Főoldal » Bensőséges viszony I.

Bensőséges viszony I.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

“Bensőséges viszony.” Igen ám, de a klasszikus értelmezéstől eltérve ez nem feltétlen jelent mindenki számára pozitív dolgot…

Az élővilág kétség kívül páratlan diverzitásával könnyen elkápráztat minket, esetenként azonban ez a sokféleség kifejezetten visszataszítónak tűnő produkciókkal áll elő. Nézzük például a különböző táplálkozási típusokat! Az ugyanis, hogy egy élőlény mivel fedezi energiaszükségleteit, szorosan összefügg a számára legideálisabb élőhellyel. A tápanyagok pótlására rendkívül változatos módszerek alakultak ki. Vannak szervezetek, melyek szervetlen anyagokból -víz, szén-dioxid- a napfény segítségével képesek maguknak a szükséges szénhidrátokat felépíteni. Őket fototrófokanak, fotoszintetizálóknak hívjuk, ide sorolható a növények nagy része. Vannak olyan mikroorganizmusok melyek szervetlen anyagból kémiai energia segítségével maguknak szerveset gyártanak, ők az úgy nevezett kemoszintetizálók. Az előbbi két csoport összesítve az autotrófok közösségét alkotja.

Bizony vannak “másra szakosodott” társaságok is. A heterotrófia annyit tesz, hogy az adott szervezet más élő vagy elhullott szervezet szerves anyagait alakítja át saját szervessé. Ide tartoznak különböző primitív heterotróf egysejtűek -prokarióta baktériumok és eukarióták-, gombák, és ide sorolhatóak a Földön ma élő állatok is. Legyen növényevő vagy akár ragadozó.

És mi a helyzet azokkal, akik egyiket sem választják? Mert bizony ilyeneket is találunk nagy számban. Ők a paraziták! Ezek a cseppet sem barátságos kártevők életszakaszuk egy részét legalább más élőlények szervezetében vagy annak testfelszínén töltik. Itt élnek, fejlődnek, szaporodnak és legtöbbször táplálkoznak gazdaállatukból -beleértve az embert is. Parazita életmódot folytathatnak egysejtűek, gombák, növények és állatok, s e csoportok közül mindegyikből bőven találunk olyat, melyek potenciális élőhelyül is szolgálnak a “kis” betolakodóknak. S, hogy miért “kis”? Nos, erre egy egyszerű és meghökkentő adattal szolgálhatok: míg egy parazita egysejtű mikrométeres nagyságban mérhető, vannak bizonyos galandférgek, melyek a több méteres hosszúságot is elérhetik a bélcsatornában növekedve (lásd: Bensőséges viszony II.). Bővebben a humán és állati patogénekről esik majd szó.

Talán nem is sejtjük ezek a kórokozók mekkora hatással vannak ránk, akár saját, akár haszonállataink egészségét és életét veszélyeztetve. Pedig ha tudnánk! Emberek tömegei halnak meg évente parazitás támadások miatt kialakuló problémák miatt. Vannak olyanok, melyek hosszú ideig bármilyen tünet nélkül képesek élősködni gazdájukban, azonban a legtöbb fertőzés a szervezet védekezése miatt és az élősködő okozta hiányok és károk következményeként súlyos szimptómákkal jár. Sokszor nem is gondolnánk, hogy ez áll a háttérben, így nem árt óvatosnak lenni és odafigyelni a testi reakciókra! Legújabb kutatásokból kiindulva egyesek bizonyos súlyos immunbetegségeket is erre vezetnek vissza. A legjobb védekezési mód ellenük természetesen a megelőzésben rejlik. Érdemes tehát odafigyelnünk mindennapi szokásainkra, környezetünk és testünk teljes körű higiéniájára, immunrendszereünk védelmére és támogatására, s a kellő informálódásra! Ha kicsit jobban megismerjük a világnak ezt a -legtöbbször számunka láthatalan, mégis nyüzsgő- arcát, könnyen megértjük, mire jó a kézmosás, a tisztálkodás és tisztítás, fertőtlenítés vagy épp az egészséges táplálkozás.

