Főoldal » Ahol a fű mindig zöldebb

Ahol a fű mindig zöldebb

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Míg a sport egyes országokban mára az egyik legdinamikusabban növekvő üzletággá fejlődött, hazánkban számos fórumon hangzik el, hogy a sportszektor szereplői nem tudják kellőképpen kihasználni az egyes sportágakban rejlő üzleti lehetőségeket. De akkor ki finanszírozza valójában az egyre nagyobb pénzeket igénylő üzleti, vagy közismertebb nevén profi sportot?

 

„A rend meghozza a bizalmat, melynek köszönhetően tőkeerős cégek fogják támogatni a legnagyobb múlttal rendelkező hazai klubot a megújulásban és abban, hogy visszaszerezze ismét régi dicsfényét”; nyilatkozta nemrégiben Kubatov Gábor az FTC elnöke a Ferencváros hivatalos kiadványában. Az hogy a Fradi jó úton halad, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Magyarország egyik legnagyobb biztosító társasága áll mögénk. A Ferencvárosnak nincsenek titkai sem gazdaságilag, sem pedig szakmailag, jelentette ki az elnök, a Fidesz országos pártigazgatója.

 

Nem volt ez mindig így!

 

Az FTC a magyar sportélet vitathatatlanul egyik legmeghatározóbb szereplője, azonban az utóbbi évtizedekben folyamatos gazdasági nehézségek, sportszakmai kudarcok kísérték a futball csapat működését. A zöld-fehér klub már a ’90-es évek elején nem tudott fizetni a játékosainak, mert hírtelen megszűntek azok – főként állami – csatornák, amelyek korábban biztosították a szakág működését. A rendszerváltást követően lassan ugyan, de kezdett körvonalazódni szakvezetők körében, hogy az új érában újfajta finanszírozási források után kell majd nézni. Ekkor érkeztek az üllői útra az első üzleti befektetők, mint a Hargita Kft, a francia Jean-Claude Bras, majd a Kordax Rt, de ennek ellenére nem csökkentek a nehézségek az egyesület körül.

 

Az 1995-ös Bajnokok Ligájába kerüléskor már a klub fennmaradása volt a tét, így legjobbkor jött az emlékezetes siker, amely sokak számára megnyugvást hozott. Akkor úgy tűnt, hogy a főtáblára való kerülésért kapott több mint 500 millió forint évekre megmenti a csapatot. Az optimizmus reálisnak is tűnt, hiszen a futballszakosztály akkori költségvetése nem érte el az évi 200 millió forintot. Ennek ellenére, mikor az UEFA pár hónap után átutalta az összeget, jött a hidegzuhany: Havas Mihály menedzser nem sokkal rá bejelentette, hogy csőd közeli helyzetben van a klub, és ha jövőre nem kerülnek ismét a BL. főtáblájára vége lehet mindennek. (Azóta sem derült ki egyébként, hogy hová folyt el ez a hatalmas összeg és nem találtak egyetlen felelőst sem!). 1999-ben úgy nézett ki, hogy az akkori földművelésügyi miniszter lesz a megmentő, de Torgyán József által a különböző módokon az egyesületnek juttatott mintegy egymilliárd forintnyi összeg sem bizonyult hosszú távú megoldásnak. Ezt követően jött Várszegi Gábor és cége a Fotex Rt. de az üzletembernek a megegyezésben szereplő 2,4 milliárd forint vételárnak csak a harmadát volt módja kifizetni a klubnak, mert idő előtt távoznia kellett. Érdekesség, hogy az MTK-t is támogató üzletember menesztésének indokai közt szerepelt, hogy „tönkretette az egyesületet”, noha irányítása alatt a klub kétszer végzett a bajnokság második helyén és a Magyar Kupát is megnyerte.

 

Eközben a sportüzlet Európa szerte óriási méretűvé duzzadt, amivel az egyes klubok működési költségei is rohamosan emelkedni kezdtek. A megváltozott üzleti környezetben a hazai egyesületek számára a külföldi porondon való szereplésért folyó verseny a egyre kilátástalanabbá vált, hiszen  a kiadások növekedésének mértékét nem ellensúlyozta a bevételi oldal csekélyebb arányú gyarapodása. Az angol Sheffield United tulajdonosa Kevin McCabe 2008-ban ilyen körülmények között vásárolta meg a csapatot – no meg persze a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől a Fradi Üllői úti stadionját és a hozzá tartozó hathektáros területet – és vállalta azt, hogy az adásvételi szerződés megkötésétől számított két éven belül legalább 1.2 milliárd forint plusz ÁFA bekerülési értéken, a FIFA és az UEFA minimális előírásainak megfelelően felújítja a létesítményt.  A csoda azonban ekkor sem tartott sokáig. Ahelyett, hogy a beruházások elkezdődtek volna, a McCabe két és fél év után bejelentette, hogy értékesíteni kívánja a csapatot és persze a vele együtt szerzett ingatlant. A skót üzletember 2011 januárjában adott ki egy hosszú közleményt, amelyben beszámolt a Magyarországon szerzett keserű tapasztalatairól, és részletezte, milyen tényezők miatt döntött úgy, hogy túlad a futballklubon. A klub értékesítése körüli események jelenleg is tartanak.

