Főoldal » Mars, a Vörös bolygó

Mars, a Vörös bolygó

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem véletlenül választottam ezt a jelzőt a cikk címének, mivel mondanom sem kell, hogy ez a bolygó legszembetűnőbb tulajdonsága, és ha csak vörös bolygóként is emlegetjük, rögtön mindenki számára nyilvánvalóvá válik miről is van szó. A bolygó vöröses színét a vas-oxidban gazdag homok és por takarójának köszönheti, mely az egész bolygó felszínét beborítja. De mielőtt azt hinnénk, hogy ezzel el is mondtunk mindent és máris tovább indulhatunk az óriás-bolygók világába, álljunk meg egy percre és vegyük közelebbről szemügyre ezt a csodálatos, és különleges égi szomszédunkat.

A Naprendszer a Naptól számított negyedik bolygója, ami azt jelenti, hogy átlagos naptávolsága: 227.900.000 km, ami 1,52 Csillagászati Egységnek felel meg (ez azt jelenti, hogy a Naptól való távolsága a Föld naptávolságának 1, 52-szerese), ami egyenlő 12 fényperccel. A Föld külső bolygószomszédja. Már korábban is esett szó róla, hogy a csillagászok különféle alakzatokkal jelölik a Naprendszer bolygóit, tehát a Mars jele a galériában található 1. kép lesz. Szintén a föld-típusú bolygók közé tartozik.

Nevét az ókori római Mars istenről kapta, aki a görög mitológiában Arészként, a háború isteneként volt ismert. Talán a vöröses színe miatt nevezték el az ókori emberek a háború istenéről. S bár az ókor isteneinek fénye mára már kissé elhalványult, mindenesetre ezzel a névvel öröklődött tovább.

Megfigyelések a kezdetekben:

“A Mars első megfigyelői az egyiptomiak voltak, az ábrázolásokon “a horizont Hórusza” név alatt tűnik fel. Az egyiptomiak mellett a görögök is élen jártak a Mars vizsgálódásában. I.e. 300 körül Arisztotelész megállapította, hogy a Mars távolabb van a Földtől, mint a Hold.”1 A 16. század végén Tycho Brahe dán csillagász volt az, aki a legpontosabban számította ki a Mars helyzetét a többi csillaghoz képest. Johannes Kepler, aki Brahe asszisztense volt, javarészt a Mars ezen megfigyeléseire alapozva állapította meg a bolygók mozgásának első két törvényét, melyek a következők:

  1. A bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán mozognak, pontosabban keringenek, és az ellipszis egyik gyújtópontjában (fókuszpontjában) van a Nap.
  2. A bolygó és a Nap közötti szakasz egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol. Eszerint a bolygó napközelben gyorsabban, naptávolban pedig lassabban mozog. 

Szabad szemmel is látható égitest, távcsővel viszont jól kivehetőek a sarkvidékeket botító hósapkái, valamint az egyenljtője mentén néhány sötétebb folt. 

Felszíne igen változatos, mivel kráterek, síkságok, vulkánok, és szurdokok is szegélyezik. Sok kráter található a Marson, de mégsem annyi, mint a Merkúron, vagy a Holdunkon. Helyenként hatalmas hegyek tarkítják a felszínt, a legnagyobb s egyben már kialudt vulkánja az Olympica Mons, amely 25 km-es magassággal emelkedik felfelé, míg az átmérője az alapjánál mintegy 600 km-es területet ölel fel. Talán könnyebb elképzelni, ha úgy vesszük, hogy háromszor akkora, mint a Föld legmagasabb csúcsa, a Csomolungma. Ezen hihetetlen méreteivel, talán nem is olyan meglepő, hogy ez a legmagasabb csúcs az egész Naprendszerben, emellett pedig jól érzékelteti, hogy milyen heves lehetett egykor a vulkáni működés a Marson.

A Marson igen eltérő különbségek mutatkoznak a két félgömb esetében, az északi féltekén egyenletes síkságok és mérsékelt kráterképződések találhatóak, míg a déli félteken legalább ötször több kráter található. Ez azért lehetséges, mert a déli félgömb felszíne akkor formálódott, amikor a Naprendszerünkben a meteorit becsapódások aktív időszaka volt, amel kb. 3,8 milliárd évvel ezelőtt történhetett. 

A víz mizéria:

Sokáig hitték, hogy a felszínén víz található. A legújabb kutatások arra engednek következtetni, hogy valamikor valóban lehetett folyékony víz a bolygó felszínén, ugyanis előfordulnak, olyan képződmények, amelyek földi csatornákra, folyómedrekre emlékeztetnek. Kétfélét különböztetnek meg, az egyik rövidebb ugyan, de kanyargósabb és szerteágazóbb, amíg a másik mélyebb és egész hosszában szabályos. Ezen alakzatok kialakulásáról két elmélet is létezik. Az egyik hipotézis szerint valódi folyókről van szó, amelyek mérsékelt éghajlati körülmények között folyékony vizet szállítottak, a másik feltételezés szerint ezeket a folyómedreket heves és hirtelen, mindig fagyott talajok olvadásakor keletkezett vízfolyások hozták létre. Ezen kivűl más nyomok is arra utalnak, hogy víz is borította a felszínt, mivel a Mars víz és jég által okozott erózió jeleit mutatja. A folyómedrei, örökké fagyott területei, valamint a pólusoknál lévő jégsapkái azt mutatják, hogy a bolygó fejlődésének egy korábbi szakaszában az éghajlata mérsékelt lehetett és ez által víz folyhatott rajta. Az akkor végbemenő eróziós folyamatok magyarázatára a tudomány mai állása szerint egy a földihez hasonló víz körforgásnak kellett lejátszódnia a légkörben. Ez a Mars vízzel teli időszaka lehetett folyókkal, tengerekkel és óceánokkal tarkítva a felszínt. Amikor viszont a vulkáni tevékenység megszűnt, az atmoszféra ritkulni kezdett és a hőmérséklet lecsökkent. A víz részben a talajba szivárgott és megfagyott, részben pedig a sarkvidékeken, a jégsapkákban maradt csak fenn.

