Főoldal » Nemesfémmel ékesített negyedszázados szakmai múlt az első vonalban – interjú Sólyomvári Györggyel –

Nemesfémmel ékesített negyedszázados szakmai múlt az első vonalban – interjú Sólyomvári Györggyel –

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sólyomvári György a budapesti City Hotel Unio*** front office managere. Aranykulcsos főportás. 27 éve áll a recepciós pult mögött és bár szerepének megnevezése az idők során kissé átalakult, fontosnak tartotta az általa oly büszkén viselt magyar megfelelő használatát. Beszélgetésünk ennek szellemében alakult.

Fiatal szakember esetében is szükségesnek érzek egy rövid szakmai pályafutás ismertetést. Mikor és hol kezdődött a szállodához fűződő szerelem?

Közel három évtizede érettségi után jogi pályára szerettem volna lépni, de egy sikertelen felvételi vizsga megváltoztatta az életem. Óvodás korom óta anyanyelvem csiszolgatásával egy időben németül is tanultam, a gimnáziumi éveim alatt pedig francia nyelvben és kultúrában szereztem jártasságot. Ezekre az alapokra építve a székesfehérvári Alba Regia Szállodában kezdtem el dolgozni londinerként. Bár véletlenek nincsenek, mégis 1984.november 7-én vett egy fordulatot az életem. Azon a napon a hirtelen sűrű köd miatt váratlanul félbeszakadt a Videoton – Paris Saint-Germain mérkőzés. A szállodába visszatérő csapat a személyzet számára azonnali döntéshelyzeteket teremtett, amiben – bár más pozícióból – a recepciós segítségére siettem. Hamarosan a pult mögött álltam és a ködnek köszönhetően kitisztult előttem a pályaképem. A szükséges iskola elvégzése és folyamatos éjszakai szolgálat után 1990-ben kerültem a mai nevén Magyar Király**** szállodába.

Első vonalban állni meghatározó egy szálloda életében. Mint tudjuk, az épület szemrevételezése után az első benyomás a recepción hat a vendégre. Melyek ennek a szerepnek a kulcsszavai?

Elsősorban a „Keep smiling!”, az állandó mosoly. Szándékosan angol nyelven kifejezve, hiszen az amerikai gondolkodásmódot szükséges magyar viszonyok közé átültetni. Nem akármilyen mosolyról van szó, hanem igazi, bátorító és segítő mosolyról, melyből azonnal megérzi a vendég, hogy jó helyre érkezett. Amíg a szálloda vendégszeretetét élvezi, otthonra talált.

Másodsorban a „Check in”, vagyis a bejelentkezés percei, melynek másodpercei a pontosság, személyre szabott törődés, életkornak megfelelő hangnem megválasztásából állnak. A vendéggel szemtől szembe állva a feladatok „ott és akkor” adottak. Az információk beszerzésének pillanatai, melyekben kiderül az érkezés célja, a hangulat, melynek ismeretében alakulhatnak a kiszolgálás további teendői.

A tapasztalat, a szakmában eltöltött évek olyan ismeretekkel bővítik tudásunkat, melyek nem szerepelnek a tankönyvben. A minőségi munka érdekében kötelességünk továbbadni őket a felnövekvő nemzedék számára. Véleménye szerint szükséges-e, illetve lehet-e tanítani manapság a „fiatalokat”?

Mi még a nyolcvanas években tanultunk a „nagy öregektől”, akik láttak már egy-két vasárnapot. A társadalmi problémák manapság a fiatalok körében is éreztetik hatásaikat. Az ifjúság nehezen fogadja el a tapasztaltabbak meglátásait és ez tény a szakmában is érezhető. A munka világában mindenhol, de érzésem szerint az emberekkel való foglalkozás területein mindennél fontosabb lenne elfogadni azt, hogy a tapasztalt kollégák szándéka a segítés és annak érdekben munkálkodnak, hogy a magyar vendéglátás hírnevén ne eshessen csorba.

Átalakultak-e a vendégek szokásai a megváltozott viszonyok közepette? A mindennapi gondjaikat és nehézségeiket is becsomagolják-e a poggyászaikba utazásaik előtt, amiket már a recepción elővesznek?

Megfigyelhető, hogy a társadalom változásai milyen mértékben változtatták meg az utazási szokásokat. A csoportos utazásokkal szemben előtérbe került az egyénileg utazók aránya. Manapság kedvező áron érhetők el a repülőjegyek, ami az arány eltolódását is eredményezi. Autóbusszal érkezett csoportok esetében a „háztól házig” szállítás kényelme érezhető a szállodába érkező vendégeken. Egyéni utazók esetében többször fordul elő konfliktushelyzet az út során, így érkezésükkor nagyobb feszültség tapasztalható az első vonalban.

Zakóján egy szép jelvény látható „Magyar Aranykulcs” felirattal? Mit jelent ez a „megkülönböztető” jelzés?