 

Ha az üzlet egyszer beindul…

 

A Ferencváros futball csapata jelenleg a hazai bajnokság tabelláján az utolsó előtti helyen áll, mindössze két megnyert mérkőzéssel. Úgy tűnik, hogy az elnökúr által meghirdetett rend és eredményesség – amely megnyeri a pusztán üzleti érdekek miatt befektetni szándékozó tőkeerős nagyvállalatok bizalmát – az eredmények, no meg a klub körüli helyzetet látván egy darabig még várat magára. Éppen ezért sokaknak némiképpen meglepő, hogy a Groupama Garancia Biztosító nemrégiben hároméves főszponzori megállapodást kötött a Ferencváros egyesületével (a támogatás pontos összegét azonban nem hozták nyilvánosságra), amellyel biztosító társaság az egyesület gyémántfokozatú támogatója lett. (Érdekes, hogy egyes sajtó források szerint a francia biztosító a szponzori megállapodás előtt két héttel egy méretes állami megrendeléshez jutott, a Magyar Posta Zrt. járműflottájának biztosítására kiírt tender elnyerésével). További jó hír a Fradi számára, hogy az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. – a Kecskemét mellett – mintegy 100 millió forinttal támogatja a továbbiakban a fővárosi csapatot, amelyet azonban kezdetben nem vertek nagy dobra. Gondoljuk csak végig: vajon milyen üzleti lehetőségeket fedezett fel a két befektető a csapat jelenlegi helyzetében? Azért némi előrelépés  is történt a klubnál, hiszen nemrégiben hozták nyilvánosságra, hogy a Fradi költségvetését sikerült 1.2 milliárd forintra csökkenteni. Érdemes megjegyezi, hogy a tavalyi bajnokság ezüstérmese, a Paks ennek az összegnek mintegy egyötödéből – csupán 250 millió forintos büdzséből gazdálkodik egy évben.   

 

Hol itt a fair play?

 

A nemzeti sport kimutatásából nemrégiben kiderül, hogy az öt legnagyobb budapesti sportklub (a Ferencváros, az Újpest, az MTK, a Vasas és a Honvéd) több mint 1.2 milliárd forint közpénzhez jut évente, amelyből a Fradi nagyjából 550 millió forinttal részesedik, míg más csapatok ennek csupán töredékét (a Vasas pl. 12 milliót) kapják. Érthetetlen ez az óriási különbség főként akkor, ha figyelembe vesszük az egyes kluboknak az elmúlt időszakokban való  üzleti és pályán nyújtott teljesítményét. Az eddigiek alapján sokakban merülhet fel joggal a kérdés, hogy miért kell az államnak egyáltalán támogatnia – az elviekben üzleti vállalkozásként működő futballcégeket. Fontos hangsúlyozni, hogy az államnak, valamint a helyi önkormányzatoknak – a sportüzlet specifikumaiból adódóan – valóban fontos szerepük van a sport finanszírozásában, többek között a létesítmények létrehozásában, korszerűsítésükben és fenntartásukban. Más kérdés azonban, hogy a támogatások arányait, mértékét és főként azok módjait valóban érdemes lenne átgondolni.

 

Bizonyos színtereken sok támadás éri a Debrecen labdarúgócsapatát mostanság, hogy nagymértékű állami és önkormányzati támogatás révén jut új stadionhoz. A ügy valóban számos kérdést vet fel, azonban ha a döntést pusztán  sportszakmai szempontból vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy a kritikák ellenére ebben az esetben sportpolitikusaink helyesen cselekednek. A sport gazdasági viszonyait tekintve ugyan is ma egyetlen hazai klub sem teheti meg azt, hogy ilyen nagymértékű beruházásokat pusztán önerőből és magántőkéből próbáljon meg finanszírozni. (Hozzáteszem, hogy erre nemzetközi viszonylatban is csak néhány igen tőkeerős vállalat, mint például a Manchester United képes). Mivel a korszerű létesítményekre vitathatatlanul szüksége van a magyar sportnak, ezekben az esetekben nincs más, mint az állami szerepvállalás. Továbbá, ha az írás elején már csakugyan a rendet, a fegyelmet és az eredményességet hoztuk példaként, gondoljuk csak végig: vajon mi hova adnánk  pénzt szívesebben? Oda ahol már szinte teljesen megszokott, hogy a háttér sokkal nagyobb izgalmakat és meglepetéseket szolgáltatnak mint maguk a meccsek, vagy olyan helyre, ahol az utóbbi években valóban megtettek néhány dolgot azért, hogy a sportág ismét visszaszerezze régi dicsfényét?   

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.