Főoldal » SZÉLsőséges játék, avagy hol buktuk el a norvég meccset?

SZÉLsőséges játék, avagy hol buktuk el a norvég meccset?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Megkezdte a magyar női kézilabda válogatott a Szerbiai EB szereplését. Sajnos az első mérkőzés csak egy-két helyen hozta azt a játékot, amit szeretnénk látni a lányoktól.

Az EB előtt a terv az volt, hogy a horvátok papíron hiányos csapatát legyőzzük az első fordulóban és a második forduló németek elleni találkozó meghozhatja nekünk a várt továbbjutást.

A tegnapi mérkőzésről azonban sok pozitívumot nem tudok elmondani. A csapatjáték hiányzott. Az egyéni megoldások nem voltak túl eredményesek. Érzésem szerint mind pályán belül, mind pályán kívül alul teljesített a magyar együttes.

A mérkőzés legvégén 2 másodperccel a vége előtt kapott peches gól pedig az egész mérkőzés képét magában hordozta. A közvetítés végén elhangzott a sportriporter szájából, hogy nem érdemeltük volna meg a győzelmet amúgy sem. Sajnos egyet kell értenem vele. Nem volt a tűz a pályán, nem látszódott a tenni akarás. Nem hajtottak, nem másztak a lányok, ahogy azt várnánk egy ilyen eseményen. Már csak azért is, mert a kihagyott világversenyek után bizonyítási vágynak kéne égni mindenkiben, hogy megmutassuk a kézilabda nincs hanyatlóban az országban csak volt egy kis mélypont. Ennek ellenére nem úgy működött a dolog, ahogy annak kellett volna.

Vessünk néhány pillantást a statisztikákra, melyek szinte egész pontosan tükrözik azt, mi is történt (illetve nem történt) a pályán tegnap.

Kezdjük a kispadokról:

A mérkőzés elején még bízhattunk valamelyest, abban, hogy a kicsit meggyengült horvát csapat kispadja rövidebb lesz, mely a javunkra fordíthatja a mérkőzést. Ez mondjuk egy Európa-bajnokság első mérkőzésén még nem lehet nagyon perdöntő, de bizakodásra adhat okot. Igaz hosszabb volt a kispadunk, de Böhm edző nem is nagyon variálta a csapatot, melyet személy szerint nem tudtam mire vélni. A kezdő csapatból 6 játékosunk 50 percnél többet töltött a pályán, mely indokolatlannak tűnik. A Norvég csapatban mindenki pályára lépett, nálunk a keretből öten fel sem álltak a kispadról. Ez nem tűnt túl jó megoldásnak.

Főleg annak tükrében, hogy a csapat 27 góljából Tomori és Görbicz szerzett 16-ot, tehát nem igazán beszélhetünk arról, hogy a kezdőcsapat csak gólerős játékosait hagyta fenn a mester.

A csapat játékára jellemző volt, hogy nem játszottuk meg a széleket. Elég rápillantani a mérkőzés statisztikájára, melyből feketén-fehéren kiolvasható, hogy 8 kísérletből kétszer voltunk eredményesek a két szélről. Kovacsicz és Vérten annak ellenére végigjátszotta a mérkőzést, hogy három, illetve négy kísérletből csupán egy-egy gólt szereztek a szélről.

A norvég magyar szövetségi kapitány kitért a mérkőzés után a horvátok védekezésére, mely nagyon sokszor a kapuelőtéren belül történt. Ezekért rendszerint büntetőt kellett volna ítélni. Ez még lehet jogos is, de mint tudjuk a bíró dönt, a játékos játszik. A beállós pozícióból sem tudtunk igazából sok eredményt felmutatni.

Azon kívül nem biztos, hogy a büntetőkkel beljebb lettünk volna, ugyanis látható a statisztikákban, hogy a 7 méteresekkel is hadilábon álltunk. A nehezen megítélt nyolc büntetőből mindösszesen hármat tudtunk gólra váltani.

Sajnos nem érkezett reakció arra sem, hogy a horvát balszélről sorra kaptuk a gólokat szinte akadálytalanul. Az is kérdés, hogy miért nem érkezett előbb reakció arra, hogy Rédei-Soós Viktória a mérkőzés 34. percének közepén szerzett vezető gólja után a magyar csapat zsinórban hat gólt kapott, 8 percig nem szerzett gólt és így ötgólos hátrányból kellett folytatni a mérkőzést, és csak ekkor érkezett az időkérés. Igaz a következő kilenc percben sikerült felállni, de ez már fizikailag nagyon megterhelő volt, főleg úgy, hogy a kezdőcsapat szinte pihenés nélkül kellett, hogy végigrobotolja a meccset…

Annyi biztos, hogy a végén nem állt mellénk a szerencse, legalábbis, ami a legutolsó lövést illeti. Sajnos kellett volna 59 percet jól játszani és akkor az utolsó lövésen semmi nem múlt volna. Sportban nem játszik a ha, így engedjük el ezt a mérkőzést, koncentráljunk inkább a mai németek elleni meccsre.

Ma mindenképp jól kell játszani, hogy legyen esélyünk a győzelemre. Arra ne is gondoljunk, hogy mi lesz, ha kikapunk, mert ugye az azt jelenti, hogy véget ér számunkra ez az EB. Ezt természetesen senki nem szeretné.

A németek ellen mindenképp figyelni kell a spanyolok ellen hatszor eredménye Steinbachra, a fiatal Nadgornajara, de az egész csapatra is természetesen…

Annyi biztos, hogy ki-ki meccset nézünk ma, hiszen, aki itt ma kikap nagy eséllyel elbúcsúzik az EB-től.

A németek idén már egyszer elhappolták előlünk a lehetőséget. Még egyszer ne hagyjuk!!!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.