A Magyar Szállodaportások Aranykulcs Egyesülete a nemzetközi szervezet tagjaként azokat a nagy tapasztalattal rendelkező munkatársakat fogja össze, akik a szállodaipar egy nagyon fontos területén dolgoznak. A zakómon látható kitűző a szervezet hivatalos jelvénye. Számomra belsőleg a büszkeség érzését jelenti, a külvilág felé azt közli, hogy a vendég még inkább érezheti azt a személyre szabott bánásmódot, ami a megelégedettségét növeli. A vendég a szakma olyan képviselőjével áll szemben, aki magasabb minőséget közvetít irányába.  

Aranykulcsos főportásnak lenni igazán megtisztelő szerep. Milyen módon lehet elnyerni ezt a kitüntető címet?

Az első lépés, hogy egyesületi taggá kell válni. A tagság pedig feljogosít a további szükséges lépések megtételére. A jelentkezési lap részletesen kitér a szakmai pályafutás állomásaira, a megszerzett tapasztalatokra. Szükséges továbbá a munkahelyi ajánlás, a referenciák megléte. Az elnökkel folytatott beszélgetés után következnek az elnökség tagjai, majd a tagság előtt egy interjú keretében kell „színt vallani”, hogy a jelölt jogosulttá váljon a jelvény viselésére.

Ha leltárt készítenénk, akkor összefoglalva a következőt írnám a megfelelő rovatba: sok év a vendégek szolgálatában. Vannak-e ennek az útnak kiemelkedő állomásai, esetlegesen elrettentő vagy kiemelkedő élménye?

Meghatározó élmény volt az életemben 15, a szakmában eltöltött év után megkapni a főportási kinevezést. Naponta azzal a kérdéssel állok a pult mögé, hogy „Vajon, ma mit fogok tanulni?” A szakma folyamatos tanulást igényel, állandóan a csúcson kell lenni és naponta fejleszteni az emberekkel való bánásmód képességét. Megemlítendő ellenkező előjelű élmény nem létezik számomra, mivel – bár negatív behatások érik az embert – a vendég elégedettsége elfeledteti, mintegy felülírja a feltörni kívánkozó érzést. Egyszerűen fogalmazva: a sok jó elnyomja a kevéske rosszat.

Szeretném, ha egy időutazásban venne részt velem együtt. Tegyük fel, hogy pályaválasztás előtt állok, és nagyon tetszik a „kulcsocskája”. Kérem, hogy röviden győzzön meg engem!

A világ legjobb szakmája! (az érezhetően megemelkedett pulzusszám, a felém irányított és vesééig hatoló pillantás minden kétségemet kizárta és pár pillanatra komolyan elgondolkodtam, hogy mit is tettem én pályaválasztásom idején) Több, mint negyedszázad elfogultsága mondatja velem ezt a határozott kijelentést, de elfogulatlanul is csak azt mondhatom, hogy a világ legjobb dolga emberekkel foglalkozni, a szó legszorosabb értelmében a születéstől az elmúlásig részt vállalni az életükből. Legeket sorolva: a legjobb, a legszebb és a legnehezebb. A bibliai mondást a hivatásomban magaménak érzem: „Ha kapsz egy pofont az egyik orcádra, akkor tartsd oda a másik arcodat is.”

Vállalni kell a szépségek mellett a nehézségeket is, hiszen ebben a szerepben a műszak akkor ér véget, amikor a vendégforgalom ezt lehetővé teszi. A naptár lapjai is átíródnak kissé számunkra, az ünnep- és hétköznapok nem egy irodai munkarend szerint alakulnak. Ami lényeges: a portás a „ház lelke” és a lélek valóban meghatározó.

Lehetnek-e, illetve vannak-e álmai, melyeket szeretne még elérni szép hivatásában?

Az a dédelgetett álmom, hogy egyszer újra úgy emlegessék a magyar vendéglátást, ahogy a békeidőkben, amikor világhírű volt. Ennek az álomnak vannak állomásai, melyeken meg kell találni azokat a pontokat, amelyektől azzá válik. Továbbra is szeretném a vendégekben a teljes embert látni, nem csak egy foglalási számot. Azt szeretem, ha a szállodába érkezőket a saját nyelvükön tudom megszólítani. Az alapokat megkaptam még gyerekkoromban a családomtól, melyért örökké hálás leszek nekik. Az álmom valóra váltása szilárd alapjaimon már csak rajtam múlik.

Az interjú végén nekem egy kicsit trendivé kellett válnom és a valóság talajára lépve a mai mindennapok nyelvén elköszönni egy szakembertől. Amit megtanultam, hogy világunk egyik fontos üzenete: a „life long learning” tovább bővült a „life long smiling” kifejezéssel.

Fizikailag egy front office manager és egy kulturális manager beszélgetett. Valónkat nem meghazudtolva egy főportás és egy népművelő búcsúzott egymástól. Nemcsak azért, mert valaha városunk ugyanazon Alma Materének padjait koptatták, hanem mert a riporter és riportalanya lehet, hogy csak látszólag trendi.

(Tudod Gyuri, én szeretném egyszer, hogy mikor a recepciónál ledobom a pakkomat, a mosolyod segítsen  abban, hogy gondjaimat egy időre a bejárat előtt hagyhassam és te vedd észre, hogy mire is van szükségem a szállodai szobámban.)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.