Főoldal » XXII. Téli Olimpia 2014 Szocsi: Goodbye Szocsi! Da szvidányija Szocsi! – 2.rész

XXII. Téli Olimpia 2014 Szocsi: Goodbye Szocsi! Da szvidányija Szocsi! – 2.rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Csak úgy ömlöttek ránk a rekordok és a történelem a szemünk előtt íródott, Oroszország pedig az olimpia második felében nagyon elkapta a ritmust. Olyannyira, hogy egyes számban tényleg verhetetlenek lettek és így eztán még az éremtáblázatot is megnyerték. Ez persze várható volt azok után, hogy a 16. versenynap végére már 13 db. volt a legfényesebb éremből. 

Teljesen mindegy melyik napról beszéltünk, már az első hét végén tudta magában mindenki, hogy bármilyen versenynap, bármilyen sportágáról és annak versenyszámáról beszélünk, itt valami érdekes történni fog.

Így ment ez napról napra. Mindamellett, hogy nagyon szorítottunk a magyaroknak,  szinte folyamatosan vártuk (mert ez már nem volt újdonság), hogy éppen ki fog rekordot dönteni, milyen izgalmas befutó lesz a végén, vagy melyik szinte teljesen ismeretlen sportoló nyeri meg az adott helyen az olimpiát.

Ez főleg alpesi síben nyílvánult meg, ott aztán jöttek a meglepetések, már ha egyáltalán még valaki meglepődött a látottakon. Rendesen hozzászoktunk két hét alatt ezekhez, de hát ahogy mondani szokták, a jóhoz könnyű is. 

Mindenesetre biztos, hogy az ilyen pillanatok miatt is emlékezetes marad ez az ötkarikás esemény ugyanis a rendezésre jöhettek a panaszok, de hogy a meccsek-versenye színvonala tökéletes volt, azt bármikor nyíltan ki merem jelenteni! 

Lejt a pálya? Lehet, de hát ők a hazaiak nem?

Oroszország volt a bobosok között a nagy hatalom Szocsiban ez a helyzet, bár egyesek szerint furcsa volt, hogy ha hátrányba is kerültek a pálya legalsó részén a célnál valahogy ők mindig tudtak nyerni pár századot vagy tizedet, míg a riválisok elég sokat vesztettek ott. Egyesek szerint ez a pályának volt köszönhető, meg annak, hogy ugyebár nem keveset dolgoztak rajta a hazaiak, persze lehet azt mondani, hogy a sok munka gyümölcse, de egyesek szerint ez inkább kivételezés volt Oroszországgal, akárcsak a műkorcsolyázóknál. Ott volt aki szerint a csapatversenyben (bár szerintem amúgy is megnyerték volna) az amerikaiak engedték őket nyerni azért cserébe, hogy majd így a jégtáncban ők lehessenek a legjobbak.

Érdekes, hogy ez az állítás, amit egy francia lap hozott fel később simán be is igazolódott! A balhé a műkorcsolyázókon kívül ott próbált meg kirobbanni, mikor a férfiak szkeleton versenyében Aleksandr Tretyakov lett olimpiai bajnok. Na ott kezdődött a találgatás, hogy valamit az oroszok nagyon tudnak amit a többiek nem.

Na de mindegy, ne kezdjünk el összeesküvés elméleteket gyártani, mert még a végén ott fogunk tartani mint a koreai kommentátor, aki nem volt túl jó hangulatában mikor meglátta, hogy nem a visszatérő Yuna Kim nyerte meg a női egyénit, hanem az orosz Adelina Sotnikova. Ezzel kapcsolatban nekem annyi észrevételem volt, hogy leginkább Julia Lipnitskaia szereplése okozott kisebb meglepetést, főleg azok után ahogy nálunk a Budapesti EB-n teljesített. Na az valami fantasztikus volt, akárcsak a férfiaknál a spanyol Javier Fernandez teljesítménye, aki tényleg meglepetésre még a dobogóra sem került fel. Nem ez volt a spanyol fiú első olimpiája, de talán az első olyan ahol egyértelműen nagy eséllyel pályázott az aranyéremre. Kitudja, lehet Pjongcsanba már neki tapsolnak a győzelem után.

