Főoldal » Ősi lápok nyomában Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Ősi lápok nyomában Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye társadalmi-gazdasági szempontból az egyik leghátrányosabb térségünk, viszont csodálatos természeti értékekben bővelkedik.

Ilyenek a különféle ősi lápok, amelyek még a jégkorszakban alakultak ki elhagyott folyómedrekben, homokbuckák, folyóhátak közötti mélyedésekben.

A Tisza holtmedrében jöttek létre például a Csarodai Báb-tava és a Beregdaróci Nyírjes-tó nevű tőzegmohalápok. Helyüket több ezer éve még buja növényzet borította, amely később elpusztult és maradványai a víz alá süllyedtek. Itt üledékréteg fedte be őket, ami alatt oxigén hiányában lassanként eltőzegesedtek. Az így keletkezett vastag tőzegréteg a tőzeg porózus tulajdonságának köszönhetően megszívta magát vízzel és szigetszerűen kidomborodott. Ezen a “tőzegszigeten” jellegzetes növények telepedtek meg, köztük olyanok is, amelyek csak itt találhatók meg hazánkban. Ilyenek például a tőzegorchideák. Rajtuk kívül élnek még itt többek között különböző tőzegmohafélék (9 tőzegmohafaj), tőzegeprek, tőzegáfonyák, babérfűzek, rezgőnyárak, mocsár-, sásrétek, zsombékosok.

A holtmederben uralkodó hűvös, nedves mikroklíma, a növényi tápanyagban szegény talajvíz, és a mésztelen üledék mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a különleges növényvilágot hordozó tőzegmohalápok fennmaradjanak ezen a síksági területen. Tőzegmohalápok ugyanis inkább csak a hegységek fenyves-, és alhavasi övezetében fordulnak elő. A síkvidéken található Báb-tava és a Nyírjes-tó tehát egyedülálló természeti értékek (Gencsi Z. – Tóth M.I. 1997). Mindkét tőzegmohaláp védett, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik.

1. kép  Báb-tava (Forrás: www.csaroda.hu)

2. kép  Nyírjes-tó (Forrás: www.csaroda.hu)

Ugyancsak különleges a lápok között a Bátorligeti ősláp is, amely 12-13000 éve keletkezett úgy, hogy egy pleisztocén vízfolyás holtmedre feltöltődött. A homokbuckák között elterülő lápterületnek sajátos mikroklímája van. A lápvizek ugyanis állandóan nedvesen tartják a homoktalajt. A nedves homoktalaj párolgása miatt a buckák közötti mélyedésekben hűvösebb, nedvesebb, míg a napsütötte buckatetőkön melegebb, szárazabb mikroklimatikus viszonyok alakultak ki (Gencsi Z. – Tóth M.I. 2000). Ennek a különleges mikroklímának köszönhető az, hogy a Bátorligeti őslápon fennmaradt az ősi növényzet. Szépen megfigyelhetők itt például a holocén különböző fázisaira jellemző flóraelemek: a nyírlápok, nyírligetek a fenyő-, nyírfázisra, az ezüsthársak a mogyorókorra utalnak, az atlantikus fázisból maradtak fenn a tölgyesek, a bükk korra pedig a gyertyán, a szil, és a kőris emlékeztetnek.

A hűvös, nedves mikroklíma miatt az ősláp aljnövényzetében sok olyan lágyszárú növény található, amely a hegyvidéki bükkösökben gyakori (például: kapotnyak, medvehagyma, borostyán). Ugyancsak ez a klíma segített megőrizni több pleisztocén növényfajt is, mint például a fehér zászpát, a zergeboglárt, vagy a tőzegepret. A melegebb, szárazabb éghajlati viszonyok viszont az ősi erdőssztyeppe flóraelemek fennmaradásának kedveztek. Ezüsthársas, kocsányos tölgyes erdői ilyen erdőssztyeppe növényeket őriznek (például: magyar lóhere, berki kutyatej, hegyvidéki orbáncfű).

