Főoldal » “Nyolclábú rablók”

“Nyolclábú rablók”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Pókok csaknem mindenütt élnek a Földön. Már 380 millió éve léteznek, és csaknem minden előhelyet benépesitettek: a trópusokat, a mérsékelt égövi zónákat, a sarkvidékeket, az alföldeket és a magashegységeket, a szárazföldet és a szigeteket, az őserdőket és a sivatagokat. Ott laknak a réteken, a patakok és állóvizek nedves partjain vagy a tengerparti száraz homokdűnékben, tarka virágokon, földbe bújva vagy házaink zegzugaiban. A pókkutatók ma mintegy 35.000 különböző hálószövő fajt ismernek. Nálunk Európában több mint 1300 pókfaj honos. Valamennyi pók ragadozó. Az állatkák csapdát állitanak,fedezékben lesnek a zsákmányra, vadásznak, és akár a kalózok, úgy rabolják el más állatok zsákmányát, sőt póktársaikat is képesek a hálóikban megtámadni.

A pókok fajtájából a legérdekesebb kis állatka a keresztespók, a mely erdőkben, mezőkön, kertekben, sőt sokszor egy-egy kertiház ajtajában is csodaszép köralaku hálót szó, a melynek átmérője 30-31 czentiméter is szokott lenni. Maga a kis állat 11 milliméter hosszu, a nőténye pedig 15-18 milliméteres. Keresztespóknak azért nevezik, mert golyóalaku sárgás-barna hátsó testén fehér foltok keresztezik egymást.

A pókháló anyagát a pók belei között lévő mirigyek választják ki. Ez a folyadék a pók hátsótestén párosával elhelyezett szemölcsökön keresztül jut a levegőre, a hol nyomban erős fonallá keményedik.

Mihelyt egy áldozat beleröppen a hálóba és az első rángatózásra ki nem szabadul, a pók hátat fordít a zsákmánynak s egyszerre megnyomja mind a hat szemölcsét, amelyek lyukasak, mint a szita. Az összes nyilásokon egyszerre tódul ki a folyadék, a mely a levegőn nyomban ragadós fonallá keményedik. A pók két hátsólábával villámgyorsan legyezőalakú hálóvá szövi e szálakat, s miközben ugyancsak két hátsó lábával ide-oda forgatja az áldozatot, hamarosan belecsavarja teljesen ebbe a pókháló szemfödőbe.

Ha már nem mozog az áldozat, a pók többször is beleharap, s mérges harapása egészen elkábitja a zsákmányt. A keresztespók harapása az embernek nem árt, legfeljebb viszket egy kicsit. Az elkábitott áldozat nedvét azután kiszivja a pók, s végül maradékát kilöki a hálóból. Azután megint elfoglalja őrhelyét a háló közepén és várja tovább a jószerencsét.

Forrás: Fotó: saját kép, szöveg: www.huszadikszazad.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.