Főoldal » Égi kísérőnk, a Hold

Égi kísérőnk, a Hold

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A csillagászat jelen állása szerint Földünk és a Hold közötti kapcsolatot tekintve ritkának, mondhatni igen kivételes jelenségnek számít az Univerzumban. Nézük is meg most egy kicsit jobban eme különlegesnek gondolt kapcsolatot. Már keletkezését tekintve is “mítoszok” ölelik, ugyanis kialakulásának történetében különböző elméletekre bukkanunk. Nincs egységes elképzelés arra, hogy hogyan is jött létre, mi módon lett “égi társunk”. 

Keletkezése, kialakulása:

Az egyik ilyen feltételezés szerint a Hold a Földtől távol eső térségben képződött, alakult ki, majd hosszú vándorútja során megközelítette a bolygónkat és a Föld gravitációs erejének hatására befogadta és Föld körüli keringésre állította. Egy másik elmélet szerint a Hold a Föld testvére, amely a Földdel együtt, de tőle függetlenül olyan törmelékekből képződött, amelyek a Föld körüli pályán keringtek. Mégis van némi ellentmondás ezzel az állítással kapcsolatban, mivel nem ad magyarázatot arra, hogy miként lehet az, hogy a két égitest összetételét tekintve különbségek lelhetők fel, mert eme hipotézis szerint ugyanabból az anyagból keletkeztek minden különbség nélkül. A legelfogadottabb magyarázat szerint Földünk kialakulása után nem sokkal egy Theia nevű kisbolygó csapódott a bolygónknak, olyan erővel, hogy egy kisebb anyagmennyiség kiszakadt a még folyékony állapotú Földből. Ez az anyag elkezdett a centrifugális erő hatására összesűrűsödni, és a mi Holdunká formálódott, majd a Föld gravitációs, tömegvonzásának köszönhetően a pályájára állította, és azóta is rendületlenül kering körülötte. Tehát eme felfogás szerint, korát tekintve egyidős a Földdel, azaz 4,6 milliárd éves.

Mozgásának jellemzői:

A hozzánk legközelebbi égitest, közepes távolsága a Földtől 384.000 km, de mivel kissé elnyújtott, azaz ellipszis alakú pályán kering a Föld körül, ezért van, amikor 400.000 km-nél is távolabbra kerül, ilyenkor Földtávolról beszélünk. Olykor viszont a távolság lecsökken 360.000 km-re is, ebben az esetben Földközelről beszélünk. Mivel a Holdnak a Földtől való távolsága változik a keringése során, ezért a földtávoli pontban a Holdat kisebbnek látjuk, mint földközelben. Még egy ismert tulajdonsággal rendelkezik a Holdunk, mégpedig, hogy mindig ugyanazzal az oldalával fordul a Föld felé. Ezt a jelenséget kötött keringésnek nevezzük, és a magyarázata is igen egyszerű, ugyanis a Hold 27,3 nap alatt kerüli meg a Földet és pontosan ugyanennyi idő alatt fordul meg a saját tengelye körül is. Ezért van az, hogy a Földről mindig ugyanazt az arcát láthatjuk csak a Holdnak, pontosabban fogalmazvaa Földről a holdfelszínnek 59%-a látható, vagyis több mint a fele. Ennek az oka nem más, minthogy a Hold pályája egyenetlen, vagyis a Hold nem egyenletesen kering a Föld körül. Tehát ha sokáig figyeljük, akkor úgy láthatjuk, mintha a Hold egy kissé bólogatna, billegne felénk és ide-oda fordulna. Ezt a jelenséget, azaz az égitest tengely körüli forgásának kis ingadozásait librációnak nevezzük. Megkülönböztetünk többek között szélességi, valamint hosszúsági librációt. Illetve beszélünk még – amit itt most csak megemlíteni szeretnék – napi (parallaktikus) librációról és fizikai librációról is. 

A szélességi libráció alapja az, hogy a Hold pályája nem esik egybe az ekliptika síkjával (a Föld pályasíkja), hanem azzal kb. 5°-os szöget zár be. Ezért hol eme sík fölött, hol pedig alatta látjuk egy kicsivel. Ezt mutatja meg a galériában található 3. ábra is. Az előbbi esetben a Hold déli sarka mögé, az utóbbiban az északi sarkából láthatunk nagyobb területet. A hosszúsági libráció esetében a Hold keringési és forgási periódusideje ugyan megegyezik, de közülük csak a forgása egyenletes. Továbbá, hogy a pályája nem kör, hanem ellipszis, a haladási sebessége is a Kepler-féle törvényeknek (a Kepler-törvényekről bővebben majd egy későbbi cikkben lesz szó) megfelelően ingadozik. Ezért, amikor földtávolban lelassul, a Hold kissé túlforog, mikor földközelben felgyorsít, a forgása lemarad, így mindkétszer meglátunk valamivel többet a Hold felszínéből, pontosan 7,9°-kal többet a nyugati, illetve a keleti szélek mentén a túloldalából.