Meglátjuk, az azonban biztos, hogy még mindig nagyon fiatal és lehet csak elizgulta ezt a dolgot. Lehet ez volt az oka annak am sok rontásnak amit a férfiak kűrjében láttunk. Vártuk mi ott a csodálatos mozdulatokat és hasonlókat, de amit ott nem kaptunk meg azt megkaptuk a hölgyek versenyében, ahol szebbnél-szebb futásokat láthattunk. Igazi gigászi csata ment ott a végén. Jó volt az. Persze nem a koreaiak szempontjából. Az ügy vége az lett, hogy még nagyon sokszor kielemezték a győztes futást, de semmi szabálytalan nem volt abban elméletileg.

A férfiaknál végül japán Yuzuru Hanyu diadalmaskodott aki  kanadai Patrick Chan-t előzte meg. A legnagyobb meglepetés viszont számomra még mindig a kazah Denis Ten volt, aki képes volt megcsinálni a kűrt olyan szintűre, amivel a dobogóra ugrott. Érdekes volt látni, ahogy a nála esélyesebbek szépen potyognak le a dobogóról. A japán viszont fiú gyönyörűen ment és tényleg nagyon vigyázni kell vele a következő években. Azt hiszem az itt látott első négyessel meg is van az új élmezőny, miután a régi nagyok közül egyet-kettőt már nem fogunk túl sokat látni a jégen. Versenyhelyzetben legalábbis már nem. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy egy szép generációváltás történt meg.   

A párosoknál volt csak nagy hangzavar abban a csarnokban ahol a műkorcsolya és a rövidpályás gyorskorcsolya versenyeket rendezték. Gyönyörű létesítmény ámult, bámult az ember, főleg, hogy a versenyek sem lettek rosszabbak.  Az orosz kettősgyőzelem pedig még szebbé tette a hazaiak számára. Ott  Tatyjana Voloszozsar és Makszim Tranykov lettek az elsők, megelőzve ezzel a Kszenyija Sztolbova, Fjodor Klimov kettőst. A jégtáncosoknál viszont az amerikai Meryl Davis, Charlie White páros vitte el az aranyat, míg a csapatversenyt tehát Oroszország nyerte.  Így lehetett, hogy Jevgenyij Pljuscsenko is szerzett egy újabb olimpiai aranyat 2006 után, igaz nem egyéniben, ahol még az sem adatott meg neki, hogy kűrt fusson. Bejutott ő a legjobbak közé, de Fortuna nem hogy nem vele volt azon az este még csak nem is találkoztak.

Történt hogy a bemelegítés során megsérült, hátfájdalmai miatt lemondta az egészet, majd kicsit később bejelentette a visszavonulását, ami alapvetően nem biztos, hogy be is fog következni.

Eljátszott később a gondolattal, hogy mégis visszatér a négy év múlva rendezendő olimpiára és majd ott még egyszer utoljára megmutatja mindenkinek mit is tud valójában és persze egyedül! Brian Joubert viszont lehet ezt már nem fogja megtenni. A francia fiú sokak kedvence volt még Magyarországon is, főként azután a bámulatos produkció és az abban található lépéssor után amit 2004-ben mutatott be.

Tudjuk, azon az EB-n ahol a nők között Sebestyén Júlia, aki most Zelinka Ildikó mellett volt szakkommentátor, aranyat nyert. Joubert tehát nagyon jó formában volt régebben, de az utóbbi években, sőt igazából a 2010-es olimpia óta nem nagyon találta a helyét és most sem volt a toppon, persze ebben ha az EB-t nézzük, szerepe lehetett az új szabályoknak is, hiszen ő még a régi rendszerben tanult meg korizni. A végén ha nem is szépen, de elvileg így elbúcsúzott a közönségtől egy 13. hellyel.

Na és akkor a bobosok. Na ott történt sok minden, főleg ha azt a férfi kettes csapatot nézzük, amelynek tagjai nem beszélnek egymással, mégis a furcsa páros jelzőt egyértelműen kiérdemelve olyan jó csapatot tudnak alkotni, hogy az aranyat ért! Ez csak akkor volt érdekes amikor nagy örömükbe a célnál kipattantak a járműből és elmentek két különböző irányba ünnepelni. J Alekszandr Zubkov is nagy alakja lett amúgy ennek az olimpiának: mind négyesben, mind pedig kettesben nyerni tudott!

Itt a férfiaknál  Aleksandr Zubkov és Alekszej Vojevoda nyert a kettesben, míg az utolsó napon négyesben szintén az oroszok, nevezetesen az Alekszandr Zubkov Alekszej Vojevoda Dmitrij Trunyenkov Alekszej Nyegodajlo egység győzött. A nőknél a párosban Kallie Humphries és Heather Moyse tudott nyerni.

