Főoldal » Egy “nemszeretem állat”: a pók

Egy “nemszeretem állat”: a pók

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sokan félnek tőlük, mert mások, mint a négylábú állatok.
Előszeretettel használják alakjukat és a hálókat az ijesztő filmekben – és a rettentésre.
Igen, nyolc lábuk van – normál esetben.

Ráadásul a szemük száma is nyolc.

Mérgük is van.

Rendszertani besorolásuk:
Ország:       Állatok (Animalia)
Törzs:         Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály:      Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Alrendek:
Alsórendű pókok (Mesothelae)
Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
Főpókok (Araneomorphae)
Clerck, 1757

Az áldozatokra halálos méregelegy, amiket a csípőkarmukban termelnek, főleg két komponensű: idegrendszerre ható (neurotoxikus) és sejteket, szöveteket bontó (citotoxikus).
Mérgüket nem pazarolják. Ezt a különleges elegyet a zsákmányukra tartogatják.

Honi pókjainknak NINCS halálos mérgük.
Ha valakit „megcsípnek” (igazából megharapnak), annál azért fájdalmas nyomokkal jár – de nem történik különösebb sérülés. Van viszont, aki allergiás rá.
(Ennek egyik ellenszere a Calcimusc oldat. Ha fönnmarad a rossz állapot, vagyis 1-2 napnál hosszabb ideig – érdemes fölkeresni orvost.)

Nem gonoszak. Csakis akkor támadnak, ha megijesztik őket – vagy ha sarokba szorítják.

A honi fajokról:
Magyarországon 4475 (!) pókfaj él. (Számukon én is meglepődtem.) Közülük 19 faj védett (Pl. mindhárom bikapók); 5000-10000 Ft eszmei értékben.
Méretük változó – az aprócska pókocskákon át – ami 1mm-es, pl. ugrópók a tenyérnyi, max. 10 cm-es cselőpókokig.

Mint más vidékeken is, mindegyikük ragadozó. Főleg rovarokkal táplálkoznak vagy kisebb halakkal [a vidrapókok, pl. a parti vidrapók (Dolomedes plantarius)].

Magyarországon is többféle vadásztaktikájuk van:
Vannak, akik futva keresik meg prédájukat és ráugranak (pl. az ugrópókok), vannak olyanok is, hogy egy maguk vájta földi üregben várják a prédájukat  (a szongáriai cselőpók), és élnek hálót szövők: a kusza hálójúak (pl. álkaszáspókok), és a kerekhálós pókok is (pl. „a pók”: a koronás keresztespók).

A pókselyemről is szólnék – ami a jellegzetességük.

Ezt a szövőmirigyeik termelik, ami a szövőszemölcseiken jön át, és 6-8 szálból állnak – összecsavarva és rugószerűen.
Ebből szövik a főleg a zsákmány elfogásához használt, fajra jellemző hálójukat. Másik részüket biztonsági kötélként bocsátják ki.
A friss, tiszta hálót a népi gyógyászatban sebkötözése használták.
Természetéből fakadóan nagyon rugalmas – és erős.
A fiatal pókok a vándorlásukhoz mint ejtőernyőt használják – ez népiesen az ökörnyál.

Lélegzésüket a trachea csövek biztosítják, amik a tracheatüdőbe futnak. Van, amelyiknek kettős tüdeje van.

El lehet mondani, hogy mindegyik elő- v. külső emésztésű – miután a mérgét a zsákmányállat testébe juttatta, vár valamennyit, hogy az belül föloldódjon – és kis méretű szájnyílásával kiszippantja.

Bár még mindig általános viszolygás veszi körül őket – és közutálatnak „örvendenek”, gondoljunk azért bele, hogy a hiányukban ellepnének minket a különböző rovarok. Tömegesen. Be kell látni, hogy igencsak fontos szerepük van az ökoszisztéma egyensúlyának fönntartásában. (Azért sajnálom a prédaállatokat – de amit írtam, az tényleg így van.)

Igazából nagyon törékenyek ezek a kis harcosok. Miért is harcosok…? Ha látott valaki olyan jelenetet, amikor legyűri a védekező áldozatát – megérti szavamat. Törékenységük onnan ered, hogy könnyen elveszítik a lábukat, és a potrohuk is puha.

Kitines kültakarójuktól vedlés útján szabadulnak meg – mikor az előzőt már kinőtték. Nekik ugyanis nincs rugalmas bőrük.

Általánosságban magányosan élnek – a nemek alapvetően csak a párzás alkalmával találkoznak.

A nemek erősen el tudnak térni egymástól termetben és színben. Ezt ivari dimorfizmusnak hívják.
Sajátos tulajdonságuk – hogy párzás után az általában nagyobb nőstény fölfalja a hímjét, ha annak nem sikerül időben elmenekülnie. A kannibalizmus révén a peték termeléséhez lesz energia – amit a hímből nyer a pókasszonyság.

Vannak kifejezetten mintázottak, sőt: van, amelyik egyenesen tetszetős – ilyen pl. a védett a koronás keresztespók, bikapók, a darázspók, ugrópókok és mások.

Egy részüket bevették a védett állatok közé – mert fogyóban van a populációjuk az életterük beszűkülése miatt.
Magyarországon 15 pókfajt tartanak nyilván védettként. Az embernek ezt azzal sikerült elérnie, hogy a ténykedése révén sajnos egyre csökken a természetes élőhelyük.

Mit kezdjünk az elénk kerülő példányokkal?

A legfőképpen: hagyjuk őket békén a természetben.

Nem támadnak, [inkább defenzív (védekező) magatartásúak] – hacsak nincsenek sarokba szorítva. Akkor marnak.
De mi van akkor, ha a lakásunkban vesszük észre őket…?
Fogjunk egy papírlapot, görbítsük meg, tereljük a pókságot a papírra – és dobjuk ki az ablakon.
Érdemes szúnyoghálót is fölszerelni az ablakra, ami nem csak a vérszívókat tartja távol.
Egy másik módszer: az ablak elé ültessünk növényzetet, de vigyázzunk arra, nehogy hozzáérjenek a levelek az ablaküveghez – különben lesz egy átjárója a pókoknak.
A harmadik távol tartja őket: érdemes borsmenta illóolajat vízbe csepegtetni és körbefújni vele a lakást. Nem kedvelik az illatát.

Furcsán hangozhat, de már nem csak madárpókokat tartanak otthon – hanem az interneten már ugrópókokat is lehet venni egy pók-kedvelőnek.

Érdemes az alapvetően félelmetesnek tartott pókfélékre is úgy tekinteni, mint érdekes lényekre. Mert van több érdekes jellemzőjük is. (Pl. az ugrópókok több színárnyalatot látnak, mint mi.)
Nem utolsósorban: minden viszolygásunk ellenére is ők bizony ugyanúgy Isten teremtményei.

Pókokról való tájékozódásul:

szerző: Nagy Anikó Ibolya

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.