Főoldal » Kék légivadász, avagy a Laposhasú (közönséges) acsa…

Kék légivadász, avagy a Laposhasú (közönséges) acsa…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A természetben, illetve a természet mellett élő emberben kialakul egyfajta elhivatottság annak szeretete, felfedezése és megismerése – a mind jobb és mind közelebbi megismerése felé.

Számomra régebben a nagy dolgok, a makrokozmikus dolgok jelentették ezt, a tájak – tájegységek átlátása és befogása, megismerése – akár a könyvek lapjain, akár filmeken és néha személyesen.  Pár éve a mikrovilág makrói felé is elindultam. Mint amikor a kissrácok lehasalnak a fűbe, és onnan nézik a hangyákat, vagy csak pörgetik a fűszálat a tücsöklyukban, hogy aztán a lyukszájnál elcsípjék.

A megfigyeléseket aztán rögzítem, fotókkal és kis írásokkal. Persze ezekhez jókor kell lenni – néha – jó helyen. Nagy része spontán jön, és szerencsére akkora hatalmas tudásbázis érhető el pillanatokon belül, hogy az amit gondolok hozzáadni a fotóimhoz, az a kevés kis lényegesség, a jobban érthetőség miatt – alakította ki ezt bennem így, és ezért. 

Ennyi kis bevezető után – amit szükségesnek tartottam leírni, azért rátérek a lényegre. Ami egy lassan aktuális folyamat bemutatása.

Ilyenkor április végén, leginkább délidőkben megjelenik egy páros kis udvarunkban a kerti tavacskám felett. A jó idő, a május közelsége és a vizes élőhely  idecsalogatja a “helikoptereimet”.

Amilyen szép, olyan közönséges a neve ennek a kék légivadásznak (ami nem azonos a Kék légivadásszal…

“A laposhasú vagy közönséges acsa (Libellula depressa) a rovarok (Insecta) osztályában a szitakötők (Odonata) rendjében és a laposhasú acsafélék családjának névadó faja. Nagy elterjedési területén többnyire gyakori vagy közönséges.
Európában és Elő-Ázsiában honos faj, Magyarországon is elterjedt. Síkvidéki állóvizekben, csatornákban, vizesárkokban él.


Gyakori a kisebb tavak, pocsolyák környékén, de a víztől távol is megjelenik. Lesből vadászik: többnyire vízinövények száráról lesi a rovarokat. Kiszemelt áldozatát lábaival ragadja meg, és rendszerint nyomban, még a levegőben el is fogyasztja.


Lárvái a többi szitakötőéhez hasonlóan ragadozók. Két év alatt fejlődének ki úgy, hogy mindkét évben áttelelnek. Új élőhelyeken, például kerti tavaknál gyakran ez a szitakötőfaj telepszik meg elsőként.
Átalakulással szaporodik (mint minden szitakötő). Lárvája széles, lapos, rövid potrohú. Májustól augusztus elejéig repül, a leghamarabb feltűnő szitakötők egyike. A kikelés után pár nappal már ivarérett. Mindig a levegőben párzik; az aktus néhány másodperctől egy percig tarthat, majd a pár szétválik. Peterakás közben a hím a nőstény fölött lebeg, és elűzi a többi hímet. Ezután a nőstény hamarosan újra párzik. A nőstények a peték lerakása közben is elbarangolnak, és így sok alkalmas élőhelyet „oltanak be”. Az ivadékok efféle szétszórásának eredményeként a kis lárvák kevésbé versengenek a táplálékért, mint amikor valamennyien együtt vadásznak egy tócsában. Ha a tócsa kiszárad, akkor a lárva beássa magát a puha iszapba, és ott nyugalmi állapotba kerül; ebben az állapotban akár hat hétig is életben maradhat.” /Wikipédia/

…a kis kerti tavacskámnál évek óta van jó pár példány belőle, és tanúsítom, a fenti szövegből minden szó igaz :)

/fotók: saso_Vasas_2011.05.06./

további fotók itt —- IDE kattintva megnyíló albumban láthatók

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.