A következő videon megfigyelhető a Hold eme igen sajátos mozgása, a bólogatása, vagyis a billegése: http://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-hold-libracios-mozgasa-holdfazis-libracio-origo-hNgzT37fZokF7EF2

Holdkőzetek:

Jóllehet a Hold az az égitest, amelyet az emberek már az ősidők óta megfigyelnek. Az 1969 és 1972 között tett holdra szállások alkalmával az űrhajósok számtalan holdkőzetet hoztak a Földre, de a holdkőzetek között találtak egy, a Földön ismeretlen összetételű ásványt is, amelyet armalcolitnak neveztek el. Az első holdutazás űrhajósairól (Armstrong, Aldrin, Collins), pontosabban neveiknek betűiből. A galériában található 5. képen balra Neil Armstrong, középen Michael Collins, és jobbra pedig Edwin Aldrin látható. A 6. képen pedig maga a kőzet, vagyis az armalcolit látható. A kőzetminták vegyelemzése azt mutatta, hogy a Hold ugyanazokból az elemekből áll, mint a Föld. Az arányok viszont mások, mert a Hold sokkal gazdagabb magas olvadáspontú elemekben, mint pl. kálciumban és titánban. Ezen kivűl még különbség, hogy sokkal kevesebb olyan elemet tartalmaz a Hold, amelynek alacsony a párolgási hőmérséklete. Ezek a vizsgálatok nem csupán a szerkezeti összetételének megismerése miatt, de a keletkezésére vonatkozó hipotézisek szempontjából is fontosak. E mellett a holdkőzetek korának meghatározása révén segített a tudósoknak megállapítani a Naprendszer korát, valamint keletkezésének történetét is. 

A Hold biológiai hatásai:

A továbbiakban a Hold különféle hatásairól szeretnék szólni, vagyis hogy befolyásolja-e a földi élőlények viselkedését, szervezetük működését. Sokan gondolják azt, hogy a Hold fázisváltozásainak hatására változik a hangulaunk, sőt sokan vannak úgy vele, hogy telihold hatása miatt nem igazán tudnak aludni. Ennek kapcsán olvastam én is utána egy kicsit. Mi lehet igaz belőle és mi nem, és ahogy a mi szerveztünk reagálhat a környezet változásaira, úgy a holdfázisok hatásai az állatvilágban is megfigyelhetők. A giliszták pl. októberben, vagy novemberben mindig 7-8 nappal telihold előtt szaporodnak. Több halfajnál újholdkor, vagy teliholdkor van az ívás. A guppi- halak a holdfázisok alapján váltogatják a testszínüket. Kevésbé egyértelmű a Hold hatása a növények fejlődésére. Ezeken kívül a Földünkön létezik még egy érdekes jelenség, amit a Hold hatásával magyaráznak, és amelyet a vörös tarisznyarákok táncának neveznek. A Karácsony-szigeteken, amikor beáll az esős évszak, akkor a szigetet az Indiai-óceán felé haladó rákok özönlik el, amely mintegy “vörös szőnyegként” teríti el a térséget. “A dzsungel aljnövényzete nyüzsögve éled újjá, és a sziget nevezetességei a vörös tarisznyarákok (Gecarcoidea natalis) számár aelérkezett a párzási idő, s megkezdik egyedülálló vándorútjukat.” 1 Utódaik lerakásához precíz pontossággal a Hold utolsó negyede alatti dagály idejét választják, mivel “a magas és az alacsony árapályok között ekkor van a legkisebb különbség, vagyis a legbiztonságosabb számukra tojásaikat a tengerbe rakni. A legmegfelelőbb napszak a pirkadatkor érkező dagály. Ilyenkora nőstények felsorakoznak a sziklákon, és türelmesen várják, hogy beálljon a dagály. Amikor végre megjelennek az első hullámok…”2, a nőstények fölemelik ollóikat és elkezdik rázni magukat, majd a hullámok átcsapva rajtuk a tengerbe mossák az apróságokat.

Mivel a Hold az emberiség történetében kis túlzással ugyan, de mondhatni központi szerepet töltött be, valamint mindig is valamiféle mitikus, misztikus erővel ruházták fel, éppen ezért nagyon óvatosan szabad csak vizsgálódni a Hold biológiai hatásaival kapcsolatban, mivel még nem ismerjük a pontos válaszokat egyes jelenségek okára, így a fentebb említett vonatkozások esetében sem.