Őrültnek néznek amiért nem izgulsz a fináléban? Te hódeszkás vagy!

Tényleg kicsit más világot képviselnek. Szabadságot mutatnak és élvezik azt amit csinálnak, legyen szó slopetyle-ról  vagy épp félcsőről, netán crossról, melyben úgy össze lehet törni a nagy tempó által törni magad, hogy lehet nem állsz fel többet a tolószékből! Na de kit érdekel, ha ekkora az élmény és ebből még meg is lehet élni esetleg? A kiscímben viszont nem volt pontos a jelző, mert ez nem csak ő rájuk, hanem a szintén hasonló számokban induló sízőknél is meglátszik. A Snowboard-osoknál leginkább a tengerentúliak a nyerő emberek ez már az első nap első számában kiderült, de azért az európaiak és az ausztrálok is oda-oda tudtak pörkölni ha úgy adódott, meg persze nem mindegy melyik számról is van szó egészen pontosan.

Ez pedig tipikusan az olyan sportágak közé tartozik, mint az általam jó hosszan ecsetelt műkorcsolya vagy szánkó, netán bob, azaz lehet valakinek önfeledten szurkolni, hogy mást ne mondjak, mint ha az adott versenyző a kedvenc Forma 1-es pilótája lenne! Így már érthető? Rendben, akkor haladjunk tovább! Ilyen személyiség ugyanis az a Shaun White is, akit vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon nem, de akkor tényleg nem. Aki utóbbiak táborába tartozik, jelentjük megtört a jég, volt aki le tudta győzni az amerikait, sőt még a dobogóra sem került fel. Ki tudja miért, annyi szent, hogy nagyon erős volt a mezőny, bár egyesek szerint már ezért nem indult el a slopetyle-ban, pedig nagyon sokan várták a 27 esztendős kétszeres olimpiai bajnok és a 13 x téli X-Games valamint 2 x X-Games győztest.

A repülő paradicsom becenévre hallgató deszkásról a Képes Sportban írták azt még az olimpia előtt, hogy bár decemberben kétszer is kikapott, ő mindig akkor hozza ki magából a legjobbat, amikor „a legdurvább a tét“. Nos ez nem jött össze, de kitudja, ha az első sorozatban nem ront még a legrosszabb esetben is felállhatott volna a dobogóra. Vagy pont nem, ez már sosem derül ki, mindenesetre a félcsőre akart nagyon koncentrálni, de ez inkább csak erőlködésbe ment át, ami azt jelentette, nem lesz meg neki Torinó és Vancover után a mesterhármas.

A győztes az a svájci Iouri Podladtchikov lett aki második futamban érte el legjobbját (94.75), megelőzve ezzel az így eztán ezüst és bronzérmet megszerző két japánt. Ayumu Hirano a második, míg Taku Hiraoka a harmadik lett, megelőzve White-ot. Podladtchikovról fontos elmondani, hogy nem akárki ő sem a szakmában. A .. éves fiatalember VB győztesként érkezett ide az olimpiára, így a győzelme nem volt azért teljesen váratlan. Inkább csak sokan várták azt a bizonyos mesterhármast. És hogy van utánpótlás itt is, azt bizonyítja az ezüstérmes kora. A japán még mindösszesen csak 15 éves!

A nőknél Kaitlyn Farrington sikerének örülhettek az ausztrálok. Az őrültség nem csak a mögötte második helyen végző ausztrál Torah Brightnál jutott eszembe, de az, hogy ezt le kellene írni ide, az már igen. Abszolút felszabadultságot lehetett rajta látni, nem idegeskedett azon, hogy nyer e vagy sem.

A végén második lett, de ami a szép az egészben, hogy ez a fajta „őrültség” már az első nap első számában, a bemutatkozó slopestyle-ban is látható volt a srácoknál, akik jól el buliztak amíg az eredményekre vártak. Na ez is megmutatja azt az úgynevezett családias hangulatot! De visszatérve a lényegre: Faarrington olimpiai bajnok lett, hozta tovább az Egyesült Államoknak az aranyérmeket, mert nem az övé volt a hódeszkásoknál az első. A harmadik helyen is egy honfitársa végzett. Kelly Clark 90,75-el lett harmadik. 

Bright pedig megcsinálta azt ami nem mindig szokványos, a félcsőben ezüstérmes nem nagy esélyekkel, de neki vágott a crossnak is, ami majdnem jól i sikerült. Az elődöntőig menetelt, ahol aztán bukott egyet, szóval bejött a papírforma, de azért szép volt tőle amit művelt. 

