Főoldal » A hópelyhek csodálatos világa 3.

A hópelyhek csodálatos világa 3.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A „Hópelyhek csodálatos világáról” szóló cikksorozatom első részében a hófajtákról írtam. Megtudhattuk, hogy „ahány hó, annyi féle”, mert van újhó és régihó, vadhó  és csonthó, kérgeshó, porhó. Az is kiderült, hogy a hó, mint szó, valójában egy gyűjtő fogalom, hisz hónak hívjuk sok hópehely együttesét

A hópelyhek világa másokat is lenyűgözött és sokan kutatták a keletkezésüket, kialakulásuk körülményeit – erről szólt a Hópelyhek csodálatos világa 2. része. És, ahogy ígértem e részben, a következőben a hópelyhek atyjáról, Wilson „Snowflake” Bentley-ről és az ő csodálatos hópehely-kutatási eredményeiről fogok írni.

A mikroszkópon keresztül felfedeztem a hópelyhek csodálatos szépségét és úgy tűnt, hogy ezt a szépséget még nem látta és nem fedezte fel senki. Mindegyik hókristály egy tervezési mestermű volt és egyik terv sem ismétlődött. Amikor egy hópehely elolvadt, akkor ez a tervezés örökre eltünt. Csak eltűnt ez a szépség és nem hagyott maga után semmi nyomot.”

(Wilson “Snowflake” Bentley 1925)

Talán ez volt, ami Bentley-t a hópelyhek kutatására és azok fényképezésére indította, hogy megmaradjon a hópelyhek szépsége elolvadásuk után is, valamint az, hogy 15 éves születésnapjára édesanyjától mikroszkópot kapott, így lehetősége nyílt a hókristályokat minél közelebbről vizsgálni.

Az eredetileg farmer Bentley úttörő munkája abban teljesedett ki, hogy ő alkalmazott először „mikrofényképezést”, azaz egy fényképezőgépet erősített a mikroszkóp aljára és sok kudarc és kísérletezés után, ő volt az első, aki az fényképet készített egy hópehelyről, pontosan 1885. január 15-én.

Mindenki hallotta már azt, hogynincs két egyforma hópehely. Nos, ezt a felfedezést Wilson Bentley tette, miután több, mint 5000 hópelyhet fotózott le és nem talált két egyformát. Ebből több, mint 2000 képét mutatta be a híres 1931-es „Snowchrystals” (Hókristályok”) c. könyvében.

Ahogy minden lelkes kutató, ő is nagyon szerette „kutatási alanyait”, amit mi sem bizonyít jobban, hogy költői kifejezéseket használt a hópelyhekre, mint pl. „a szépség apró csodái” (“tiny miracles of beauty”) vagy „jégvirágok” („ice flowers”).

A „hópelyhek atyjának” képei olyan neves helyeken jelentek meg, mint a Popular Science,a Scientific American vagy National Geographics, sőt, a hóról készült publikációja bekerült 14th Edition Encyclopædia Britannica-ba is.

Bentley nemcsak a szilárd halmazállapotú vízzel foglalkozott: jeget, ködöt és felhőket is fényképezett. Ő volt az első amerikai, aki az esőcseppek méreteit leírta és ő volt az első „felhő fizikus” is.

Ironikus módon, 1931-ben tüdőgyulladásban halt meg, miután erősen meghűlt egy hóviharban.

Wilson „Snowflake” Bentley munkáságát viszont nem volt „hópehely tünékenységű”, mert több tudományos központ, könyv, kiadvány, valamint azóta is írt publikációk is a nevét, fényképeit, kutatásait őrzik és viszik tovább, róla szól a Snowflake Bentley honlap és nagy alapot adott az utókor számára a hópelyhek fényképzéséhez.

Hogy hova fejlődött innen a hókristályok kutatása? Erről szól majd a következő írásom a Hópelyhek csodálatos világáról szóló 4. részben.

Addig is álljon itt Wilson Bentley pár csodaszép hópehely képe:

Források: Wilson Bentley honlap, wikipedia, google

Az 1925-ös Wilson Bentley idézet saját fordítás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.