Főoldal » István király-szegfű (Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (Rapcs.) Baksay)

István király-szegfű (Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (Rapcs.) Baksay)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az István király-szegfű (Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (Rapcs.) Baksay) a szegfűfélék (Caryophyllaceae), a csaknem 300 fajt magába foglaló Dianthus nemzetség Plumaria (tollas szegfüvek) szekciójának illatos, évelő virága. Tömött párnás, alacsonynak számító, 15-25cm magas növény. A meddőhajtások levelei 2-4 cm hosszúak, szürkészöldek vagy szürkék. Levelei szálasak, merev tapintásúak, szúrósak, élük érdes. A négyélű szár kevés virágú. A virágok fehérek, ritkán rózsaszínűek, a szirom feléig rojtos-sallangos. A csésze 22-30 cm hosszú, szürkészöld vagy vöröslő pikkelyei a csésze negyedéig érnek. Termése tok. Virágzási ideje májustól júliusig húzódhat (Farkas, 1999). Mészkedvelő bennszülött faj, dolomitsziklagyepek jellegzetes növénye, mely a korai szegfű (Dinathus plumarius subsp. praecox) és a Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) elterjedési területének, areajának találkozása mentén egy hibridizációs folyamat eredményeként jött létre (http5). Elterjedése a Dunántúli-középhegységre korlátozódik, előfordulását feljegyezték a Naszály, Pilis, Gerecse, Vértes és a Bakony területein.A Dianthus fajok meglehetősen fiatalok, keletkezésük körülbelül a földtörténeti negyedidőszakra tehető, vagyis mindössze 1,5 millió évesek, ami a fajfejlődés szempontjából igen rövid időszaknak számít (http5).  Morfológiailag nagyon hasonlóak, nagyfokú hibridizáció jellemzi őket. Élőhelyeik alapján elkülöníthetőek lehetnének, elterjedésüket az alapkőzet is meghatározza, más és más faj él a különböző földrajzi régiókban, mégis mind a mai napig nem tisztázott, hogy a Dunántúli-középhegység egyes populációiban pontosan melyik tollas szegfűfaj él. Előfordult, hogy az István király-szegfű (Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (Rapcs.) Baksay) Budai-hegységbeli állománya a közeli kertekben termesztett szegfűvekkel (Pl. Dianthus gratianopolitanus fajtáival) hibridizálódott és a sziklagyepekben rojtos, rózsaszínes szirmú szegfűvek jelentek meg (Molnár, 1999c). Somogyi és munkatársai három különböző molekuláris genetikai módszerre (DNS-szekvencia-vizsgálat, AFLP- és mikroszatellit-vizsgálat), valamint morfológiai és beporzásbiológiai vizsgálatokon alapuló kutatásai alapján a hazánkban korábban a Dianthus nemzetség Plumaria szekciójába sorolt öt taxonnal (Dianthus arenarius subsp. borussicus, Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri, Dianthu. plumarius subsp. praecox, Dianthus plumarius subsp. regis-stephani és Dianthus serotinus) szemben összesen 3 taxon különíthető el,  nem sikerült kimutatni olyan morfológiai különbséget, amely indokolttá tenné a különböző taxonhoz való besorolást (Somogyi et al., 2012). A tollasszegfű fajok a 13/2001 (V.9) KöM rendelet melléklete alapján kivétel nélkül védettek, vagy fokozottan védettek. A fent említett kutatási eredményeknek is köszönhetően az István király-szegfű (Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (Rapcs.) Baksay) 2012 novemberétől hatályos védett növények listáján már nem szerepel önálló fajként, hanem a Lumnitzer-szegfűvel (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) együtt jelenik meg, mint fokozottan védett faj, melynek természetvédelmi értéke 100 000 (százezer) forint.


Forrás:

 Csapody I. (1982): Védett növényeink, Gondolat, Budapest,

Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei, Mezőgazda, Budapest

Király G. (szerk.) (2007): Vörös Lista. a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai, Saját, Sopron,

Molnár V.A. (1999): A magyar flóra veszélyeztetettsége In: Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei, Mezőgazda, Budapest

Molnár V.A. (1999): A magyar növényvilág védelme In: Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei, Mezőgazda, Budapest

Simon T. (2000):  A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Simon T.,

Seregélyes T. (2000): Növényismeret. A hazai növényvilág kis határozója, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.