Főoldal » A “másfélmilló lépés” végén…

A “másfélmilló lépés” végén…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

” én fekszem itt a kihűlt földön eleven kincse még a nyárnak…”

Különleges bejegyzés. Volt egyszer (hol nem) egy harmadik blogom itt felsőfokon, ám azt a blogot töröltem, a postok viszont megmaradtak. Ezeket a kis írásaimat szeretném veletek megosztani néhanap az Útilapu(m) blogomban. A postok kiegészítésül “Különleges bejegyzés” címkét kapnak majd – jelezve, hogy itt most másról lesz szó. Remélem tetszenek majd ezek az írások és fotók (is), kedvet kaptok felkerekedni, megnézni az én járt útjaimat.

Zengővárkony – Öreg gesztenyés, egy nagy vándor végső nyughelye.

[token node title-raw]

[token node title-raw]

[token node title-raw]

„Indulj el egy úton, én is egy másikon
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát, mit fog az mondani
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.”

[token node title-raw]

A várkonyi szelíd(öreg)gesztenyés szélén – egy korábbi év május nyolcadikájának szép reggelén láttam ezeket, csak úgy útközben, hazafelé.

A szelídgesztenye az egyik leghosszabb életű fa a Földön, viszonylag idősen, 20 éves korában terem először, és akár 500 -1000 évig is elél. A rómaiak úgy tartották, ott élhet jól az ember, ahol a szelídgesztenye megél. A szelídgesztenyének pedig jó az ízlése: Magyarországon a Soproni-hegységben, a Zalai-dombságon és a Börzsöny déli lejtőin vannak kiterjedt ültetvények és itt Pécsvárad – Zengővárkony között, a várkonyi öreg gesztenyésben.

/képek: a szerző saját fotói_Zengővárkony_2009.05.08. 06:30/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.