Főoldal » Aratás…

Aratás…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Bár az aratás már június közepén megkezdődött – természetesen Bács-Kiskun és Baranya megyékben az őszi árpa betakarításával – az igazi arató napok mostanság vannak. Most ezekben a nagy kánikulai időkben, amikor az ember keresi a remélt hűsítő árnyékot, a kombájnok bizony dübörögnek a földeken. Aratnak, betakarítanak. Mert itt az ideje. Itt az ideje learatni azt amit elvetett a múlt ősszel. Sokat sokfelé járok mostanság. Járok kukoricaföldekben és búzatáblák szélén. Láttam a búza érését és látom most sok helyen az aratást is. Jó termésnek ígérkezik talán, mondom laikusként.

Bárcsak minden dolog olyan egyszerű lenne, mint a gabonavetés. Legalábbis a Balassa – Ortutay féle Magyar Néprajz szerint.

“A gabonavetés az acatoláson kívül nem sok gondozást kívánt, legfeljebb a madarakat kellett ijesztőkkel távol tartani, ha már sárgult a gabona.

A búza érésének szakaszait így határozzák meg: Szent-Györgynap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást.

Az aratás napját gondosan megválasztották. Új holdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Ha éppen péntekre esett volna az aratás első napja, akkor már csütörtökön levágtak egy kévére valót, hogy a szerencsétlennek tartott napon ne kelljen a betakarítás legnagyobb munkájához hozzáfogniok.”

Ezt manapság mennyire tartják, nem tudom. Azt gondolom erről, hogy a nagyüzemi termelésnél – akárcsak az Élet más területén – másképp történik minden. Az aratás azonban megkezdődött, mert beérett a búza, ha pedig nem annyira akkor irány a szárító…. Az időjárás pedig kegyes az idei betakarításhoz. Irgalmatlan meleg van, mint a régi időkben ilyentájt volt.

“Az aratás befejezése örömünnepnek számított, melyet a szokások és hiedelmek gazdagon átitattak. A magának arató család nem rendezett a munka befejezésekor különösebb ünnepséget….

A módosabb gazda részes aratókkal dolgoztatott. Amikor először kiment megnézni a munkát, az asszonyok és lányok szalmakötéllel fonták körül a lábát, és csak akkor engedték szabadon, ha pénzt adott, bort vagy ennivalót ígért. Azt tartották, hogy ennek elmulasztása esetén nem eresztene jól a búza. Az aratás befejezésekor néhány szálat a földön hagytak, hogy a zivatar, vihar a következő évben ne tegyen kárt a vetésben.

[token node title-raw]

Az arató részesek a végzés napján szándékosan lábon hagytak egy kis gabonát, amit másnap reggel levágtak. A lányok kalászokat kötöttek össze. Néhol szalmából készült csigaszerű fonadékkal vagy táblákkal díszítettek. Ezt lányok vagy legények botra akasztva vitték hangos nótaszóval vitték a gazda udvarába. A gazdasszony néhány csepp vizet hintett rá, hogy jövő évben a termés ne legyen üszkös, közben az aratógazda versben köszöntötte a ház gazdáját. A koszorút a mestergerendára, az asztal fölé akasztották, és alatta megkezdődött az ebéd vagy vacsora, melyről a bor sem maradhatott el. Ezután következett az arató- vagy kepebál, mely éjfélig, de sokszor hajnalig is eltartott. Az aratókoszorút sok helyen karácsonyig őrizték, és akkor a madaraknak adták, míg máshol a legszebbeket a templomban, kápolnában tartották, vagy útszéli keresztre akasztották.”

Képgaléria: válogatás saját fotóimból

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.