Főoldal » Albertina

Albertina

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ezen a héten Bécsbe látogatunk el. Ragaszkodva a múlt heti „menühöz” a hét első napján újra a művészetek kedvelőinek kedvezek. Nem is akármilyen kiállítóhellyel, hanem a bécsi Hoffburg – épületkomplexum sarkában emelkedő Albertina Múzeummal. Napjainkban az Albertina a világ egyik legnagyobb grafikai gyűjteményének ad otthont. A gyűjtemény egymillió fametszetet és rézkarcot, több mint 65 ezer akvarellt és rajzot, valamint több mint 70 ezer fényképet számlál. A kollekció gyöngyszemei Leonardo, Michelangelo, Dürer és Rubens rajzai, a XX. századi részleget pedig Picasso fémjelzi.

De hogyan is vált ez a mesés palota kiállítások színhelyévé?
Albert szász herceg feleségül vette Mária Krisztina főhercegnőt. A házaspár a közeledő francia forradalmi seregek elől 1792-ben Bécsbe menekült és Silva-Tarouca gróf egykori, az Ágoston-bástyán álló palotájába költözött, melyet II./I. Ferenc császártól kaptak ajándékba. Albert herceg Louis de Montoyer belga építész tervei alapján egy impozáns szárnnyal bővítette a palotát, mely a dísztermeket foglalja magába. 1802 és 1805 között ebben a palotában helyeztette el híres grafikagyűjteményét, amelyet 1816-ban hitbizományként a család elidegeníthetetlen és oszthatatlan vagyonává nyilvánított. A XVI. Lajos-stílusú különlegesen értékes berendezés a francia királyi udvar párizsi és versailles-i műhelyeiből származik. A gyűjtemény először 1870-ből ismert elnevezésével „La collection Albertina” mind a mai napig őrzi alapítója emlékét.

A kastélyt 1822-ben Károly főherceg, Albert herceg adoptált fia örökölte, akinek felesége a hesseni származású Henrietta nassau-weilburgi hercegnő volt. Károly főherceg 1822 és 1825 között Josef Kornhäuselt bízta meg azzal, hogy a palotát értékes bútorokkal rendezze be, és művészi igényű parkettával lássa el. Károly főherceg legidősebb fia, Albrecht főherceg 1847-ben örökölte meg apja vagyonát és birtokait. Frigyes főherceget (1856-1936) apja halála után 1847-ben Albrecht főherceg fiává fogadta. Frigyes főherceg vagyonát 1919-ben államosították, így a palotával együtt az ott őrzött grafikagyűjteményt is elvesztette. Az egykori Habsburg dísztermeket 1920 után kiállító- és tárolóhelységként, könyvtárként, valamint irodaként használták.

A több évtizedes hanyatlás után, a II. világháborút követően Albrecht Schröder igazgató irányításával kezdődött meg a fontosabb termek, valamint a történelmi homlokzat helyreállítása. A dísztermek a mai látogatót a klasszicizmus pompázatos birodalmába kalauzolják, miközben a helyreállított homlokzatok a Habsburgok magas uralkodói rangjáról és a palota kiemelkedő jelentőségéről tanúskodnak. A Habsburg dísztermek 21 lakosztályt foglalnak magukba, melyek a palota két szintjén helyezkednek el. A központ több szempontból is a Múzeumterem, melynek két oldalán találhatók az uralkodói apartmanok. 1999 és 2003 között a palotát renoválták és kibővítették, immáron három terem is szolgál időszaki kiállítások céljaira; itt a saját gyűjteményekből válogatott anyag mellett más tárlatokból kölcsönzött metszeteket, rajzokat és festményeket is bemutatnak.

Egyik ilyen időszaki kiállítás Roy Lichtenstein Black & White című kiállítása, mely május 15-ig tekinthető meg az Albertinában. Lichtensein művészetében az 1960-as években változás következett be, mégpedig az, hogy 1961-ben a fekete-fehér grafikák felé fordult. A reklám- és médiaillusztrációk, valamint a képregények hatására Lichtenstein 1961 és 1968 között mintegy hetven impozáns fekete-fehér grafikát alkotott, melyek témáját és stílusát tekintve teljesen újszerűek voltak. Ugyanezen korszakban számos fekete-fehér festményt is alkotott a művész, melyek témájukat illetően szorosan kapcsolódnak a grafikákhoz. Ezek azonban önálló, független csoportot alkotnak. Az Albertina először mutatja be egy kiállítás keretein belül a fekete-fehér grafikákat válogatott fekete-fehér festmények társaságában.

Az Albertina szintén május 15-ig mutatja be a müncheni Lenbachhaus „A Kék Lovas grafikái és akvarelljei“ című kiállítását. A „Kék Lovas“ művészek különálló csoportja volt, akik két kiállítást szerveztek, 1911-ben és 1912-ben, melyeken olyan művészek alkotásait állították ki, akik a két művészszerkesztőhöz (Wassily Kandinsky és Franz Marc) hasonló művészeti felfogást képviseltek. A müncheni Lenbachhaus 1957-ben Gabriele Münters, Kandinsky sokéves élettársának hagyatéka révén került a művésznő és Wassily Kandinsky több, mint 400 művének birtokába. A kiállításon a következő művészek képviseltetik magukat alkotásaikkal: August Macke, Franz Marc, Marianne von Werefkin, Alexej von Jawlensky, Wassily Kandinsky, Robert Delaunay, Heinrich Campendonk, Gabriele Münter, Paul Klee és Alfred Kubin.

Forrás és bővebb információk: http://www.albertina.at/jart/prj3/albertina/main.jart?reserve-mode=active&rel=hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.