Főoldal » Pakkok, palackok, egy kis apró…

Pakkok, palackok, egy kis apró…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ön mit lát maga előtt, ha a híradóban elhangzik vagy újságban megjelenik a „hajléktalan” kifejezés? Ha pakkokat, palackokat, apróért nyúló kezet, akkor máris az idevágó média-sztereotípiák áldozata.

Közeledik a tél, és a hajléktalanságról szóló cikkek is gyakrabban jelennek ilyenkor november végén. Ezek között egészen rendhagyó írást közöl a coMMMunity.eu, mégpedig – tükörben a tükör – a hajléktalan emberek médiaábrázolásáról. A szerző a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport.

Forrás: http://www.commmunity.eu/2012/11/08/a-hajlektalan-emberek-abrazolasa-a-mediaban/

Az első kiscím mindjárt lehangoló: az ábrázolás felszínes, sztereotíp, káros… Eddig a cikk szólhatna a média által közvetített idős-képről is. No lám, a hajléktalanság-témának elég volt szűk 25 év, hogy utolérjen másutt már hosszan érlelgetett és meggyökeresedett sztereotípiákat.

Ki hinné, hogy 1989-ben – szociális szakemberként – még Bécsig utaztunk egy kispolszkival, hogy lássuk, miben és hogyan segíthetjük a hajléktalan embereket méltóbb élethez.
Sok cikk jelent meg a témáról akkoriban. Empatikusak, kíváncsiskodók, botrányt-szimatolók, elemzőek. Az újságírók is csúszkáltak még az elnevezéssel, hol hontalanokról, hol csövikről beszéltek. Azóta a komolykodó és becéző szándék egyaránt megcsappant. Nem kár értük, csak éppen ez is láthatóvá teszi a hivatalos rendszerbe foglalással paralel eltávolodást. Ugyanígy fogyott a társadalmi érdeklődés is, ma már mindenki úgy érzi, éppen annyit tud a témáról, amennyit tudni érdemes. A “hajéktalanok” – mint probléma – a hajléktalan emberek problémája elé tolakodott.

Visszatérve cikkhez, szerzői felhívják a figyelmet arra, az a mód, ahogy a média ábrázolja, egyetlen általánosító főnév alá foglalva a „hajléktalanokat”: lekicsinylően, negatív kontextusokban, homogén csoportként, árnyalatlanul, az mindenképpen sérti az érintettek emberi méltóságát.

Nem járnak jobban azok sem, akik a vizuális ábrázolással találkoznak: „Amikor hajléktalanságról esik szó, akkor szinte kizárólag középkorú, szakállas, piszkos ruhában lévő, többnyire ittas férfiak képét láthatják az olvasók/nézők,…”
Ezt ellenőriztem, nem csak a magyar hajléktalan szóra, hanem a német obdachlose és az angol homeless szóra is ugyanazok a borosták, borosüvegek és lyukas zoknik jelennek meg a google tálalásában, legfeljebb más-más város, más-más parkok és padok vannak körülöttük.

Az itt közölt vezérkép fotósa talán egy kicsit közelebb lépett, persze a kép nem is a mainstream sajtóból, hanem a freiburgi gimnázium honlapjáról való.
(Forrás: http://kepler.17einhalb.com/622/obdachlose-artikel)

Érdemes elolvasni a meghökkentő példákat tartalmazó cikket újságíróknak és olvasóknak egyaránt, a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport ugyanis megoldást, konkrét javaslatokat is ad az „érzékeny, árnyalt és felelős” ábrázolásra.

Amíg nem változik az ábrázolásmód, addig fejben megtehetjük a szükséges korrekciókat.

Utószó: a művészet?

Jens Galschiøt dán szobrász 13 életnagyságú szoborból álló sorozattal hívta fel a figyelmet a hajléktalan emberek sokféleségére, jogaikra, emberi méltóságukra. Azt remélte, hogy a szobrok alternatív társadalmi vitát gerjesztve hozzájárulnak majd a jogok értelmezéséhez és érvényesüléséhez. A szobrokat 2010-ben Brüsszelben, az Európa Parlament előtt is kiállították, ugyanebben az évben Debrecenben is láthatóak voltak. Érdemes megnézni az egész sorozatot.

Forrás: http://www.golberz.com/2010/08/homeless-sculptures.html

Mit szólnak vajon ezekhez a szobrokhoz a Város Mindenkié csoport tagjai?

Mit szól ezekhez a szobrokhoz Ön?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.