Főoldal » Rovarevők a növényvilágban

Rovarevők a növényvilágban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A növényeknek a rovarokra a beporzás mellett egy, a rovarok számára sokkal kellemetlenebb céllal is szükségük lehet. A rovaremésztés (inszektivora) a növényvilágban egy speciális táplálkozási mód. A nitrogénnek, mint tápanyagforrásnak ez a fajta felhasználási módja a tápanyagszegény területeken élő növényeknél alakult ki. Ezek a növények képesek a talajból is felvenni a nitrogént, de erőteljesebben fejlődnek, ha a rovaremésztés útján is nitrogénhez juthatnak.
A valódi rovaremésztő növényekre jellemző, hogy valamilyen módon magukhoz csalogatják a rovarokat, majd csapdába ejtik, emésztőenzimeket termelnek, és felszívják a tápanyagokat. Léteznek olyan növényfajok is, amelyek csak néhánnyal rendelkeznek e tulajdonságok közül. Ide tartozó nemzetségek: Stylidium, Roridula, Ibicella, Catopsis, Paepalanthus. Cikkemben a valódi rovaremésztő növények nemzetségeit mutatom be, a rovarfogás módja szerinti csoportosításban.
A rovaremésztő növények egyéb elterjedt elnevezései: rovarevő, húsevő, rovarfogó, carnivora-k (az angol carnivorous plants-ből). Élőhelyük általában lápos, mocsaras területeken van vagy vízinövények, mint például az Urticularia fajok. A trópusi és a mérsékelt övben is előfordulnak, Magyarországon a Droseraceae családból 2 faj őshonos, a Drosera rotundifolia (kereklevelű harmatfű), és az Aldrovanda vesiculosa (aldrovanda). A rovarok illetve más apró állatok elfogására és megemésztésére a levelek rovarfogó szervvé módusultak.

A rovarfogás módjai, és a rovarcsapdák típusai
-a rovarcsapda valamilyen kancsó, tömlő vagy kürtszerű képződmény (pitfall traps), ez a Heliamphora, a Sarracenia, a Darlingtonia, a Cephalotus, a Nepenthes, és a Brocchinia fajokra jellemző, a csapdában a növény által termelt emésztőenzim vagy baktérium bontja le az áldozatot
-a rovarokat ragadós nyálkát termelő tentákulumok fogják el (flypaper traps): Drosera, Pinguicula, Drosophyllum, Byblis, Triphyophyllum
-a levélcsapda a rovarokra csapódik (snap traps): Dionaea, Aldrovanda
-hólyagszerű csapdák (bladder traps): Urticularia
-gyökérlevelek (lobster-pot traps): Genlisea, néhány Urticularia faj

A Heliamphora (napkancsó) nemzetség Dél-Amerika északi részén honos, hat fajuk ismert. Meleg mocsarakban élnek. A Heliamphora fejlesztette ki a rovarfogás legegyszerűbb módszerét. A levelekből kialakult korsóban az esővíz hatására híg, cukros oldat keletkezik, ebben élesztőgombák és baktériumok telepednek meg, ezek segítségével emészti meg az odacsalogatott és csapdába esett áldozatokat. A levél szélén nektártermelő mirigyek vannak, a nektár illata vonzza oda a legyeket és a szúnyogokat. Az állandó folyadékszintet a tölcsér oldalán lévő rés szabályozza. A Heliamphora-k rizómás növények, a rizómákon üvegszerű, törékeny gyökerek erednek. (galéria: 1. kép-Heliamphora hispida, 2. kép-Heliamphora pulchella, forrás: www.bestcarnivorousplants.net.)

A Sarracenia (kürtvirág) nemzetség nyolc faja Észak-Amerika (USA déli részén) mocsaras területein él. A levelekből jellegzetes kürt alakú rovarcsapda jön létre (galéria: 3. kép, forrás: David Attenborough, A növények magánélete). Belsejében már baktériumok nélkül is képes az emésztésre, saját emésztőnedvet termelő mirigyei vannak. A kürt fedele színes, nektármirigyekkel van tele, pereme vöröses vagy élénksárga színű, kiváló rovarcsalogató (galéria: 4.-5. kép). A kertészeti fajok levelei nagyon változatos alakúak (galéria: 6.-8. kép).

A Darlingtonia californica (sisakos légycsapda) a nemzetség egyetlen faja, Kaliforniában honos, nedves réteken él. Élőhelyén szigorú védelem alatt áll. Levelei csaknem egy méter hosszú tömlőt alkotnak, a bejárata sisakszerűen fedett, két szárnyszerű függelék található a levél felső részén.
(galéria: 9.-10.) kép, forrás: www.carnivorousplantsnursery.com, www.wikipedia.com).

