Főoldal » Az utca nélküli város

Az utca nélküli város

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A házak közvetlenül a szomszéd épület mellé (nem ritkán közös fallal) épültek, fikarcnyi rést sem hagyva a falak között. A dobozszerű, négyszögletes házak úgy kapcsolódtak egymásba, mint a mézeslépek cellái. Nem voltak utcák, így bejárati ajtók és ablakok sem. A házakba a tetőn keresztül lehetett bejutni.

 

50 éve egy brit régészcsoport utazott a törökországi Anatóliába. Céljuk egy (törökül hüyük -nek nevezett) mesterséges domb feltárása volt a török fővárostól 320 km-re délre, a Carsamba folyó melletti Konyai-síkságon. A feltárás során kiderült, hogy a domb egy ember alkotta város, Catal Hüyük romjait rejti. Radiokarbonos kormeghatározással megállapították, hogy a város valamikor i.e. 7200-7100 között jött létre, vagyis 2000 (!) évvel az egyiptomi és a mezopotámiai civilizációk kialakulása előtt.

A település az i.e. 6800-6300 közötti időszakban élte virágkorát, ám i.e. 5700-5500 körül elnéptelenedett. Fénykorában mintegy 1000, átlagosan 25 m² alapterületű ház adott otthont körülbelül 5000 lakosának.

Honnan érkeztek a település lakói? A kutatók szerint a Kara’In és Öküzlü’In barlangjaiban, valamint a Beldibiben található sziklabúvóhelyeken fellelt paleolitikus falfestmények a Catal Hüyük-i kultúra előzményeinek tekinthetők, tehát feltételezhető, hogy a városalapítók ezekből a barlangokból vándoroltak a fennsíkra, majd ott települést hoztak létre. A házak szinte azonos méretéből és a használati tárgyak számából és minőségéből arra lehet következtetni, hogy a Catal Hüyük-i társadalom egyenlőségre alapuló ősközösségi társadalom volt; semmiféle hierarchiának nincs nyoma. Nem voltak szegények, gazdagok, és még gazdagabbak.

Çatal Hüyükben meglehetősen alacsony szintre jutott a fazekasság, az edények többsége különféle puhafákból, például fenyőből készült. Kisebb szobrocskákat is találtak a régészek, amelyek zömmel termékenységi jeleneteket (például szülő nőt) vagy állatalakokat ábrázolnak. Ez utóbbiakat valószínűleg vadászrituálékon is használták, mivel a kutatók több szúrásnyomot fedeztek fel rajtuk.

A lelőhely egyik különlegessége, hogy egyes házakról szinte biztosan kijelenthető: szentélyek voltak. Ezeket falfestményekkel díszítették, amiket finom ecsettel készítették el, festékanyagul különböző helyi ásványokat használva.

Halottaikat a lakótér alá temették, bár a csontok elrendezése arra utal, hogy ez csak egy későbbi fázisa volt a szertartásnak. A legtöbb csontvázat zsugorított helyzetben, bal oldalon fekve találták a régészek. Néhol a lakóépületen belül emberi koponyákat helyeztek el, olykor kagylókkal helyettesítve a szemeiket.

 

Ugyancsak Törökország déli részén, az Anatóliai-fennsík és a Mezopotámiai síkság között német régészek egy körkörösen felállított megalitokból álló szentélyt találtak. Bebizonyították, hogy ez a tizenkétezer éves szentély nemcsak a Göbleki Teke környékén élő félnomád népek, de az egész térség közös kultuszhelye volt. Ezt a jelenséget láthatjuk a jól ismert Çatal Hüyük neolit településen is, melynek szerkezete még törzsi struktúrákat mutat.

Göbekli Tepe régészeti helyszínén az ott felmért közel 20 kőkörből eddig 4-et ástak ki, és mindegyik nagyjából 30 méter átmérőjű. A helyszínen álló oszlopok, illetve a feltárás során előkerült faragványok, amelyek vaddisznókat, rókákat, oroszlánokat, madarakat, kígyókat és skorpiókat ábrázolnak leginkább koruk miatt lehetnek érdekesek: az i.e. 9500 körül épített helyszínen ezek a kövek 5500 évvel idősebbek Mezopotámia első városainál, és 7000 évvel korábbiak Stonehenge köveinél is.

A különleges templom építőinek sem kerekük, sem írásuk, cserépedényeik vagy háziasított állataik nem voltak. Bár falvakban éltek, inkább voltak vadászok, mint földművelők. Schmidt Ian Hodder, a Stanford Egyetem antropológia professzora, aki 1993 óta folytat ásatásokat a közeli Catal Hüyük -ben azt állítja, hogy az emberek általában úgy gondolják, hogy hasonló városokat csak összetett, hierarchizált társadalmak tudtak építeni, és erre csak a mezőgazdaság megjelenése után kerülhetett sor. Göbekli feltárása azonban minden hasonló hiedelmet megváltoztatott. “Egy elképesztően összetett, a mezőgazdaság kora előtt megjelent várossal van dolgunk. Ez az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb régészeti helyszínévé teszi a területet”.

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.