Főoldal » Egy utolsó vedlés képekben, avagy a Laposhasú acsa születése…

Egy utolsó vedlés képekben, avagy a Laposhasú acsa születése…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az előző bejegyzés folytatásaként…

Sokszor teljesen véletlenül alakulnak a dolgok és lesznek nagyon klassz meglátások belőlük.

A Laposhasú vagy közönséges acsa két év alatt fejlődik ki, a második áttelelés után kibújik a lárvából a rovar. Megmondom őszintén sosem láttam még ezt a fázist. A lárváival ugyan találkoztam minden tavasszal, amikor takarítottam a tavat. Fekete, kb. 4 -5 cm -es csúfság (mint az alábbi képeken a “tok” – amiből kibújik). Aztán a múlt tavaszon egy új tószűrőt üzemeltem be a vízben állva, akkor láttam meg, vettem észre egy számomra döbbenetes “folyamatot” – egy vízinövény szárán egy új élet kezdetét.

A képsorozatban a Laposhasú acsa “születésének” pár pillanata látható, ahogy kibújik a kutikulából.  Nézzétek…

“A szitakötők fejlődése szempontjából az átváltozás veszélyekkel teli, nagy nap, melynek megfelelő helyen és időben kell lezajlani, különben az egész addigi életbe fektetett energia kárba vész. Mindenekelőtt csoportra, fajra jellemző kibújási helyet kezd el keresni, többnyire a partközeli területeken, majd egy időre nyugalomba vonul. Eközben a kutikula alatt láthatóvá válik az imágó kültakarója, színe már átlátszik a lárvabőrön, a szemek is jól kirajzolódnak. Alkalmas napon pedig elhagyja a lárva a vizet, és megfelelő alzatra kapaszkodik ki, ahol megszáradva kezdetét veszi az utolsó vedlés.

A kibújáshoz leginkább megfelelő alzat valamilyen tüskés, rücskös, vagy jól átfogható képlet, amiben rendesen meg lehet kapaszkodni. Így kedvelt a nád (Aeshnidae), különböző keskenylevelű littoralis egyszikűek. Az átváltozás többnyire függőleges helyzetben zajlik le.

Átváltozáskor a pumpáló mozgások következtében megnövekedő térfogat belső nyomásának engedve a bőr a fej hátulsó felétől a középtor hátoldalán át, a szárnyhüvelyeknél Y alakban kettéágazva fölreped, majd az imágó kiküzdi a nyíláson fejét és tora egy részét. Hátrahajolva kiszabadítja lábait, szárnyait és a tori szelvények légcsöveit. Ezután visszakapaszkodik a lárvabőrre és potrohát húzza ki a szűkké vált bőrből. A szárnya eddig még csak rövidke, gyűrött csökevénynek látszik. Potrohának pumpáló mozgásával nyomást gyakorol az üreges szárnyerekre, melyek fokozatosan kifeszítik a szárnyakat. Végezetül, a még nedvesen csillogó, nem teljesen kiszínesedett szitakötő a benne maradt, fölösleges folyadékot kiürítve szárnyra kap és további szárítkozásra alkalmas pihenőhelyet keres a parti fák között, vagyis elvégzi szűzrepülését. Még napokig nem szilárdul meg teljesen a teste, de néhány óra leforgása alatt már annyira megkeményedik, hogy hosszabb repülésre is alkalmassá válik, és a víztől még tovább távolodik. Ezzel kezdetét veszi az imágó élete.”

további fotóim itt ——>ITT

fotók: s@so_20110514

felhasznált irodalom: szitakotok.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.