Főoldal » A hattyúk tava

A hattyúk tava

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A hazai vizeket járó fotós ismerőseim képein sok helyen hatalmas fehér madarak úszkálnak fő témaként. A sok hattyús fotó láttán gondoltam arra, hogy beszélni kellene a balatoni hattyúkról, ami ugye köztudottan nem őshonos balatoni madár. Rengeteg cikk, írás, ismertető foglalkozik ezzel a témával. A Balatonra látogatók nagy részét is két táborra osztja a hattyúkérdés.

Közreadok egy cikket a Tudomány – áltudomány – tudományos tévedés? sorozatból.
Prof. G.-Tóth László, (DSc. tudományos tanácsadó, MTA, BLKI, Tihany) írását. A teljes cikket idézve:

“A hattyúk tava

A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, hiszen testhossza 140-160 centiméter, szárnya fesztávolsága 180 – 220 centiméteres, a hím testtömege 9-14 kilogramm, a tojó kisebb 7-11 kilogramm közötti. A felnőttek tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke fekete. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő, süvítő hangot adnak.
Európában főleg az északibb tájakon, Skandináviában, a Baltikumban, Lengyelországban gyakoriak.

Én magam sokáig nem láttam igazi élő hattyút a természetben. Először a Nagyanyámtól kaptam egy kis fehér, és egy fekete antik hattyú ceruzahegyezőt ajándékba 6 éves koromban, hogy a piros és a kék elemi iskolai ceruzáimat kihegyezzem. Teltek az iskolai évek a vízivárosi Medveutcai iskolában Budán. Egyszer csak Puskásné, a történelem tanárnő hetedikben rákezdte, hogy Zeusz, a mindenség és az istenek királya halálosan beleszeretett a spártai király feleségébe, a szépséges Lédába, és egy napon hattyú alakjában elcsábította, és vele hált!
De Léda, hogy saját lelkiismeretét rendbe hozza, még aznap éjjel együtt hált a saját férjével is! És ezután hamarosan Léda két hattyútojást szült, amiből négy gyermek kelt ki. Közülük Helené (Szép Heléna) és Polüdeukész Zeusztól, a másik kettő, Klütaimnésztra és Kasztór a spártai királytól származtak.
Theiszler Frigyes zenetanár pedig már az óbudai Árpád Gimnáziumban az emberi tisztaságba, jóakaratba és bátorságba vetett hitet magyarázta nekünk, Csajkovszkij „A hattyúk tava” zenei interpretációja kapcsán. …amikor az öreg herceg az égen elhúzó hattyú csapatra íjaz, de végül a zsákmányát keresve lenyűgözi a partot benépesítő hattyú-lányok látványa! Hát igen!

De az elegáns hattyú Európában nem csak a mitológia és a képzőművészetek tárgya volt, hanem ezer éve kolostorkertek, főnemesi kastélyok tavainak dekoratív madara is.
1983 lehetett, amikor Tihanynál, a Limnológiai Intézet előtti vizeken az első bütykös hattyúk feltűntek. Gyönyörűek voltak, és nagymértékben emelték az egyébként is csodálatosan szép Balaton látványát.
A balatoni állomány szép lassan szaporodott, aminek kezdetben örült mindenki. Mígnem azt lehetett észlelni, hogy a szép madarak bizony megkergetik néha a tőkésrécéket. A horgászok is egyre többet panaszkodtak, hogy hal helyett a hattyúk ráncigálják a készséget.
És egy évtized múlva július-augusztusban, a főidényben valóban feltűnően megnőtt a „balatoni” hattyúk száma, sokszor 550 példány is bóklászott Balatonfüred, Balatonlelle, Badacsony és Keszthely kikötőiben. „Irtani kellene már, mert kergetik a többi madarat, lecsipkedik a nád rügyeit, zavarják a horgászást!” – hangoztatták sokan.
Aztán lassan csökkenni is kezdett a számuk. Azt hihettük, beindult a mesterséges állományszabályozás. Mert valóban kialakult egy stabil egyensúly, – ma is tartósan mintegy száz hattyúpár költ a Balatonon, nagyjából fele a Kis-Balatonon, a másik fele a tavat szegélyező nádasokban -, és a példányok zöme a nyakán viseli a madarászok jellegzetes sárga jelölő szalagját.
De nem irtásról van szó, hanem egészen másról! Szó sincs a tojások elvételéről, vagy belakkozásáról, hogy fulladjanak be. A madarászok csak gyűrűzik őket, hogy nyomon kövessék későbbi szóródásukat. Csak érdekességként, az elmúlt évtizedekben mintegy 3800 „balatoni” hattyút jelöltek meg a madarászok, amelyek közül 3200 meg is került később más hazai vizeken, és a környező országokban. De akkor mitől lett sok a hattyú, és most mégis miért kevesebb?
Az 1980- as évekbeli elszaporodás azzal magyarázható, hogy XX. század második felére úgy a Balatonban, mint a kiszikkadt Kis Balatonban beszűkült a vízimadarak élőhelye, számos faj időlegesen eltűnt a környékről, s a helyükbe lépett a hattyú.
A Kis Balaton rekonstrukciója és a fokozott tóvédelem üdvös hatására azonban új életterek nyíltak, és visszaköltöztek az eredeti madárfajok. Ma már mintegy 250 madárfaj népesíti be újra a Kis Balatont 20 ezres egyedszámban, újra ott van a nemes kócsag és a rétisas is! Inkább tehát összeszorult a hattyúk felségterülete, és még kevesebben lennének, ha nem etetnénk őket télen-nyáron, folyamatosan. A nyári főszezonban látható sok hattyú egyébként korántsem mind balatoni. Máshonnan jönne ide vedleni, ami július-augusztusban zajlik, majd továbbállnak.
Az ugyanis tény, hogy a Balaton és a Velencei-tó lett az utóbbi évtizedekben a Közép-európai bütykös hattyúk két fontos vedlési területe. Télen, amikor a tó befagy, az itt fészkelő hattyúk is elköltöznének melegebb területekre, de zömüket kifejezetten az etetés tartja itt a kikötők néhányszáz négyzetméternyi nyílt vizében. Tehát nem irtják a hattyúkat nálunk, hanem a beszűkült élettér, valamint a hideg, az alacsony repülési magasságuk miatti ütközési balesetek (légvezeték), az ólommérgezés (horgászólom), a csuka, és a róka „szabályozzák” állományukat.”