Most pedig ismerkedjünk meg egy-két alannyal:

Kezdjük a legkisebbekkel, melyek méretükhöz képest óriási károkat képesek okozni! A vérhas egy a mai napig igen sok áldozatot követelő betegség. Halálos kimenetel főleg a harmadik világbeli, szegény országokban tapasztalható, ahol a higiéniás körülmények nem általánosan biztosítottak. A fertőzés bakteriális és amőbiázis lehet. Az antibiotikum kezelések sikeresen visszaszorították a bakteriális vérhast, azonban a vérhas amőba közel évi 100.000 halálozást okoz. Az amőbák tisztítatlan vízzel juthat főleg a szervezetbe, betokozódott -igen ellenálló- ciszták formájában. Mire az utóbél vastagbéli szakaszához jutnak, már kifejlett állapotba kerülnek, és annak nyálkahártyájából táplálkoznak. Enzimatikusan bontják azt, gyulladást, fekélyeket és a szövet elhalását okozva.Kritikus esetekben a vérkeringéssel a májba vagy akár az agyba is eljuthat.

Az alábbi videón végigkövethető a fertőzés menete: http://www.youtube.com/watch?v=gw46tsVrHdI

Álomkór, Chagas-kór, Leishmaniasis, Kala-azar. Csak néhány azon betegségek közül melyekért az álomkórostoros és egyéb vele rokonságban élő fajok okozhatnak. Emlősöket fertőznek, testen belülre pedig rovarok közvetítésével -cecelégy, poloskák- juthatnak be. Az elmaradott, trópusi területeken kívül egyes Dél-Európai országokban is felütheti a fejét egy-két fajtája a betegségnek. Napi kb. 100 haláleset álomkór miatt következik be, melyet a már említett álomkórostoros terjeszt. A kórokozók a vérben szétterjednek, s igen erős nyirokcsomó duzzadást okoznak. Bizonyos idő elteltével az agyat megtámadó paraziták agyhártyagyulladást indukálhatnak, ez pedig az egész szervezetre kiterjedő zavarokban manifesztálódik. A kór neve a fellépő fáradékonyság, aluszékonyság miatt alakult ki. A Leshmaniasis több mint 10.000.000 embernél diagnosztizált ma. Ez egy Magyarországnyi személyt érint, s Európában is egyre jobban terjedőben van. Okozója szintén ostoros egysejtű, mely közvetítő rovarral jut a szervezetbe. Bőrön, szervekben, nyálkahártyában okozhat vissza nem fordítható elváltozásokat, fertőzéstől függően.  Védekezés a lepkeszúnyogok -köztesgazda- távoltartásával, ellene való védekezéssel kerülhető el.

Nagy valószínűséggel a malária szó mindenki számára ismerősen cseng, azt is tudja mindenki talán, hogy egy igen súlyos betegségről van szó.  De mi áll a háttérben? Egy rendkívül veszélyes élőlény: a plazmódium nevű egysejtű. A malária szúnyog csípésével jut be a véráramba, onnan a májba, ahol fejlődik, osztódik és pusztítja a májparenchima sejteket, majd újra a véráramba. A vérben a vörösvértesteket támadja meg, ebben szaporodik, egészen addig, amíg a vörösvértest szétesik, ekkor újabb lehetőség támad a megfertőzésre és újabb sejtek kialakulására. A modern világban szúnyogírtással és gyógyszeres kezeléssel a malária visszaszorult, azonban a trópusokon több mint évi egymillió a mortalitások száma.

Igen érdekes és élethű vizualizációt végigvonultató videó a maláriáról: http://www.youtube.com/watch?v=JwsoK8O0lXE

Következtetésként levonható, hogy a közmondás, miszerint: “Kicsi a bors, de erős!” biológiai logikát végigvonultatva is igen helytálló!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.