Főoldal » Az a kicsi piros-fekete…

Az a kicsi piros-fekete…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ezzel a kicsi rovarral mindenki találkozott már, de azt hiszem kevesen ismerik igazán.  A  közelgő tavasz  tiszteletére szeretném bemutatni:  Verőköltő bodobácsnak (Pyrrhocoris apterus) hívják,  a poloskák családjába tartozik, és az egyik legelterjettebb rovarfaj Európában. A poloskák között azonban kivétel, mert nem büdös, és nem csíp.

Hazánkban már olvadás után előbújik telelőhelyéről  és  csapatosan napozik épületeken, fákon, kerítések tövében.  Kedvenc eledele a hársfa és a mályvafélék termésének nedve, de szívesen szívogat más élő vagy korhadó növényeket és elhullott rovar-  vagy puhatestű- tetemeket is.

A hátán a szimetrikus piros minta tulajdonképpen az elcsökevényesedett szárnyak, melyeket egy-egy fekete pötty díszít.  Mögötte már a potroha látszik ki, aminek akárcsak az előhátnak, szegélye szintén piros.  

Tavasszal, amikor olyan sokan nyüzsögnek mindenhol, a tavalyi nemzedéket látjuk, melyek legfontosabb teendője, hogy biztosítsa génállományának fennmaradását.  Szerencsére ez nem nehéz, ahogy azt az akár egy hétre is összetapadó párok is bizonyítják. Kutatásokból az derül ki, hogy ez a hímek taktikája a válogatós nőstények ellen. A rovarok között gyakori, hogy a nőstény több hímmel is párzik, miközben a sperma-csomagokat egy erre specializálódott szervében tárolja, majd megtermékenyítéskor egyszerre engedi ki a csomagok tartalmát, mintegy újra versenyeztetve az apajelölteket. Ezzel biztosítja legéletrevalóbb utódokat. Azzal, hogy a hímek magukhoz ragasztják a nőstényeket, megakadályozzák, hogy más hímekkel is pározzanak, így a versenyben előnyük lesz.

A nőstény a talajba és az avarba rakja petéit, melyekből pár hét alatt vörös, szárnyatlan lárvák kelnek ki.  Májusban pedig már az új nemzedék fiatal felnőtt egyedei láthatók.  Az előző nemzedék nőstényei körülbelül augusztusig élnek, és valószínüleg legalább még egyszer raknak petét.

Érdekességük, hogy egy-egy populációban kétféle poloska van, a hosszúszárnyú és a rövidszárnyú.  A hosszúszárnyúak bátrabbak, hajlamosabbak a csoport elhagyására és később kezdenek szaporodni mint a rövidszárnyúak.

A blog írás közben találtam meg András posztját, melyben leírja tapasztalatait, miszerint a bodobácsok elúbújása után már nincs nappal fagy- https://www.felsofokon.hu/bloggerelet/2011/10/04/tema-otletek-bloggereknek – . A megfigyelésére sajnos nem találtam semmilyen bizonyítékot vagy ellenérvet.  A kérdést tovább passzolom. .-)

 

források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ver%C5%91k%C3%B6lt%C5%91_bodob%C3%A1cs

http://www.behav.org/Student_essay/behav/bertok_Verokolto_bodobacsok.pdf

http://phd.lib.uni-corvinus.hu/262/1/redei_david.pdf

http://www.springerlink.com/content/7c9l822p4xwdheuh/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.