/fotó: s@so_Badacsony_hajóállomás_2005 nyara/

Egy Badacsonyi utunkkal kapcsolatos hattyús történetem.
Sok évvel ezelőtt, a múlt század legvégén valamikor (évszámot nem is akarnék, és nem is tudnék) arra vetemedtem kis családommal, hogy áthajóztunk a katamaránnal Fonyódról – Badacsonyba, mert a lányok ekkora hajóval addig még sosem utaztak. És ott voltunk akkor Badacsonyban valameddig, majd becéloztuk a hajóállomást, hogy egy következő és hamarosan induló hajóval visszatérjünk a déli partra. És vártunk nézgelődve ott a kikötőben. Persze a hajó leendő utasai közül volt nehány igazi BORTÚRISTA akinek igencsak jóra sikeredett a hosszú túrája. Egy jóember – míg mi a hajóra vártunk, ott a strandra beúszva gondolta megvárni a hajót, és persze a hattyúcsapat között gondolta ezt megtenni. Na ezt inkább nem kellett volna tennie. Ugyanis a hattyúcsalád éppen pár fiókáját tanította a strand – és mólókörnyékére szokásra.
A borissza ember pedig roppant bátran viselkedett velük, a hattyúpapa pedig rendesen megvédte a családját, nagyon randa sebeket ejtve az emberen.

És itt engedtessék meg nekem az én véleményem a balatoni hattyúkról, ami a szigorúan véve a “SZERINTEM” kategóriába tartozó meglátásom.

A hattyú mint olyan nem őshonos a Balatonon sem, mint a többi hazai tavunkon sem. Mégis valamiért kinézték maguknak ezeket a vizeket (a fenti írásban sok mindenre választ adott a prof.). Én azt gondolom, hogy a vadkacsák és sirályok, és kócsagok, gémek, szárcsák látványa a Balaton igazi képe. Ezeket szeretettel látom úszkálni, ahogy sorolva kijönnek estefelé a nádból, vagy a tavaszi üde zöld, serdülő nádasokban álldogáló fehér kócsagokat is.
A hattyúkat annyira nem szeretem. Ezek a hatalmas testű, bár kétségtelenül szép madarak nem valók a balatoni strandokra. Egy – egy pár még elmegy a hajóállomások, vitorláskikötők öblén, de amikor húszasával – negyvenesével megszállják mondjuk a máriai szabadstrand sekély vizét, az azért nagyon durva.

Zárszóként még egy gondolat. Az akác sem őshonos fafaj Magyarországon. Valamikor az Alföldre a futóhomokot megfékezendő, mezővédő erdősávként lettek telepítve. Azóta hatalmas akácerdeink lettek országszerte. Azóta az akácerdők hatalmas méhlegelőkként adják a hasznukat.

Mert a világ folyamatosan változik!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.