Főoldal » Amiért tegnap bogaras lettem

Amiért tegnap bogaras lettem

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Amúgy nem lennék egy bogaras fajta (a szó zsémbes értelemben), de enyhén szólva is morózussá lettem, amikor megláttam, hogy mit művelnek ezek a cincérek kedvenceimmel, a fákkal. Bár Magyarországi megtelepedésükre hál’istennek még nincs példa, ám nem lehetnek illúzióink. Előbb-utóbb megérkeznek.

Tűzzel-vassal veszi fel a harcot az Európai Unió a lombos fákat pusztító simahátú csillagoscincér (Anoplophora glabripennis) ellen – olvasom tegnap a hvg.hu oldalon. Mint írják a rovar nagy szállítmányok fa csomagolóanyagaiba bújva érkezik Kínából Európába. Az élősködő olyan veszélyes, hogy amelyik fán felfedezik a fertőzést, azt gyökerestül kivágják és elégetik. Ha nagy tömegben megtelepszik, nem nagyon lehet vele mit kezdeni. Mindent elpusztít. (1.-3. kép)

A rovar úgy okoz kárt, hogy élő, egészséges fák kérge alá rakja petéit, a lárvák pedig fejlődésük során szinte felfalják a növényt. A nálunk honos cincérfajok is hasonlóan cselekednek, ám nagy különbség, hogy azok beteg vagy elhalt fákat szemelnek ki bölcsőnek, esetükben károkozásról így nem beszélhetünk.

A másik problémát az jelenti, hogy ez a cincérfaj nem őshonos Európában, hanem úgynevezett inváziós faj, tehát nincs természetes ellensége, mely kordában tarthatná. Jelenlétéről a fa alsó részén látható, ujjnyi vastag lyukak árulkodnak, amelyekből barnás por hullik. Ha a faj valahol felbukkan, az egyetlen ellenszer a fa kivágása. Még a gyökérzetét is ki kell fordítani a földből, és az egészet azonnal el kell égetni. Merkl László entomológus – a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa – szerint ezzel a módszerrel valamelyest vissza lehet szorítani a bevándorló terjedését, de hosszú távon mindenképp a cincér a győztes.

Ami a rovar teljes kipusztítását illeti, Merkl Ottó szerint illúzió. Ha a simahátú csillagoscincér megérkezik Magyarországra, mindent meg kell tennünk terjeszkedésének lassítása érdekében, de egyben fel kell készülnünk az együttélésre. Mint ahogy azt már megtettük az ugyancsak inváziós fajnak számító krumplibogár vagy kukoricabogár esetében.

Az inváziós vagy özönfajok az adott ökoszisztémában hirtelen felbukkanó, általában nem őshonos fajok. Hiányoznak a természetes ellenségeik, netán a hazájukban megszokott kórokozók, így ha a környezeti feltételek is adottak, semmi nem szabhat gátat terjeszkedésüknek. Az őshonos fajokat kiszoríthatják élőhelyükről, elfoglalhatják a táplálékforrásaikat, vagy akár fizikailag is elpusztíthatják őket: hirtelen érkezésük nem hagy időt az ellenük alkalmas evolúciós stratégia kialakulására.

Utánanéztem, hány ilyen inváziós rovar települt meg hazánkban. A wikipédia 19-et sorol fel, innen nézve „kínai cincérünk” lesz (remélem minél később) a huszadik. Lássunk néhányat a már „állampolgárságot nyert” fajok közül:

Mind közül talán a krumplibogár vagy kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata) a legismertebb. Előfordulása eredetileg az Amerikai Egyesült Államokbeli Sziklás-hegység közelében fekvő államokra korlátozódott, de ma már a világon mindenütt előfordul, ahol gazdanövényeit – főként a krumplit – termesztik. Minden igyekezet ellenére sem sikerült gátat vetni e kártevő rovar terjedésének. Héderváron az 1990-es évek végén felavatták a hazai növényvédelem emlékművét, egy burgonyabogár szobrát. Azért formáz krumplibogarat a szobor, mert a csíkos kártevő rovar itt kezdte meg magyarországi ténykedését és kártételét. (4.-5. kép)

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) eléggé új faj Európában, mert csak az 1990-es évek elején jelent meg Szerbiában. Azóta folyamatosan terjed, rendkívül nagy területeket foglalt el Dél- és Közép- Európában, valamint szórványosan megjelent az Európai Unió távolabbi államaiban is. (6. kép)

Az amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus) eredetileg észak-amerikai elterjedésű faj, melyet fertőzött kőrisfával hurcolták be Európába. Hazánkban a 80-as évek elején került elő. Azóta terjedőben van, az ország délkeleti részén nem ritka. Lárvái elsősorban gyümölcsfák ágaiban, törzsében fejlődnek. Eleinte a kéreg alatt rágnak, majd a fatestbe vonulnak, keresztül-kasul rágva azt. (7. kép)

A harlekinkatica (Harmonia axyridis) kelet-ázsiai faj, fő táplálékát levéltetvek és pajzstetvek képezik. Jelentős mennyiségű tetűt fogyaszt naponta, ezért előszeretettel alkalmazzák a biológiai védekezésben. E célból hozták be Európába is, de sikeresen megtelepedett a természetben, és rohamosan terjed az egész kontinensen. Veszélye: kiszorítja az őshonos fajokat élőhelyükről. (8. kép)

Amerikai lepkekabóca (Metcalpha pruinosa) – Magyarországon 2004-ben figyelték meg először, azóta egyre gyakrabban találkozni vele a kertekben, parkokban. A növények levélfonákján, sarjhajtásokon végzett szívogatás következtében ragacsos mézharmatot ürít, melyen fekete korompenész telepszik meg. Ez nem csak növényeinken, hanem az autókon, járdán, egyéb használati tárgyakon is nehezen eltávolítható nyomot hagy. (9. kép)

Vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) – Két-három évtizede még senki sem gondolta volna, hogy évszázados vadgesztenyefáink élete a rendszeres növényvédelmen múlik majd. Európában először a 90-es évek elején találták meg Szerbiában, majd az eltelt 20 év alatt mindenütt megvetette a lábát Európában. A kikelő lárva egyből berág a levél szövetébe, és ott aknázni kezd. (10. kép)

Úgy vélem, ízelítőnek elég is ennyi, a többit meg ne is lássuk :)

forrás: hvg.hu

Képek forrásai: uvm.edu, ct.gov, photos.eppo.org, biolib.cz, hu.wikipedia.org, commons.wikimedia.org, expositierent.nl, rahme.blogspot.com, wmap.cz

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.