Légköre:

A Marsnak van légköre, de az százszor ritkább, mint a Földé. Összetételében is különbözik, legnagyobbrészt, 96%-ban szén-dioxidból áll. A Marson tiszta időben az égbolt halvány narancsvöröses színben, rózsaszínben pompázik, amely igen különleges árnyalatokban mutatkozhat meg. A bolygón néha erős szél fúj, amely felkavarja a felszínt borító finom port, hatalmas porviharokká formálva azokat és a por hetek, esetleg hónapok múltával ülepszik csak le. Ennek következtében tömérdek mennyiségű felszíni por kerül a bolygó gázburkába, és a legkisebb méretű részecskék a légkörben lebegve maradnak, amelyek aztán vörösre “festik” annak színét. A heves szeleket – amelyek 300 km/h sebességre is képesek – az egyenlítő és a sarkok közötti nagy hőmérséklet-különbség idézi elő, tehát ahogy a Föld esetében, úgy a Marson is ingadozik a felszíni hőmérséklet, amely a forgástengely hajlása miatt következik be. S mivel messzebb is kering a Naptól, ezért a hőmérséklet ingadozása egy “kissé” nagyobb, mint itt a Földön. Nyáron átlagban úgy -40°C, -14°C, télen pedig -120°C a hőmérséklet.

Két holdja van, a Phobos és a Deimos, amelyek eléggé szabálytalan alakúak. Nevük eredete szintén az ókori világba nyúlik vissza, bár csak az 1800-as években lettek felfedezve. Arész hadisten két fiáról nevezték el őket, jelentésük pedig deimos, vagyis rémület (pánik) és phobos, azaz rettegés (fóbia). Eredetüket tekintve több elmélet is létezik, az egyik, az hogy befogott aszteroidák, vagyis a Mars és a Jupiter között lévő fő kisbolygó-övezetből kerültek Mars körüli pályára. A Mars Phobos nevű holdjára egészen més sors vár, mint a mi Holdunkra, mert hogy “az árapályerők lassan, de állandóan csökkentik a pályasugarát, emiatt a Phobos néhány millió éven belül a Mars felszínébe fog csapódni”.2

Élet jelei lehetnek?

A Földön talált meteoritok közül néhányról kiderült, hogy a Marsról származik. Ilyen az a meteorit is, amelyet az Antarktiszon lévő Allan Hillsben találtak meg, 1984 decemberében. Az ALH84001 elnevezésű marsbéli meteorit anyagában nanobaktériumokhoz hasonló lenyomatokat lehet felfedezni. De mivel a jelenlegi mikrobiológia nem tekinti élőlénynek a nanobaktériumokat, így ezeket a maradványokat nem lehet földön kívüli élet nyomainak tekinteni. A felfedezést egyébként 1996. augusztus 6-án jelentette be a NASA, hogy az ALH84001 marsi meteorit szerves anyagot tartalmaz olyan alakban, amely földi baktériumokhoz hasonlít, csak azoknál kisebb. Jelenleg is vitatják, hogy ezek valóban élő szervezetek lehettek-e valamikor. Mindenesetre érdemes elgondolkozni, ha csak egy percre is, hogyha a fentebb említett képződményeket valóban víz formálta és az éghajlati körülmények is optimálisak lehettek, ahhoz, hogy a viz körforgása kialakuljon a légkörben, akkor ez elegendő lehetett-e ahhoz, hogy az élet formái megjelenhessenek, még hacsak nanobaktérium formájában is?

Ezennel elhagyjuk a föld-típusú bolygók birodalmát és egy egészen más világ kapujába érkezünk meg, a kisbolygók-rendszerébe, azon túl pedig már az óriás-bolygók várják, hogy felfedezzük különös világukat. 

Képek:

1. A bolygó jele

2. A marsjáró felvétele az Endeavour kráterről (NASA)

3. A Mars NASA által készített első domborzati felvétele

4. Teraszok a felszínen

5. A horizont a narancssárga égbolttal 

6. Légköre

7. Kanyonrendszer, a Valles Marineris

8. Az Opportunity mozaik felvétele

9. A Mars legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons

10. A Mars belseje

11. ALH84001 meteor a Marsról

12-13. A nanobaktériumok felvétele 

Felhasznált irodalom: 

1http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/010304Mars/Mars.html

2http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/010304Mars/Mars_holdjai.html

http://csillagaszat.uw.hu/mars.html

Gianluca Ranzini: „Az Univerzum atlasza”, Kossuth Kiadó, 2007.

Wikipedia

Képek forrása:

google

Origo – Mars NASA által készített első domborzati felvétele 

http://csillagaszat.uw.hu/mars.html

wikipedia

http://astro.u-szeged.hu/mars

http://astro.u-szeged.hu/oktatas

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.