Főoldal » Biodiverzitás két Pest megyei területen

Biodiverzitás két Pest megyei területen

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Földünk népességének rohamos növekedése a bolygó erőforrásainak egyre intenzívebb kihasználásához vezet. Az ember a növekvő területigénye miatt egyre több élőhelyet pusztít el, ami fajok kipusztulását vonja maga után. Ez nagymértékben veszélyezteti a biodiverzitást, vagyis a biológiai sokféleséget. A különböző élőhelyek védelme, és így az élővilág sokszínűségének megőrzése kulcsfontosságú feladat lett Magyarországon is. Hiszen hazánkban is több olyan terület van, ahol nagyon szép példákat lehet látni a faji változatosságra. Lakóhelyemtől nem messze, Pest-megyében is vannak ilyen helyek. Ezeket szeretném bemutatni ebben a cikkemben.

Az egyik ilyen terület az Ócsai Tájvédelmi Körzet, amely Budapesttől 30 km-re délre található.

A Tájvédelmi Körzetet 1975-ben létesítették azzal a céllal, hogy megőrizzék a Duna völgye és az alföldi homokterületek közé ékelődött lápterületek természeti értékeit.

A Duna-Tisza közén egykor kiterjedt lápvidék húzódott. Az Ócsa környéki lápok ennek utolsó maradványfoltjai.

A lápmedencéket az Ős-Duna alakította ki sok ezer évvel ezelőtt. Az altalajt az egykori  Duna-meder kavicstakarója képezi. Erre a vízi szervezetek és élőlények maradványaiból vizet alig áteresztő málladék jött létre, szigetelve a mélyedéseket.  Az elszigetelt mélyedésekben a vízborítottság állandóvá vált, ami kedvezett a lápok kialakulásának. A lápokon az oxigéntől elzárt (anaerob) környezetben az elhalt növényekből származó szerves anyag sötét, nedvszívó, rostos szerkezetű anyaggá, tőzeggé alakult. A tőzegen speciális növényfajok, ún. lápi ritkaságok telepedtek meg.  A lápok nedves, hideg talaján élő növények túlélték a legutóbbi jégkorszak utáni felmelegedést.  Ezeket a növényeket jégkori reliktum (maradvány) növényeknek nevezzük.

Az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén járva változatos élőhelyeket találunk sokszínű élővilággal.

A mélyebben fekvő területeken nyílt vízfelületek találhatók, partjaikon kiterjedt nádasokkal, amelyekben jégkori maradványnövények élnek: pl.: lápi csalán, lápi békabuzogány.

Távolabb magassásos, zsombékos, turjános területeket látni. Majd különféle orchideafajokban gazdag láprétek következnek.

                                                               Láprét az Ócsai Tájvédelmi Körzetben

Az égerlápokban az időszakos vízborítás miatt az égerfák támasztógyökér-rendszert növesztettek. A nép ezeket az égereket lábas égereknek hívja.

                       Égerláp az Ócsai Tájvédelmi Körzetben

A magasabban fekvő területeken tölgy-kőris-szil ligeterdők találhatók, gyepszintjükben jellegzetes hegyvidéki fajokkal: pl.: kétlevelű árnyékvirág, kereklevelű kapotnyak, sárga árvacsalán. Nyíltabb vizű részeken a vidrafű tenyészik.

Külön említést érdemel az Öreg-turján.

                                                                         Az ócsai Öreg-turján

Az itt élő nép egykor turjánnak nevezte a pangóvizes, lápos, mocsaras területeket. A turján név a 19. század második felétől vált szakszóvá. A fogalom magyarázata a következő: „hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsár” (Strömpl 1943).

Az Öreg-turján gazdag madárvilága miatt a Ramsari Egyezmény alá tartozó terület. A Ramsari Egyezményt a vizes élőhelyek, és az ott élő madárvilág védelméért hozták létre. A nemzetközi egyezményt 1971-ben írták alá az iráni Ramsar városában.

A  emberi tevékenység következtében egyre inkább veszélybe került az Öreg-turján. A kavicsbányászat hatására csökkent a talajvízszint. A szántóföldi növénytermesztés miatt bemosódó anyagok is elősegítették a lápok feltöltődését (eutrofizáció).

2011-ben területrekonstrukciós munkálatok (vízvisszatartás, élővíz kapcsolatok helyreállítása, eutrofizáció megakadályozása) folytak a területen, amelyek hatására ismét több hektáros nyílt vízfelületek láthatók itt. (http://www.hermanottointezet.hu/node/91883)

A másik terület, ahol nagyon szép példát láthatunk a biológia sokféleségre, a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert.

A botanikus kert Budapesttől 45 km-re ÉK-re található.

A több mint 180 éves, romantikus tájképi kertet 1961-ben nyitották meg a látogatók előtt.  Országos jelentőségű természetvédelmi terület, amely épületeivel, történeti kertstílusával műemléki védettséget is élvez.

A 27 hektáros területen hazánk legfajgazdagabb (több mint 12000 faj) tudományos növénygyűjteményét lehet megcsodálni.

A Vácrátóti Botanikus Kertben 1.

A Vácrátóti Botanikus Kertben 2.

A Vácrátóti Botanikus Kertben 3.

A botanikus kertet 2011-ben Európai Uniós támogatásból felújították. A munkálatok eredményeként több mint 1400 növénnyel bővült a kert állománya.

A botanikus kerteknek – így a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertnek is – nagyon fontos szerepük van a biodiverzitás megőrzésében. Az élőhelyek pusztulása miatt több olyan faj van, amelyet az eredeti élőhelyén már nem lehet látni, hanem csak botanikus kertekben.

A botanikus kertek tehát az ex situ megőrzés helyszínei: Az élőhelyükön kívül védik a különféle fajokat, ellentétben az in situ megőrzéssel, amely a fajok saját élőhelyükön lévő védelmét jelenti.  Mint például az előbb megismert Ócsai Tájvédelmi Körzetben.

Akár in situ, akár ex situ megőrzésről van szó, a  különféle fajok védelme mindenképp nagyon fontos, hiszen csak így tudjuk megőrizni a biológiai sokféleséget.

 

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.