Azonban nem csak a félcsősök és a lejtőben indulók ilyenek, a bajszos kislány se normális ha innen nézzük. J Nem bolond, nem kell félreérteni és nem az arcszőrzete olyan durva, egyszerűen ez a kabalája három éve, hogy odafesti a bajszot magára és abban versenyzik mert akkor nyer. A legjobb az egészben, hogy ez nagyjából tényleg így van! A cseh Eva Samkova először 2011-ben próbálta ki ezt szórakozásból, de mivel azt a spanyolországi viadalt megnyerte, azóta mindig megfesti ezt magának. A férfiaknál itt Pierre Valutier nyert, míg a síelőknek ebben a számban teljes francia dobogó lett egy eszméletlenül izgalmas döntő végén.

A slopestyle pedig abszolút az USA területe volt. Debütáló szám volt, mindjárt az első nap első döntője, de ha nincs Shaun White aki mindenkit lealázzon a deszkájával hát semmi vész, van másik amerikai is. Ő volt Sage Kotsenburg aki norvég és kanadai ellenfelét verte meg, megszerezve ezzel a téli olimpia első győzelmét. Ezzel pedig ő volt az első aki elkezdett történelmet írni, még akkor is ha ezt abban a pillanatban nem biztos, hogy sikerült felfognia. Ő lett ugyanis az előzőeken kívül ezen szám első olimpiai bajnoka! A nőknél ugyanitt Jamie Anderson nyert, Enni Rukajarvi és Jenny Jones előtt.

És míg a parallel műlesiklásban és óriás műlesiklásban a hölgyeknél változatosabb volt a dobogó, addig a férfiaknál mindkét számot ugyanaz az ember vitte el. Ám ő nem amerikai, hanem orosz. Legalábbis az állampolgárságát tekintve, ettől fogva pedig tehát hazai, ezért pedig természetesen ment a helyszínen az őrjöngés, ami nem volt megalapozatlan. Nem csak sima szurkolás volt, tényleg nagyon sokan ismerik és szeretik Vic Vajld-ot, ráadásul a verseny napján semmit sem lehetett vele kezdeni, verhetetlen volt. Olyannyira, hogy fogta magát és előbb a sima, majd az óriás számot is elvitte. Mi a kettő között nála a különbség?

Nos ennél az embernél csak annyi, hogy előbbiben nem tudott első lenni a selejtező alkalmával viszont a fináléban mindenért kárpótolta magát és rajongóit. Azt azért nem mondom szándékosan, hogy az oroszokat, mert aki megelőzte – konkrétan Andrej Szoboljevről van szó –  szintén orosz volt. Szoboljev végül már a nyolcaddöntőben kikapott, ám Wild aranyat nyert akkor is és erre rá három nap múltán sem változtatott a szokásain. Vajld-al kapcsolatban mondhatnánk, hogy tessék az oroszok is tudnak marha erős hódeszkást előállítani, ám a helyzet az, hogy ő elvileg amerikai. Azután vette fel az orosz állampolgárságot három éve, hogy feleségül vette Alena Zavarzinát, aki bronzérmes lett itt Szocsiban. Az előtt sok komoly eredménye nem volt, de szerinte ezt is Oroszországnak köszönheti.

Érdemes még megemlíteni azt a szlovén Zan Kosírt, aki a két számban egy bronz és egy ezüstérmet hozott össze.

Norvég rekorderek:

Bár a sífutás csapatversenye és az hogy a férfi hokisok sem jutottak túl messzire, eléggé elszomorította a norvégokat, azért ők is boldogok lehettek. Az éremtáblázatban a második helyen zártak, ami lehetne egy elszomorító tényező megint csak, de az a 11 aranyérem gyönyörű tud lenni ám! És még szebb volt, hogy Bjönrdalen mellett már a hölgyeknél (akinek a vezetékneve nekünk magyaroknak kissé hasonló) Marit Björgen összességében hatodik olimpiai bajnoki címét szerezte, ezzel pedig mindenidők legeredményesebb női téli olimpikonja lett. Ami nála csak a pont lehetett az i-re, hogy a legnagyobbnak számító 30 KM-s távon is ő lett a legjobb, ennél pedig már csak az lehetett nagyobb megtiszteltetés, hogy az aranyat pont a záróünnepségen vehette át. Björgen ezzel már 6 arany, három ezüst és egy bronznál jár, amivel az örökranglistát eddig vezető Ljubov Jegorovánál is eredményesebb lett. Az orosz sportolónőnek ugyanis 6 aranya és három ezüstje van.

