Főoldal » Madeira, az örök tavasz szigete

Madeira, az örök tavasz szigete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem hagyhatjuk el anélkül Portugáliát, hogy Madeirát ne látogatnánk meg. Madeira a Madeira-szigetek legnagyobbika az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 978 km-re található. Az Afrikai lemezen fekszik, de Porto Santóval együtt politikailag és kulturálisan Európához tartozik, mint Portugália autonóm régiója.

A szigetet Lila sziget néven a rómaiak már ismerték. Egy romantikus történet szerint két szerelmes, Robert Machim és Anna d’Arfet 1346-ban Angliából Franciaországba akart szökni, de egy erős vihar eltérítette hajójukat, és Madeira partjaira vetődtek, valószínűleg a később tiszteletükre Machico-nak keresztelt város helyén. 

A szigetet Tengerész Henrik második, a híresztelések ellenőrzésére indított expedíciója érte el 1420-ban; a Madeira nevet is tőlük kapta. A felfedező lovagok, João Gonçalves Zarco és Tristão Vaz Teixeira 1425-ben kezdték el a sziget betelepítését. A földek megművelésére Észak-Afrikából és a Kanári-szigetekről hoztak be rabszolgákat, az anyaországban pedig parasztokat toboroztak. A benépesítésnek ez a módja különösen sikeresnek bizonyult; főleg Észak-Portugáliából érkeztek sokan.

1500 körül a szigeten több itáliai cukorkereskedő is letelepedett.

A spanyol iga (1580–1640) lerázása után Portugália olyan szerződéseket kötött a függetlenedését segítő Angliával, amelyekben lehetővé tette, hogy angol üzletemberek előnyös feltételek mellett letelepedhessenek és gazdálkodhassanak a szigeten. Hamarosan angol családok kezébe került a bortermelés zöme; ők találták fel a szigetről elnevezett madeira bort is.

A híres bornak és egész évben egyenletesen meleg éghajlatnak köszönhetően Madeira kedvelt pihenőhellyé vált. Az angol, illetve skót betelepülők ösztönözték és tették híressé az itteni kosárfonó ipart és hímzést, alapozták meg Madeira idegenforgalmát is. 

A turistaforgalom a Salazar-diktatúra bukása (1974) után lendült fel.

1986-ban Portugália belépett az Európai Unióba, és az unió 1983 óta jelentős összegekkel támogatja a sziget infrastruktúrájának fejlesztését. Uniós pénzből építették a szigetet megkerülő autópályát, így hosszabbították meg (2000-ben) a repülőtér kifutópályáját.

A 2001-es népszámláláskor a szigetnek mintegy 238 202 lakosa volt, ez azóta csökkent. Ma a lakosok nagy többsége portugál, a sziget gazdasági életében azonban jelentős szerepet játszanak a XVIII–XIX. században betelepült, főleg angol borkereskedő családok.

A szigetet tíz járásra (municípios) osztották, fővárosa 1497 óta Funchal. További jelentősebb városok: Ribeira Brava, Machico, Câmara de Lobos, Santa Cruz, Punta do Sol és Porto Moniz.

Madeira fő nevezetessége a levadák (öntözőcsatornák) hálózata. A fő csatornák több szinten, kiváló túralehetőséget kínálva húzódnak végig főleg a sziget teljes nyugati és délkeleti részén. Egy részük sziklákba vájt alagutakban fut. 

Az első luxusszállodát William Reid skót üzletember építette – a szigetet azonban a második világháború óta főképp a középosztálybeli nyugdíjasok keresik fel, így az idelátogatók többsége az olcsóbb szálláshelyeket keresi.

A sziget sziklás, illetve kavicsos partjai strandolásra nem igazán alkalmasak. A sziget egyetlen pici, természetesen homokos öble Caniçal közelében a Prainha nevű strand. Calhetánál mesterségesen alakítottak ki homokos partot. Calheta közelében találhatók a Szent Lőrinc-fok kopár sziklái.

Madeirán kevés a megtekintésre érdemes műemlék, illetve múzeum: a fő látnivaló a sziget elképesztően dús növényvilága, amivel két botanikus kertben és több parkban is ismerkedhetünk. Több épületen a sajátos, portugál gótika, az ún. Mánuel stílus jellegzetességeit figyelhetjük meg.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.