Főoldal » Dermedj meg vagy játssz halottat! – A mozdulatlanság védőpajzsa (operabiológia a színpadon)

Dermedj meg vagy játssz halottat! – A mozdulatlanság védőpajzsa (operabiológia a színpadon)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A potenciális áldozat üss-vagy-fuss reakciója az aktív védekezést szolgálja: elfutni, vagy ellentámadásba lendülni. Vannak azonban az önvédelemnek más formái is, melyek lényege pont a mozdulatlanságban rejlik. Az izgalmi állapot a dermedési reakcióval indul (ez a fűben meglapuló nyúl viselkedése), ha pedig nincs mód elmenekülni, mert a támadó sokkal nagyobb, gyorsabb, erősebb, mint a megtámadott, akkor van még egy végső esély: halottnak tettetni magunkat. Ez a jelenség a tantózis, a hátterében álló élettani jelenség a tónusos mozdulatlanság, nagymestere az oposszum. De mielőtt még Oscart adnánk neki: reakciója teljesen ösztönös, így kevéssé tekinthető színészi teljesítménynek. Viszont megmentheti az életét, mert a ragadozók gyakran otthagyják a halottnak tűnő zsákmányt.

Gounod Rómeó és Júliájában Shakespeare nyomán haladva egy apró madár testesíti meg a fenyegető veszélyt. Abban ugyan nem tudnak megegyezni hőseink, hogy fülemülét vagy pacsirtát hallottak-e, azt viszont nagyon jól tudják, hogy a pacsirta által üdvözölt hajnal számukra az elszakadást jelenti. A száműzött Rómeónak pedig a halált, ha nem távozik időben. A vész tehát érkezik – feltartóztathatatlanul, elkerülhetetlenül, elháríthatatlanul, sem megküzdeni nem lehet vele, sem elmenekülni előle. Az opera kettősében egy csókot szakít félbe a szobába beszüremlő madárdal. A legtöbb színrevitelben itt Rómeó felkapja a fejét, felül az ágyban, sokszor lábra is pattan, az igazán madarász lelkületű tenor még az ablakot is kinyitja a pacsirtát keresvén. Kelen Péter Rómeója viszont a darab Gulyás Dénes rendezte Erkel színházi előadásán egészen másképp viselkedett: miután felismerni vélte a baj hírnökét, hasra vágódott, egészen az ágyhoz lapult, már-már görcsös merevséggel kapaszkodva annak szélébe. Majd mondatával végezve mintha elhagyta volna az ereje, szinte élettelenül zuhant az ágynemű habjai közé. http://youtu.be/h3AkPYdOvZs

A fent leírt mozdulatsor 06:01-től látható.

Nem tudom, kinek az ötlete nyomán, hogyan és milyen kiindulópont alapján öntött formát ez az alakításmozzanat (csak annyit állíthatok bizonyosan, hogy a zenével összhangban történik), de nem mentes a biológiai tartalomtól. Amikor egy (emlős)állat veszéllyel találja magát szemben, a Cannon-féle vészreakció kezdeteként dermedési reakcióval válaszol. Ez egy fokozott éberségi állapot, az állat mozdulatlanná válik, összehúzza magát, és feszült figyelemmel követi környezete eseményeit. Sokszor ennek a meglapulásnak vagy megdermedésnek köszönhetően el is múlik a vészhelyzet, mivel az emlős ragadozók retinája és látókérge elsősorban a mozgásra érzékeny, nem pedig a színekre. Ha a fenyegetettség mégsem múlik, a vészreakció következő lépéseként a kiszemelt préda bármikor felpattanhat és elfuthat (vagy ellentámadásba lendülhet), hiszen szervezete közben mozgósította az ehhez szükséges energiákat.     

[token node title-raw]

A reflektorfénytől megriadt őzek és szarvasok dermedési reakcióval válaszolnak. Forrás: http://thestrawbuyer.blogspot.hu/2010/06/once-again-were-completely-incapable-of.html

Ha hiába próbálna az áldozat elfutni vagy harcolni – mert a ragadozó sokkal nagyobb, erősebb, gyorsabb nála -, egy utolsó mentsvára még akkor is akad: halottnak tettetheti magát (tanatózis). Emlősöknél ez a tónusos mozdulatlanság által valósul meg: az állat mozdulatlan, érzéketlen a fájdalomra, viszont szaporán lélegzik, szívverése heves, erei összeszűkültek, izmai merevek (vagyis hipertónusosak) – ellentétben az ájulással, amikor ez utóbbi élettani változásoknak a fordítottjai figyelhetőek meg – , és kész arra, hogy talpra álljon és megszökjön, amint a támadó figyelme csökken. Erre van is remény, sok ragadozó otthagyja a halottnak tűnő (de általa meg nem ölt) zsákmányállatot, mivel egy ismeretlen okból elpusztult állat potenciális betegségforrás. Máskor egy ragadozó nősténye azért hagyja magára elpusztított áldozatát, hogy odahívja kölykeit. Akárhogy is, az állkapcsok szorításának elmúltával pár másodperc elég lehet, hogy a majdnem-zsákmány kereket oldjon. A leghíresebb színjátékos a meglehetően kényelmes mozgású oposszum, ezen a videón láthatjuk, miért: http://youtu.be/sNNCBCqdHQs

A videó címében dermedési reakció van feltüntetve, de ez valójában a tónusos mozdulatlanság.

Embereknél a tónusos mozdulatlanság legjobban dokumentált esetei a nemi erőszaktételhez fűződnek, az áldozatok mintegy harmada megtapasztalja ezt az állapotot – ezért nem futnak el vagy küzdenek meg támadójukkal. Ugyanakkor sok más trauma során is felléphet, főleg akkor, ha a félelem a mozgási szabadság korlátozottságával társul, de előbbi önmagában is kiválthatja. Előfordul súlyos sérülés, hozzátartozó halála vagy amputációról való értesülés esetén. Ki tudja, nem okozhat-e egy pacsirta is ekkora sokkot, bár nem valószínű, hogy az előadás létrehozói erre gondoltak…

Források:

http://psy.psychiatryonline.org/cgi/content/full/45/5/448

http://cogprints.org/5014/1/2004_C.N.S_Five_Fs_of_FEAR–Freeze_Flight_Fight_Fright_Faint.pdf?q=fright

http://www.ucm.es/info/psi/docs/journal/v11_n2_2008/art516.pdf

http://www.homeovista.org/provings/html/didelphis_natural_history.html

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.