A Cephalotus follicularis (ausztrálkancsó) a nemzetség egyetlen faja, Ausztráliában, mocsarakban él. Kétféle levele van, lomblevelei ép szélűek, lapát alakúak, a módosult rovarfogó levelei kancsó alakúak, fedelesek. A kancsó eleinte felálló, majd a nyele visszahajlik, és így lefelé fordul. A kancsóban emésztőnedv termelődik, pereme barázdált, kampós, bordó színű rovarcsalogató nyílás. A kancsók kisméretűek, 4-5 cm-esek.
(galéria: 11. kép, forrás:  www.bestcarnivorousplants.net.)

A Drosera (harmatfüvek) nemzetség tagjai kozmopolita növények. A leveleken tentakulumok (nyeles és nyeletlen mirigyszemölcsök) találhatóak, amelyek ragadós nedvet termelnek. Ez harmatcsepp látványát kelti és csalogatja a rovarokat, a levélre szálló rovar beleragad a „harmatcseppbe” és ahogy menekülni próbál, mozgása ingerként hat, amely a levél rovarra csavarodását eredményezi, aki szegény ezután feloldódik a növényi emésztőnedvben (az emésztőnedvet a nyeletlen mirigyek termelik). A tentakulumok mozgása átmenet a kemotropizmus (a levelek közepén lévők) és a kemonasztia (a levelek szélén lévő, nyeles mirigyek) között.
A galéria 12. képe mutatja a rovarra tekeredő levelet, forrás: www.wikipedia.org. a 13. képen a Drosera különböző mértékben ingerelt levele látható (forrás: Dr. Frenyó Vilmos, Növényi mozgás- és ingerélettan jegyzet).
A Drosera nemzetség fele (50 faj) Ausztráliában és Új-Zélandon honos. Az Európában élő fajok kistermetűek, általában pirosas színűek a tentakulumaik, tőlevélrózsásak, (a galéria 14. képén, a nálunk is honos Drosera rotundifolia (forrás: www.drosophyllum.com) látható). A hideg és mérsékeltövi fajok ősszel visszahúzódnak és rügyszerű képlettel telelnek át.

A Pinguicula (hízóka) nemzetség a legegyszerűbb szerveződésű a Lentibulariaceae családban. A levelek színét sűrűn borítják a hosszú nyelű és a nyeletlen fejecskés mirigyszőrök. A hosszúnyelűek cukorszerű mirigyváladéka tartja fogva a rovarokat, a rovar mozgásának hatására még több váladék termelődik, amelybe a vergődő rovar végül belefullad. Ezután indul meg a nyeletlen mirigyek nyálkakiválasztása, amely emésztőenzimet tartalmaz, és a mirigyszőrök fel is szívják a lebontott fehérjéket (galéria: 15. kép, forrás: www.extreme-plants.eu).
A hízóka fajok eredetileg a trópusi és szubtrópusi területek lakói, az amerikai kontinensen. Néhány fajuk azonban Európában is megtelepedett (P. vulgaris, P. alpina). A trópusi fajok szobai tartása egyszerű és könnyen virágoznak is (galéria: 16. kép), a virágok színe általában lila vagy pirosas.

A Byblis Ausztráliában honos rovaremésztő növény. A Drosera és a Drosophyllum fajokra hasonlít. (galéria: 17. kép, forrás: www. natureetpaysages.fr)

A Dionaea muscipula (vénusz légycsapója) alapfaja Észak-Amerikában honos, Észak- és Dél-Karolina határán húzódó, mocsaras partvidéken. Két alfaja van, amelyek a levélnyél hosszában különböznek. Virágai fehérek, tavasszal virágoznak. Sok kertészeti fajtája ismert (galéria: 18.-19. kép, forrás: www.bestcarnivorousplants.com). A levelek csúcsa két vese alakú nyúlványban végződik, amelynek peremét 2-3 mm hosszú sörték szegélyezik. A levéllemezek felülete vöröses színű, és érzőszőrök találhatóak rajta, amelyek érzékelik a levelekre szálló rovarok mozgását. Ha a rovarok az érzőszőrökhöz legalább kétszer hozzáérnek, akkor a levéllemezek gyorsan összecsapódnak, (galéria: 20. kép, forrás: David Attenborough, növények magánélete). A vergődő rovar körül a csapda egyre szorosabbá válik és megindul a mirigyek emésztőnedv termelése.