Nem véletlenül írta tehát Tuzson János “Képek a magyar Alföld növényvilágáról” című munkájában, hogy ezen a lápon északi és déli, hegyvidéki és pusztai növények egyedülálló közössége él egymás mellett (Gencsi Z. – Tóth M. I. 2000).

A több mint 50 ha-os Bátorligeti ősláp fokozottan védett természeti terület, 1950-ben hozták létre. A Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében álló terület csak előzetes engedéllyel, kísérővel, és kijelölt tanösvényeken járható be .

3. kép  Bátorligeti ősláp 1. (Forrás: www.hnp.hu)

4. kép  Bátorligeti ősláp 2. (Forrás : www.utazzitthon.hu)

5. kép  Bátorligeti ősláp 3. (Forrás: www.utazzitthon.hu)

Egy másik lápterület, az Ecsedi-láp kialakulását többféleképpen magyarázták és magyarázzák még ma is. Kádár László például eróziós eredetűnek tartotta (Pécsi M. 1969). Szerinte ugyanis a Szatmár-Beregi-síkság eróziós süllyedék, tehát az Ecsedi-láp eróziós süllyedékben alakult ki. Cholnoky Jenő véleménye szerint viszont a Szatmár-Beregi-síkság tektonikus eredetű síkság, tehát az Ecsedi-láp tektonikus süllyedékben keletkezett (Rakonczay Z. 1988). Mindenesetre az biztos, hogy a láp a Szamos hordalékkúpja és a nyírségi hordalékkúp közötti mélyedésben jött létre. Ebben a mélyedésben gazdag vízinövényzet burjánzott, amely később elpusztult, és innentől kezdve gyakorlatilag a tőzegmoháknál is megismert folyamat játszódott le: az elpusztult növényi maradványok víz alá merültek, ahol üledékréteg fedte be őket, ami alatt oxigéntől elzárva eltőzegesedtek. Az így képződött kb. másfél méter vastag tőzeg miatt sekélyebb lett ugyan a mélyedés, de még elég mély maradt ahhoz, hogy a Kraszna, és több kisebb vízfolyás (pl.: Homoródvíz, Balkányfolyás) valamint nyírvizek belefollyanak. Áradáskor a rengeteg összegyűlt víz nem tudott lefolyni, hanem megrekedt ebben az elzárt mélyedésben, és így egy hatalmas lápterület alakult ki. Ez a lápterület Mátészalka, Nagykároly, és Szatmárnémeti között húzódott, tehát a mai országhatár területén is átnyúlt.

6. kép  Az Ecsedi-láp területe a lecsapolás előtt (Mátészalka – I. katonai térképfelvétel)

Az Ecsedi-lápon gazdag vízinövényzet élt: sásasok, nádasok, zsombékosok, mocsári erdők telepedtek meg rajta, amelyek fennmaradását – ahogyan a Báb-tava és a Nyírjes-tó fennmaradását is – a mélyedésekben uralkodó hűvös-nedves mikroklíma, a tápanyagszegény talajvíz, valamint a mésztelen üledék segítette elő.

Ennek a buja növényzettel fedett lápnak a felszíne néhány méter mély, kör alakú fenekekből, valamint a vízből kiemelkedő szigetekből, az úgynevezett porondokból állt (Rakonczai Z. 1988). Ezekre a porondokra már az őskőkortól emberek telepedtek le, akiknek munkát (lápi foglalkozások: pl.: csikászat, pákászat, kosárfonás),  menedéket (pl. a török elől) nyújtott a láp.

7. kép  Herman Ottó: Csíkász az Ecsedi-lápon (Forrás: www.wikipedia.hu)

Szántóföldek hiányában viszont gabonából behozatalra szorultak, ráadásul a pusztító járványoknak is ki voltak téve. Ezek a tényezők szükségessé tették az Ecsedi-láp lecsapolását.

Az itt élő emberek már a középkorban próbáltak úgynevezett kiszárításos módszerrel területeket elhódítani a láptól, de az akkori fejletlenebb technikai viszonyok miatt nem sok sikerrel jártak.

