Főoldal » Vasárnap volt…

Vasárnap volt…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mert olvastam pár perce Jóba Kati összefoglalóját a Természettudományi szakterület 2012 -es munkájáról, tevékenységéről. Öröm volt idejönni közétek, erre az oldalra, ebbe a csapatba. És jó itt lenni, még úgy is, ha nincs ihlet, vagy nincs téma a blogoláshoz. Persze téma van csak kifogást kerestem, hogy miért nem írtam ebben a hónapban. 

Ma vasárnap volt. Egy hideg január végi nap, ami ebéd utánra kissé napossá vált és ahová odasütött, ott olvadós lett cseppet a világ. Gondoltam elmegyek az Óbányai-völgybe fagyott Csepegő-sziklát fotózni. Mert készülök évek óta egy ilyen téli fotóstúrára oda, a csodák völgyébe. És nem mentem el persze – és ismét, mert vasárnap volt, lassuló idővel, hétvégével.

Aztán kicsit mégiscsak kimozdultam és kiruccantam a házammal szemközti és viszonylag közeli “Kiserdőbe”. Fotózni és kíváncsiskodni, hogy talán itt is van már virágzó Illatos hunyor – most kissé behavazva. Mert a héten találtam a Nyugat-Mecsekben járva hunyorokat sokat, és hóvirágot is nyílni – nem keveset. (erről már írtam egy blogot pár napja  —> Januári tavasz a Mecsekben címmel) 

Találtam pár havas hunyort…

[token node title-raw]

Érdekes dolgokat lehet látni így január vége felé egy falu mellett lévő erdőcske szélein, még a hó alatt is. Elsősorban a rengeteg szemetet, aztán a még több szemetet. A hatalmas mennyiségű és évek óta csak növekvő szemétmennyiséget. Továbbá a “megélhetési bűnözés” tárgykörébe eső fakitermelés nyomait. Vagyis innen – onnan kivágva egy – egy fa, aminek az ágai, bogai összekupacolva, vagy szanaszét otthagyva mindenfelé….. Hát persze, megfagyni senki sem akar.

Az erdő azért szép volt, a hatalmas öreg tölgyek telis -teli sárga fagyönggyel. A nap pedig kárpótlásul az elmúlt hét naptalanságáért szép hangulatfényeket adott.

[token node title-raw]

Vasárnap volt, délután és eléggé hideg lett mire körbeértem az erdőben és kisétáltam a kis hegyvidéki mezőre.

[token node title-raw]

A Föld nevű bolygón gondolkoztam, ami 4,5 milliárd éve kering, hol így hol úgy. Váltott pólusokkal, meg mindenféle mágneses viharokat, jégkorszakokat és kontinensvándorlásokat túlélve. Egyszerűbben: túlélt már égszakadást – földindulást, nem egyet és nem kicsiket. A földtanban kicsit is jártas emberek visszalátnak a kőzeteken, ásványokon, fossziliákon keresztül sok százezer, vagy millió évet. De hol van ez még a milliárdhoz? És akkor a ‘csodálatos emberi ész’ kitalálja az önpusztítást?

/a cikkben lévő  fotók a szerző saját képei_készültek: 2013. január 27 -én/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.