Főoldal » Borsimorzsák 3. rész

Borsimorzsák 3. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Jeremy – egyik francia lakótársam – először nem is tűnt fel. Fölém magasodva, tarka színes pizsamában, borostás arccal láttam először. Az első benyomásom az volt, hogy szimpatikus.

A visszhangzó nappaliban ültem az asztalnál, előttem a My happy days in hell. A konyhában Jeremy ügyködött valamin. Csak a csörömpölést hallottam. Vizet forralt, aztán egy serpenyőben olajat hevített, hogy tojást süssön. Elképzelésem nem volt, hogy vajon milyen vacsora lesz ebből.

Leült elém, addigra a kíváncsiságtól már nem tudtam olvasni. A végeredmény egyszerre volt mulatságos és zavarba ejtő: rizs, valamilyen zöldfűszerrel, rajta két tükörtojással. Nem tudtam visszafogni a nevetésemet, de nevetett ő is. Mondta, nincs türelme ahhoz, hogy főzzön.

Falta az ételt, mégsem keltett undort. Most volt időm jobban megnézni. Elegáns ingben volt és farmernadrágban. Arca simára borotválva. Rövid fekete haja ízlésesen volt megcsinálva. Arca tipikus francia arc, mégis van benne valamilyen vad, délies beütés. Olivier Martinez és Antonio Banderas összegyúrva. És ez a keverék egy különlegesen szép arcot eredményez. Mégis, ami a legjobban megfogott benne, az az átható, tüzes pillantása. Tekintete olyan égető, hogy az ember nem tud sokáig a szemébe nézni, kénytelen másfelé pillantani, vagy lesütni a szemét. Ezt a parazsat csak a mosolya enyhíti valamelyest, ilyenkor előtűnnek apró, szabályos fogai.

Ha nő lennék, meztelenül feküdnék az ágyában, mint Tiziano Urbinói Vénusza, s csak hagynám, hogy szeme katlanjával felperzselje bőrömet.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.