Főoldal » Indiai kül- és biztonságpolitika és az Európai Unió

Indiai kül- és biztonságpolitika és az Európai Unió

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

India a közelmúltban, 2007. augusztus 15-én ünnepelte függetlenségének 60 évfordulóját. Az eltelt hat évtized alatt mind India, mind a világ számos változáson ment keresztül. Komoly eltolódások történtek a „nagyhatalmi palettán” is: megszűnt az egyik szuperhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, pedig tovább erősödött és egyértelműen a világ egyik vezető hatalmává vált. Bizonyos országok (Németország, Japán) nagyhatalmi pozícióra tettek szert, mások (Franciaország és Nagy-Britannia) a középhatalmiság felé csúsznak vissza. Az 1990-es években megindult, mára látványos méreteket öltő gazdasági fejlődésével Kína a nagyhatalmi pozíciójából már-már szuperhatalmi magasságokba tör. De nem szabad megfeledkezni a bizonyos tekintetben akár már önálló hatalmi pólusnak vehető, manapság már közel sem kizárólag gazdasági, hanem (alapvetően a közös kül- és biztonságpolitikának hívott együttműködésének köszönhetően) politikai jelleget is magán hordozó integrációról, az Európai Unióról sem.

S ebben a sorban kell megvizsgálni a 21. század egyik meghatározó hatalmát, Indiát. Holt tart ma India? Milyen szerepet tölt be manapság a nemzetközi rendben és mire lehet képes a jövőben?

Kül- és biztonságpolitikai tényezők, a nagyhatalmiság klasszikus kellékei

A globalizálódó világban a gazdasági tényezők döntő befolyással bírnak szinte minden folyamatra, gazdasági megfontolások állnak számos külpolitikai lépés mögött, mégis, semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy a katonai potenciál megszűnt volna a nagyhatalmiság meghatározó attribútuma lenni.

India nemcsak gazdasági – és kisebb mértékben társadalmi-belpolitikai téren – hanem a kül- és biztonságpolitika területén is jelentős, olykor alapvető változásokon, átrendeződéseken ment keresztül az 1990-es évektől kezdve. A Szovjetunió és a keleti blokk felbomlásával India elvesztette szuperhatalmi szövetségesét; a Szovjetuniót, így újra kellett gondolnia, értékelnie regionális és globális helyzetét.

Az indiai külpolitikában tehát az 1990-es évektől kezdve előtérbe került a kooperáló, a nagyhatalmakkal való viszony stabilabbá tételére irányuló politika. Az ország azonban mindig is tisztában volt azzal, hogy a nagyhatalmi ábrándok beteljesítéséhez semmiképpen nem elegendő a jó vonalvezetésű külpolitika, a jól teljesítő diplomácia, komoly és modern katonai erővel is rendelkeznie kell. Az indiai haderő már önmagában a világ – Kína és az Egyesült Államok mögött – harmadik legnagyobb, 1,325 millió fős reguláris hadseregével is komoly tényezőnek számít, ám a folyamatos fejlesztéseknek, modernizációnak köszönhetően mára ütőképes szintet ért el. India, bár még mindig Oroszország a legfontosabb partnere a haditechnika terén, az 1990-es évektől kezdve diverzifikálta fegyvervásárlásait, katonai együttműködését, így például az Izraellel való 1992-es diplomáciai kapcsolat-felvételt követően a közel-keleti ország rövid idő alatt komoly partnerévé vált a fegyvervásárlások terén. India GDP-jének rendszerint, stabilan 2,5-3%-át költi katonai kiadásokra, amely arány az utóbbi években növekedésnek indult annak köszönhetően, hogy a szektornak biztosított források az elmúlt két évben már nemcsak elérték, hanem meg is haladták a gazdasági növekedés szintjét.

A védelempolitika terén azonban nemcsak – a hadsereg fizikai erejét fokozó – fegyver és technológia-vásárlás fontos, hanem a más országokkal és természetesen legfőképpen a nagyhatalmakkal folytatott hadászati együttműködés, a közös katonai gyakorlatok, műveletek is komoly jelentőséggel bírnak. India rendszeresen hajt végre közös hadászati gyakorlatokat az Egyesült Államokkal (pl. az ún. Malabar-i tengerészeti hadgyakorlatok), Oroszországgal, az Egyesült Királysággal, Japánnal, vagy Ausztráliával.  Ezek a lépések, a felszínen meglévő célokon (jobb kommunikáció, tapasztalatcsere) túlmenően, nyilvánvalóan India katonai ázsiójának növelésére is irányulnak. Bizalomerősítésre ugyanis jócskán szüksége volt – és van jelenleg is – az országnak a nukleáris kérdéskör terén is. Az 1998. májusi kísérleti atomrobbantások viszonylag váratlanul érték a nemzetközi közvéleményt. Bár India a robbantásokkal rövid távon rontott nemzetközi pozícióin, különféle negatív válaszlépésekkel kellett szembe néznie, az atomrobbantások összességében jó és időszerű taktikai lépésnek bizonyultak. Ugyanis kvázi atomhatalommá válása egyértelmű jelzése volt annak, hogy a hidegháború utáni képlékeny, formálódó új világrendben az ország komoly szerepet kíván kiharcolni magának.