Nemzeti hős a lengyelek közt is van! A síugrást pedig már nem csak férfiak űzik!:

Az pedig nem más mint Kamil Stoch aki két aranyat is nyert ezzel Lengyelországban vált hőssé, annál is inkább hazája sikereinek a felét ő gyűjtötte be, megverve a nagy esélyes osztrákokat. Már a normálsáncon is látszott, hogy Stoch nagyon jó formában van, összesen 12,7 pontos előnyt szedett össze a második helyen záró Peter Prevccel szemben. Ő is történelmet írt, mert ezzel elérte azt, hogy Lengyelország 1972 után ismét olimpiai bajnokot ünnepelhessen síugrásban. Ha pedig a lengyelek otthon azt hitték ennyi volt és ezt lehet ünnepelni akkor nem számoltak a nagysáncon lévő esélyekkel.

Mert hogy ott is esélyes volt, hova tovább azt is megnyerte. Két arany ezen az olimpián, ezzel meg aztán ismét rekorddöntés szemtanúi lehettünk. Utoljára olyan, hogy egy síugró mindkét számban nyerni tud, egy olimpián, eddig csak két embernek sikerült. Az egyik Matti Nykänen 1988-ban, a másik pedig a most címvédő Simon Amman, 2002-ben és négy éve. Most viszont nagyon nem ment a szekér. Az osztrák csak a 23. lett a nagyon, míg normálon is csak a 16.legjobb eredményt tudhatta be.

És ha már a sportágnál vagyunk Bemutatkozott itt is egy új szám, ez pedig a női síugrás volt. Elég sajnálatos, hogy ennyi időt kellett arra várni, hogy felkerüljön az olimpiai programba, mondhatnánk, de mivel a sportág nem tekint vissza nagy múltra így talán ezt meglehet bocsátani, hova tovább ennek köszönhető az is, hogy rengeteg fiatal lány volt a mezőnyben. Mindegy már köztük is vannak nagy nevek! A nagy esélyesnek Sara Takanashi  számított, aki az idei világkupában volt nagyon erős, mondjuk úgy inkább, hogy uralni tudta azt. Annál is inkább, hogy 13 versenyből 10-et megnyert, így nem volt véletlen a várakozás. Azonban ennek ellenére nem ő lett az olimpiai bajnok, még a dobogóra sem fért fel.

Ezt köszönheti a saját hibájának is az utolsó ugrásánál és annak is, hogy ott volt a mezőnyben a 2011-es világbajnok valamint a pontverseny 2. helyezettje, a német Carine Vogt. Utóbbi jól kezdett és nem vesztette el a vezetést, pedig nem volt sima verseny. A korábbi VB győztes Daniela Iraschko, például az ötödik helyről kapaszkodott fel a dobogóra és lett eztán második, míg a francia Coline Mattel a harmadik lett.

Honosítani akarsz? Itt egy jó példa! 

Ha az Oscar gálán lennének, hogyan honosítsunk nagyszerűen a téli olimpiára egy sportolót filmek, akkor az oroszoké biztosan nyert volna! Victor Ahn honosítása ugyanis nagyon jó döntés volt, ezt pedig akkor mondhatták ki teljes biztonsággal az emberek (kivéve mondjuk a koreaiakat, akik most sajnálják, hogy nem nekik nyert), amikor a Szocsi játékok legsikeresebb sportolójának mondhatta el magát Ahn. Most már orosz színekben versenyzik, de ez nem volt mindig így.

Eredetileg a most 28 éves sportoló Dél-Koreában született ahol versenyzett is egy ideig, sőt Torinóban három olimpiai aranyat is nyert plusz egy bronzot, amivel az akkori játékokon is magabiztosan a legjobb lett. 2011-ben váltott, majd tavaly decemberben a debreceni VB-n két ezüstöt szerzett, most pedig 500 és 1000 méteren, valamint váltóban lett olimpiai bajnok.

“Szerettem volna a legjobb körülmények között készülni, és azt hiszem, nem bántam meg a döntésemet” – indokolta meg az országváltást Victor Ahn, aki 9 évesen kezdett el gyorskorcsolyázni. Az 1994-es lillehammeri olimpián a tévében látta Chae Ji-Hoon 500 méteres versenyét, amelyen a koreai versenyző aranyérmet nyert, ekkor kapott kedvet a sportághoz, majd napi tíz óra edzéssel jutott el odáig, hogy mára hatszoros olimpiai bajnoknak mondhatja magát.