Az árapály jelenség, és annak hatásai:

Holdunk viszont nemcsak biológiai vonatkozásban gyakorol hatást bolygónkra. Az egyik leglátványosabb, szabad szemmel is jól megfigyelhető hatás az apály-dagály jelenség, azaz a tengerjárás. Ez a Hold által a Földre gyakorolt tömegonzás következtében jön létre, és tulajdonképpen a Föld nagy víztömegeinek periódikus mozgását eredményezi, de ahogy ezt már egy korábbi cikkemben említettem a Föld szilárd kérge is ki van téve az árapály hatásának, de a kőzetrétegek elmozdulásának mértéke azonban csak néhány centiméter felfelé, ebben az esetben ún. szilárd tengerjárásról beszélünk. A tengerjárás jelenségének számos közvetett hatása van, mind biológiai, mind geológiai vonatkozásban egyaránt. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (kb. 24 órára) lassította, pontosabban a tengeráramlások okozta súrlódás lelassítja a Föld forgását és meghosszabbítja egy nap tartamát. Ezek mellett a Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét és fenntartja a jelenlegi 23,5 fokos ferdeségét. Ez azért is fontos, mert ennek következtében a Földön ma stabil éghajlati övek vannak, s mindegyikben a nekik megfelelő, ahhoz már kellően alkalmazkodott élővilág jött létre. Mindez a Hold kiegyenlítő árapályerejének köszönhetően alakult ki.

Felszínének jellegzetességei:

S végül a Hold felszínéről írnék pár sort. A holdfelszínt földi sivatagra emlékeztető porréteg borítja, ún. regolit. A felszínt a sok mélyedés és domborulat igen egyenetlenné teszi. Mivel légkörrel nem rendelkezik, ezért a sötét égboltján csillagok ragyognak. Galileo Galilei volt az első, aki a Hold felszínéről leírást készített, ugyanis Ő osztályozta elsőként a látható alakzatokat: a tengereket, a hegyeket és krátereket. A “tengerek” kifejezés ebben az esetben kissé félrevezető lehet, mivel nem a szó szoros értelemben vett tengerekről, illetve kiszáradt tengerfenékről van szó, hanem a Hold Föld felé fordított oldalán található, s szabad szemmel is látható sötét foltjait az emberek régen tengereknek hitték és e szerint is nevezték el a latin “mare” szóval. Mára azonban tudjuk, hogy a Holdnak igen csekély a gravitációja, s ez által a víz és a levegő nem marad meg rajta, ezért a Holdon nem voltak tengerek. Tehát a holdtengerek tulajdonképpen óriási, teljesen száraz, sötét színű lávamezők, mivel évmilliárdokkal ezelőtt láva öntötte el a térséget és részben betakarta az ott található krátereket, ezután a láva kihűlt ezeket a sima felületeket, képződményeket hagyva maga után. 

A Húsvét:

A Hold az emberiség kultúrtörténetében is, ezáltal a vallásokban is fontos szerepet tölt be, például a Római katolikus vallásban a Húsvét vasárnap ideje: a Gergely-naptár szerint a csillagászati tavaszt követő, első holdtölte utáni vasárnap. A húsvétvasárnap legkorábban március 22-én, legkésőbb pedig április 25-én lehet. 

Mitológiai vonatkozása:

Végezetül még egy kis mitológiai kiegészítéssel zárnám a cikket. A cikk elején leírtakkal kapcsolatban, a keletkezéstörténetet kiegészítve: az antik görög világban a Holdat Selené istennővel azonosították, akinek az édesanyja Theia nevezetű titán volt, innen ered az a kisbolygó elnevezése is, amellyel a  Föld kialakulása során ütközött és eme ütközés által jött létre a Hold. 

És befejezésül a guppi halakkal kapcsolatban rábukkantam még egy érdekességre, mégpedig hogy “egy dél-amerikai guppi volt az első hal a világűrben (1976-ban)”3.   

Felhasznált irodalom:   

Mi micsoda sorozat: „A Hold” Tessloff és Babilon Kiadó, Budapest, 2002.

Gianluca Ranzini: “Az Univerzum atlasza” Kossuth Kiadó, 2007.   

1,2http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0Hxl5piG638J:1objektiv.virtus.hu/%3Fid%3Ddetailed_article%26aid%3D49284+a+v%C3%B6r%C3%B6s+tarisznyar%C3%A1kok+t%C3%A1nca&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

3http://varnagygabor.tvn.hu/tudtad.html

Origo

http://mek.oszk.hu/00500/00558/html/dip4.htm#3

http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/bodacsi/dip5.html

Képek:

google

http://mek.oszk.hu/00500/00558/html/dip4.htm#3

Wikipedia

http://vilagutazo.blog.hu/2011/12/15/karacsony_sziget_ek

http://www.geo-magazin.hu/termeszet-es-vadvilag/versenyfutas-az-eletert?page=5

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.