsikált, hisz a jobb oldalról született góljaink száma mindösszesen csak az össz gólunk 16%-át tette ki. Itt igazából (a jobb oldali táblában ahogy látszik), én úgy érzem hatékonyság problémánk volt. Legalább is a bal oldal sokkal hatékonyabban használta ki a helyzeteiket.

Amikor a posztok szerinti hatékonyságot összesítettem nagyon meglepődtem, ezt megmondom őszintén. Sokat szidtam a szélső játékunkat, de azt kellett észrevennem, hogy a szélső helyzeteink nem voltak számottevően kevesebbek, mint az egyéb poszton történő kísérleteink, azonban a felállt fal elleni játék során a legtöbb gólt (!) a két szélső pozícióból értük el. Azonban továbbra is fenntartom azt a megállapításomat, hogy a szélsőket nagyon kevés alkalommal hoztuk játékba.

A táblázat többi részét mindenki szemezgesse, az összesített eredményeket is feltűntettem. Jó bogarászást!

Arra a következtetésre jutottam az adatok alapos kielemzése után, hogy igazából nézve a nyolc mérkőzés alatt szerzett 219 gól nem rossz eredmény. Talán a támadások posztok szerinti eloszlásán van mit javítani, de ha a lányok ezt a támadó színvonalat meg tudják tartani, úgy érzem, támadásban nem lehet gondunk. Nézzük meg a támadás után a csapat védekezését is, hogy alakult az Európa-bajnokság folyamán.

A védekezéssel korábban sem voltam 100%-ig megelégedve, de az adatok összeszedése után sem változott a véleményem a csapat teljesítményéről. A fenn említett 219 lőtt góllal szemben a 8 mérkőzésen összességében 226 gólt kaptunk, tehát úgy végeztünk dobogós helyen, hogy a gólarányunk negatív eredményt mutat…

Az előző táblázattal megegyező kategóriákban megnézhetjük majd a védekezést összesítő teljesítményeket is. A védekezés alapja természetesen a védőfal és a kapus közti összhang határozza meg. A kapusok teljesítménye nem nevezhető sem rossznak, sem jónak. (2. melléklet) Egy jó átlagot hozott mindkét kapusunk, egy-egy bravúrral fűszerezve, melyek sokszor segítettek a csapaton néhány nehéz helyzetben. Azt hiszem, nagyon magyarázatot nem érdemel az alábbi kis táblázat értelmezése.

A kapusok teljesítménye után nézzük meg a mezőnyjátékosok eredményeit. (3. melléklet) A bal oldali táblában látható, hogy a legtöbb gólt a csapat a jobb szélső pozícióból kapta, de beállós helyén a büntető terület közvetlen közeléből sem voltunk határozottak, legalábbis, ami a védekezést illeti. A kapura lövési kísérletek eloszlása sokkal egyenletesebb, mint a magyar csapatnál tapasztalt eloszlás. A jobb oldalon látható a csak mezőnyből, vagyis felállt fal elleni támadások során szerzett gólok összesítése. Látszik, hogy a gólok majdnem ¾-ét akcióból kaptuk és letámadásból/indításból valamint büntetőből kevesebb gólt kaptunk, mint amennyit szereztünk. Ez azzal magyarázható, hogy a gyors léptű lányainkat nem tudták rendszeresen leindítani, viszont mi jók lehettünk az ellenféllel szemben, ahogy ezt már írtam kicsit feljebb.

Ami a nagyon szembetűnő a kimutatásban, az az, melyet már korábban is említettem. Az ellenfelek helyzeteinek majdnem 35%-a szélen adódott. A góljaink több, mint 30%-át innen kaptuk. Ezen a jövőben biztos, hogy javítani kell, mert mint látjuk ezen mérkőzések mehetnek el, ahogy most is volt rá példa.

Azt érdemes lenne megvizsgálni még, hogy ez a kevés büntető annak köszönhető, hogy jól követtük lábbal a támadásokat, vagy mert nem léptünk oda keményen és ezért inkább ziccereket lőhettek az ellenfelek, mint büntetőt. Ha beállós/hatos vonalas lövések számát és hatékonyságát nézzük, inkább utóbbira lehet tippelni.

A 226 kapott gól a nyolc mérkőzés alatt, egy kis matekkal megoldható, hogy 226/8=28.25. Ez elég magas szám egy-egy mérkőzésre.

Összességében nézve a támadásunk és a védekezésünk nagyjából ugyanazt a hatékonyságot mutatja, de a védekezésen biztos, hogy kéne javítania a csapatnak. Csapatként tudtak a lányok küzdeni a mérkőzéseken és a fontos pillanatokban nagyon összeszedték magukat. A bronzmérkőzésen azonban majdnem visszaütött a „magyar átok”. Három gólos vezetésnél majdnem sikerült eladnunk a mérkőzést, de a hosszabbítás megmentett minket, illetve sikerült megmenteni magunkat. Remélem Karl Erik Bøhn tud egy kis kitartást nevelni a lányokba és a hasonló éles szituációkban hasonló győzelmeket tudnak aratni a későbbiekben.

Ennek a bronzéremnek az értékét, úgy vélem majd a következő világverseny(ek)en elért eredménye(ink) fogják igazán megmutatni. Annyi biztos, hogy jókor jó helyen nyertünk a torna folyamán és újra bejelentkeztünk Európa kézilabda életébe… Innen azért gratulálok mindenkinek, akinek a sikerben része volt és remélem a lányok bizonyítják, hogy nem egy hirtelen fellángolás volt ez a bronzérem, hanem egy szép hosszú, eredményes út első lépése…

És amiért az elején azt írtam, hogy egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Nem csak kimondottan a magyar lányok játékára gondoltam. Velük sem voltam minden pillanatban megelégedve, de az sokkal inkább nem tett jót a lelkemnek, hogy szinte fél házzal zajlott le az EB. Szerbiában egy kézilabda esemény ilyen érdektelenség mellett számomra nagyon-nagy csalódás volt…

statisztikák forrása: eurohandball.com

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.