A meglepetés már nem meglepetés:

Az alpesi síben a férfiak és a nők mezőnyében egyaránt jöttek folyton a meglepetések, nekünk ezt persze nem kell külön mondani, hiszen Miklós Edit, hetedik helyével alaposan meglepett mindenkit és nagyon sok országban elkezdték figyelni mit is tudhat pontosan ez a lány. Ha nem hibáik a pálya elején (viszont jót tett ugyanakkor, hogy kockáztatott) akkor ki tudja… Igen, az ember nem nagyon meri kimondani, de meg kell tenni. Akár még dobogó is lehetett volna belőle, de a legrosszabb esetben is összejöhetett volna egy sima pontszerzés. Így lett belőle egy fantasztikus hetedik hely, mellyel megvert megannyi nagy nevet a szakmából.

Ráadásul ami nagyszerű, hogy egymás után másodszor írt történelmet ha úgy vesszük, hiszen a korábban elért 16. helyével is sikerült elérnie, hogy az övé legyen mindenidők legjobb magyar szereplése ebben a szakágban az olimpián. Nos ezt ő továbbtudta javítani és ha bejön az amit ő szeretne, akkor tényleg az aranyért csatázik majd Pjongcsangban.

Az tehát, hogy meglepetések születtek, már nem volt meglepetés, különösen a férfiak legelső számában, a lesiklásban ahol már megszokott, hogy mindig olyan nyer akire a kutya se számított. Ez az ember, most egy osztrák volt, nem más mint Matthias Mayer, de műlesiklásban is egy ausztriai síző győzedelmeskedett, ő Mario Matt volt.

Ausztria egyébként az alpesi sít illetően most sem vallott szégyent, hiszen e mellé a kettő mellé a hölgyeknél Anna Fenninger révén még egy aranyat elhoztak, valamint a két nem eredményeit figyelembe véve ebben a sportágban összesen 8 érmet tudtak szerezni. Fenninger szuperóriás-műlesiklásban lett az első megelőzve Maria Höfl-Riescht, aki nem maradt azért arany nélkül. Az alpesi összetettet már a német nyerte meg.

A svájciak kétszer tudtak a leggyorsabbak lenni, de mind a kétszer leesett az állunk vagy legalábbis részben meglepődtünk. Sandro Viletta győzelme sem volt teljesen kijelenthető a férfiak összetett számában, de abszolút történelmet írtak a hölgyek a lesiklásban. Tekintve, hogy itt századokra mérik az időt, így azonos időeredmény esetén megosztoznak a lesiklók a pozíciókon. Olyan azonban még egy téli olimpián nem volt, hogy ketten egyszerre legyenek olimpiai bajnokok! Most azonban ez is megtörtént. Dominique Gisin és a szlovén Tina Maze mindketten 1:41.57-et jöttek, ezzel pedig nem volt mit csinálni. Mindketten megkapták azt a gyönyörű medáliát.

Így viszont nem lett ezüstérmesünk, a dobogó harmadik fokán Gisin honfitársa Lara Gut állhatott. Tina Maze ezen kívül mégegyszer nyert, de ott már teljesen egyedül, és nem lesiklásban hanem óriás-műlesiklásban. Az éremtáblán itt az osztrákok lettek az elsők, míg a második és harmadik helyet két-két arannyal az USA és Svájc vitte el. Az amerikaiak két aranyérmét pedig a férfi mezőnyben Ted Ligety (aki részben amúgy magyar származású), míg a nőknél Mikaela Shiffrin.

Na szóval: ez lett volna a 2014-es Szocsi téli olimpia, szép volt jó volt, néztük volna még, de egyszer minden véget ér, így tehát ez is! Legközelebb majd paralimpia lesz itt hamarosan, majd ifjúsági olimpia lesz augusztusban Kínában, illetve lesz még egy, de az már téli ifi olimpia lesz 2016-ban és szintén abban az évben amit nagyon várunk: a Riói nyári olimpia!

50 milliárd dollárból ez egy Pazar olimpia volt lássuk be. Mit is mondhatnánk: köszönjük Szocsi!

Források: Origo.hu/BBC.co.uk/MTI/2014-olympic.com/Espn.go.com/Abc.net.au/Canada.com/Abc.net.au/Zimbio.com

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.