Az Ecsedi-láp lecsapolása a 18. században kezdődött el. Ekkor a láp vizét a tőzeges talajba ásott csatornák segítségével próbálták levezetni. 3-4 alkalommal is próbálkoztak ezzel a módszerrel, de nem jártak sikerrel, a csatornák ugyanis állandóan eliszapolódtak.

Később újra nekiláttak a láp lecsapolásának. A munkálatok (1895-1900) során a Krasznát csatornázták és új mederbe terelték (Cservenyák L. 1998). A Kraszna-csatorna mellett több kisebb-nagyobb csatornát, úgynevezett vájásokat is építettek (Nagy-Vájás, Új-Vájás). Ezeknek a csatornáknak a segítségével vezették le a láp felé áramló csapadék-, és belvizeket a Szamosba és a Krasznába. A lecsapolt területen megkezdődhetett a szántóföldi művelés.

8. kép Az Ecsedi-láp területe a lecsapolás után (Mátészalka – II. katonai térképfelvétel)

Az Ecsedi-láp lecsapolásának viszont viszont voltak/vannak súlyos következményei is. Hiszen a természetes élőhely felszámolásával ritka növény-, és állatfajok (például: mocsári nőszőfű, füles fűz) tűntek el erről a vidékről, ráadásul egyre inkább beigazolódott az a tény, hogy a tavasszal belvizes, a nyári aszályos időszakban gyorsan kiszáradó tőzeges talaj kevésbé alkalmas a mezőgazdasági tevékenységre. Ezek az okok vezettek a láprekonstrukció gondolatához.

2003-ban a WWF Magyarország és a WWF Duna-Kárpáti Programiroda több szervezettel együtt tervet dolgozott ki a láp felújítására.

Az ökológiai felmérések eredményeit felhasználva készítettek egy számítógépes elárasztási modellt, amely megmutatta, hogy adott magasságú vízszinteken mekkora területek válnak ismét vizes élőhelyekké. Ennek értelmében tervbe vették a terület legmélyebb részének, a Csicsós-lápnak az elárasztását. A rekonstrukciót a tőzeg nedvszívó képességére alapozták (ökológiai szivacs). A szükséges vizet elsősorban belvizekből, valamint élővíz bevezetéséből kívánták fedezni .

Azóta többször is felmerült a láp rekonstrukciójának  gondolata.

2014-ben Nagyecsed és Nagykároly Önkormányzata készült összefogni annak érdekében, hogy részlegesen felélesszék a lápot.

Úgy tervezték, hogy magyarországi oldalon a Tiborszállás közelében fekvő körülbelül 84 hektáros Csicsós-lápot, román oldalon pedig a Börvelynél lévő, körülbelül 30 hektáros Bekeki-lápot árasztják el. Ezután a két mocsaras területet összekötik a régi Kraszna-meder vízellátásának megoldásával, így csónakkal is lehetne közlekedni a két terület között, amelyeken nyílt vizű területek és nádas kialakítását is tervbe vették. (https://kronika.ro/erdelyi-hirek/felelesztenek-az-ecsedi-lapot). A szükséges forrásokat EU-s pénzekből kívánták előteremteni.

Arról, hogy jelenleg hogyan állnak a munkálatokkal, egyelőre semmiféle információt nem találtam, de kíváncsian várom a fejleményeket.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Cservenyák L.: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája I., Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat, Nyíregyháza, 1993. 18-50.

Gencsi Z. – Tóth M.I.: Varázsos tájak – A Felső-Tisza-vidék, Sóstó Fejlesztési, Beruházási és Vállalkozási Rt., Nyíregyháza, 1997. 15-24.

Gencsi Z. – Tóth M.I.: Varázsos tájak – Az ezerarcú Nyírség, Sóstó Fejlesztési, Beruházási és Vállalkozási Rt., Nyíregyháza, 2000. 24-36.

Pécsi M.: Magyarország tájföldrajza 2. – A tiszai Alföld, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. 27-33.

Rakonczay Z.: Csévharaszttól Bátorligetig – Az Észak-Alföld természeti értékei, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988. 115-128.

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.