Aldrovanda vesiculosa
Magyar elnevezése vízikerék, nálunk is honos gyökér nélküli hínárnövény. Trópusi élőhelyein egész évben zöldell, Magyarországon a fenékre süllyedve, telelőrügyekkel telel át, május környékén hajt ki újra. Apró vízi rákokkal, rovarokkal táplálkozik, a levelek rácsapódnak az állatokra, gyorsabb mozgással, mint ahogy a Dionaea ejti rabul a legyeket (galéria: 21. kép, forrás: www.).

Az Urticularia vulgaris (közönséges rence) egy gyökér nélküli vízinövény. Kétféle típusú levele van, a lomblevelek és a rovarfogó csapdaként működő hólyagszerű képződmények. A hólyagok belső sejtsorának szarvszerű nyúlványai vannak, amelyek az emésztőnedvet termelik. A hólyag bejáratánál szőrök érzékelik az arra tévedő áldozatokat, a szőrök érintésére a csapda kinyílik, és a vízáramlat betereli az apró rákokat, kerekesférgeket (galéria: 22. kép, forrás: Uránia Növényvilág, 23. kép, forrás: www.cfb.unh.eu).

A Genlisea nemzetség 15 fajt számlál. Brazília, Guayana, Kuba, Madagaszkár és Nyugat-Afrika, az otthona ezeknek a néhány cm magas, apró növényeknek. Lapát alakú lombleveleik és gyökérleveleik vannak, ez utóbbiak módosultak a rovarfogásra, tömlőszerűek és kiterülnek a talaj felszínén. A tömlőnek van egy rövid levélnyele, amely egy 1mm átmérőjű üregben folytatódik, majd egy keskeny nyaki csatornában végződik. A nyaki csatorna két spirális, szalag alakú képződményben végződik, ez képes a talajba hatolni. Virágai feltűnőek, sárga színűek (szöveg és galéria 24. kép forrása: Urania Növényvilág, 25. kép, forrás: www.wikipedia.org).

A rovaremésztő növények rendszertana
(forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Carnivorous_plant)
1.    kétszikűek
ordo: Caryophyllales
-Dioncophyllaceae: Triphyophyllum sp.
-Drosophyllaceae: Drosophyllum sp.
-Droseraceae: Aldrovanda sp., Dionaea sp., Drosera sp.
-Nepentheceae: Nepenthes sp.
ordo: Ericales
-Sarraceniaceae: Sarracenia sp., Darlingtonia sp., Heliamphora sp.
ordo: Lamiales
-Byblidaceae: Byblis sp.
-Lentibulariaceae: Pinguicula sp., Genlisea sp., Utricularia sp.
ordo: Oxalidales
-Cephalotus sp.
2.    egyszikűek
ordo: Poales
-Bromeliaceae: Brocchinia sp.

A kereskedelemben is kapható ismertebb fajok

Darlingtonia californica        sisakos légycsapda   
Dionaea muscipula                vénusz légycsapója   
Drosera aliciae       
Drosera capensis                   fokföldi harmatfű   
Drosera pedata       
Drosera rotundifolia             kereklevelű harmatfű    Mo.-on is honos, védett!
Drosera spathulata               lapátlevelű harmatfű   
Drosera hibridek                   harmatfüvek    kertészeti fajok
Drsophyllum lusitanicum    lépecske, harmatlevél   
Heliamphora sp.                   napkancsó fajok   
Nepenthes sp.                        kancsóka fajok   
Pinguicula sp.                         hízóka fajok   
Sarracenia flava                   sárga kürtvirág   
Sarracenia rubra       
Sarracenia purpurea           bíbor kürtvirág   
Sarracenia hibridek             kürtvirágok    kertészeti fajok

Gondozásuk
-etetni nem szükséges őket, ha szeretnénk csak rovarokkal, a párizsi és a virsli tilos
-a Drosera-k és a Pinguicula-k szeretik, ha mindig vízben állnak, a többi faj földjét is tartsuk állandóan nedvesen, csak alulról öntözzük, a leveleikre ne kerüljön víz
-a Dionaea alatt nyáron állhat a víz, de ősszel és télen csak tartsuk a földjét nedvesen
-a Nepenthes kancsóiba soha ne öntsünk vizet, az nem vízgyűjtő, hanem a növény által termelt emésztőnedvet tartalmazza, amit felesleges felhígítanunk
-a tűző naptól óvjuk őket
-lágy víz
-a Darlingtonia télen érzékeny a pangó vízre
-a Sarracenia-kat nyáron tarthatjuk a szabadban, egész 0ºC hőmérsékletig, ha hűvős helyen teleltetjük, télen ne álljon vízben

vezérkép: Dionaea muscipula, forrás: www.hobyto.com

További olvasmány, itt a felsőfokon: https://www.felsofokon.hu/gombak-es-viragok/2012/12/19/verengzo-viragok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.