India és az Európai Unió kapcsolata

Az Európai Unió és India kapcsolata az 1960-as évekre nyúlik vissza. Jelenlegi kapcsolatuk alapját az 1993-as Közös Politikai Nyilatkozat és az 1994-es Együttműködési Megállapodás adja.

Az Unió és India közötti Együttműködési Szerződés (Co-operaton Agreement) 1994-ben lépett hatályba. A Szerződés túlmutat a nemzetközi együttműködésben megszokott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokon, beemelve a kutatás-fejlesztés, a kultúra, a környezetvédelem és a nemzetközi bűnözés megelőzésének ügyét is.

A Szerződéssel egy időben aláírt Közös Politikai Nyilatkozat (Joint Political Statement) határozta meg az együttműködés politikai kereteit, éves rendszerességű miniszteri szintű találkozókat írva elő.

Az 1996. júniusában kiadott, „Az EU és India közötti szoros együttműködésről” címet viselő Bizottsági közlemény újabb lökést adott a kapcsolatoknak. A Tanács és a Parlament jóváhagyásával a Bizottság ekkor lett az együttműködésért felelős intézmény.

Jelenleg, az Unió igyekszik még szorosabbra fűzni kapcsolatát Indiával. Ennek egyik bizonyítéka a 2004. június 16-án megjelent „Az EU-India stratégiai partnerségről” szóló közlemény, melyben a Bizottság szakpolitikák szerint foglalta össze az együttműködés eredményeit, a nehézségeit és az előrelépés lehetséges módjait. 2004-ben India az EU egyik Stratégiai Partnerévé vált, 2005-ben Közös Cselekvési Tervet fogadtak el, melyet 2008-ban megújítottak, s lehetőség nyílt ezáltal arra, hogy a partnerség minden lehetőségét kiaknázza a két fél.

A jelenlegi erőfeszítések egyik központi témája pedig a biztonságpolitikai dimenzió; melyet például a nemzetközi terrorizmusról szóló együttes nyilatkozat elfogadása bizonyít.

2010. december 10-én Brüsszelben írták alá a nyilatkozatot, mely kitért a biztonsági együttműködés legfontosabb területeire a két ország között. Ezek: elismerték, hogy a nemzetközi terrorizmus a nemzetközi béke és biztonság egyik legnagyobb fenyegetése, melyek ellen együttes erővel lépnek fel, és elítélik annak minden formáját. A nyilatkozat kiemeli, hogy a partnerség egyik legfontosabb pillére a terrorizmus elleni harc. Mindezen célok elérése érdekében elmélyítik a politikai párbeszédet, erősítik a jog érvényesülését és a rendőrség együttműködését, a kutatás-fejlesztés és a cybervédelem területén is közös cselekvést írnak elő, de a szállítás, a légi közlekedés és a határbiztonság kérdéseiben is egyeztetnek. A tapasztalatokat tárgyalásokon vitatják meg, ezzel is elősegítve a fejlődést, illetve nemzetközi viszonylatban is együttműködést mutatnak.

Legutóbb 2012. február 10-én Új-Delhiben tartott EU-India csúcstalálkozón a résztvevők megerősítették a kereskedelem, az energiaügy és a kutatás területén India és az uniós országok által folytatott együttműködést.

A csúcstalálkozó egyik legfontosabb érdeme, hogy felgyorsította a két fél közötti, az áruk és a szolgáltatások kereskedelmének fellendítését célzó szabadkereskedelmi együttműködésről szóló tárgyalásokat, melyek lezárását idén őszre várhatjuk.

India és az EU feltérképezte annak módjait is, hogyan lehetne a terrorizmus, a Szomália partjainál folytatott kalóztámadások és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelmet javítani.

A politikai vezetők emellett választ kerestek arra a kérdésre, miképpen lehetne Iránt meggyőzni arról, hogy folytassa a nukleáris programjára vonatkozó nemzetközi tárgyalásokat.

Források:

Az Indiával fennálló stratégiai partnerség továbbfejlesztése. http://www.european-council.europa.eu/home-page/highlights/developing-the-strategic-partnership-with-india?lang=hu Letöltve:2012. április 17.

Endrényi Gábor: Hol tart India? Nagyhatalmiság: álom vagy valóság? http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=BCDYHY Letöltve: 2012. április 17.

Csicsmann László: Az indiai külpolitika útkeresése a poszt-bipoláris korszakban . http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=ICWLOU Letöltve: 2012. április 17.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.