Főoldal » A „mini” jégkorszak, tényleg a boszorkányok okozták?

A „mini” jégkorszak, tényleg a boszorkányok okozták?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A kis jégkorszakkal kapcsolatban olvastam egy igazán érdekes elméletet. Igen, mondhatnánk, hogy a klimatológusok túlságosan elfogultak, mindent az időjárással magyaráznak…De egy harvardi közgazdász szerint a boszorkányüldözések intenzitása a klimatikus viszonyok változásával járt együtt. A 13-19. századig több mint egymillió embert végeztek ki boszorkányság vádjával Európában. A kutatónő, bizonyos Emily Oster igen részletesen, évtizedről évtizedre vizsgálta meg a klíma változását és a lefolytatott pereket. 1520 és 1770 között (a kis jégkorszak idején) a hőmérséklet csökkenése a boszorkányperek drasztikus növekedésével járt együtt. Az összefüggés hátterében az áll, hogy a mostoha időjárás a terméshozam nagy mértékű csökkenésével járt, s az éhező, szenvedő lakosság valami magyarázatot keresett az égi csapásra.
De mit is értünk kis jégkorszak alatt?
Kis jégkorszaknak nevezzük a 14. századtól a 19. századig tartó viszonylag hűvös időszakot. Az átlaghőmérséklet ekkor Nyugat-Európában 1-2 °C-kal, a világ más részein 0,5-1 °C-kal volt alacsonyabb az 1900-es évek első feléhez képest, vagyis még mielőtt a jelenkori globális felmelegedés érzékelhetővé vált volna.
A kis jégkorszakot a középkori optimum előzte meg. Ennek köszönhető, hogy a vikingek le tudtak telepedni Grönlandon. 1000-1300 között az európai mezőgazdaság teljesítménye megduplázódott, és megtorpanása egybe esett a középkori optimum befejeződésével. Ebben az időszakban rendkívüli hideg tél csak évszázadonként egyszer fordult elő, sőt 1235 és 1303 között egyetlen különösen hideg télről sem tudnak a kutatók.
A kis jégkorszak pontos kezdetének időpontjáról a mai napig vitatkoznak a tudósok, nem lehet egyértelműen meghatározni. Az éghajlat romlását először az izlandi normann telepesek jelezték, a 13. század elején egyre gyakrabban fagyott be az észak-atlanti területeken a tenger. Európa népessége a 14. század elejére elérte a 75-85 millió főt, ami a mezőgazdaság eltartóképességének felső határát jelentette.  Ezt súlyosbította a 14. század elején induló erőteljes lehűlés, aminek következtében az európai népesség élettere meglehetősen beszűkült. A hatások eltérő időpontban és mértékben következtek be Európa különböző részein. Először a Skóciában, Skandináviában és az alpesi területeken okozott problémát. A hidegebb idő mellett gond volt a nagyobb mennyiségű csapadék és a szélsőséges, változékony időjárás.
A XVII. századot Európában a történészek Általános Válság időszakaként emlegetik.  A kontinens demográfiai, vallási és gazdasági válságba sodródott.  Egy új tanulmány szerint a gazdasági, politikai és vallási ellentétek mellett az elsődleges kiváltó ok a kis jégkorszak okozta klímaváltozás volt. A mezőgazdaság ebben is időszakban is kisebb területekre korlátozódott, a tenyészidőszak lerövidült. Ennek következtében az árak emelkedtek, az éhínség egyre fokozódott. Ebben az időszakban ütötte fel a pestis a fejét, ami még tovább rontott a helyzeten, Európa népessége egyre fogyatkozott.
A kis jégkorszak kialakulására számos okot soroltak már fel a tudósok. Egyesek szerint az első lehűlési hullámot négy trópusi vulkán kitörése okozta 1256-ban. A későbbi szakaszt az 1452-ben bekövetkezett vanuatu-i vulkánkitörés válthatta ki. A tűzhányók hatalmas mennyiségű kénrészecskéket lövelltek a levegőben, amik a légkör felső részében visszaverték a nap sugarait ezzel lehűlést okozva. Ez azonban csak néhány évig tartott, Viszont ez a néhány év pont elég volt arra, hogy megnövelje a nyaranta is befagyott területeket az Északi-tengeren illetve, hogy a gleccserek előrenyomuljanak.
Angol tudósok pedig olyan eredményre jutottak vizsgálataik során, miszerint a naptevékenységek csökkenése szintén előidézhet lehűlést. Ezek ugyanis előmozdítják a jet streamek, vagyis a futóáramlások összegubancolódását. A hurkok pedig meggátolják, hogy a melegebb nyugati szelek behatoljanak Európa fölé. 2008-2009-ben a tél a szokottnál hidegebb volt Nagy-Britanniában és pont ezekben az években az összes napfolt eltűnt gyakorlatilag a Nap felszínéről. 2010 májusában a kutatók már hónapok óta várták, hogy a Nap ismét aktívvá váljon. Egy ilyen ciklus átlagosan 362 és fél napig tart, ez azonban több mint 770 napig tartott. A 18. század elején szintén ilyen hosszan inaktív volt a Nap, így úgy feltételezik, hogy ez lehetett a kis jégkorszak kialakulásának oka.
Holland tudósok úgy gondolják, hogy közvetve a nagy pestisjárvány okozta a kis jégkorszakot. Az 1200-as években robbanásszerűen fejlődő mezőgazdaság miatt hatalmas erdőségeket vágtak ki, minek következtében megnőtt a levegő szén-dioxid mennyisége és így a kontinensen „melegedés” következett be. A pestisjárvány kitörésével Európa lakossága harmadával csökkent, így a mezőgazdaságban hasznosított területek nagysága is csökkent, ami pedig azzal járt, hogy lassan ismét erdők borították a korábban letarolt területeket. Így a szén-dioxid mennyisége is csökkent, az üvegházhatás szintén és csökkent az átlaghőmérséklet is.
Számos tudós gondolja úgy, hogy egy a középkorhoz hasonló kis jégkorszak bármikor bekövetkezhet most is, hiszen egy nagy erejű vulkánkitörés vagy a Nap hosszú inaktivitása bármikor bekövetkezhet.
Tanulmányaim során meglepően tapasztaltam, hogy mennyi mindent befolyásolt a történelem során az időjárás, a klimatikus viszonyok, és ezt tényleg nem elfogultságból mondom. De erről majd egy másik bejegyzésben….

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.