Főoldal » Szellemes bakonyi túra 1 rész, avagy hogy nem találtuk meg a falut!

Szellemes bakonyi túra 1 rész, avagy hogy nem találtuk meg a falut!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Szoktam volt kis regényeket írni hobbiból melyeknek helyszínéül olyan várost választottam ahol már jártam. Most azonban egy reggel úgy ébredtem, hőseim egy balul sikerült este után emberrablás áldozataivá válnak s a Bakonyban kötnek ki. Mivel ott még nem jártam úgy véltem helyesnek, ha felmérem a terepet mielőtt szereplőimet a történethez nem illő helyre küldeném. Tehát találnom kellett valami frappáns területet.

A neten keresgélve rábukkantam egy két cikkre, videóra, Bakony elveszett gyöngye néven. A szellemfalu nevét sehol nem találtam. (vagy csak rossz helyen kerestem) Csak Iharkútról találtam némi információt. Úgy éreztem a kettő nem ugyanaz. Két külön dologról írt, csak a szellemfaluság volt közös. A páromnak (ki már most első kézírásom elolvasása után rajongómként segít és szorít) elküldtem mindkettő linkjét, meg született az időpont, az elszántság adott. Testvérem úgy döntött ő is eljött velünk. Siófok felé megindultunk, mondhatni a vakvilágba. S mivel Bakony, mint olyan hely ahol a medvehagyma őshonos, úgy gondoltuk, megcsodáljuk közelebbről az ottani finomságokat is. Nem vált veszendőbe a sok zöld finomság ;) Az erdő egy kissé járhatatlannak tűnő útján haladva még egy majd 30 fős őz csapatba is belebotlottunk. Szépek voltak, s érdekes volt látni, hogy a hegyvidéki őzek mennyivel feketésebb színűek, mint a mi dombvidéki őzeink. Medvehagymázásunk után mégegyszer sikerült kerülnünk egymást. Majd tovább haladva Bakonyjákó és Németbánya között egy bekötő úton mentünk végig ahol egy szép mező várt minket, valamint a valamikori Iharkút emlékparkja. Egy amolyan romos őrbodé állott csak ott még. Gondoltuk elindulunk a tettek mezején. S akkor láttuk csak párommal, hogy ő csak jót akart, hogy elhoz, én szellemfalut ígértem, és sikerült kicsit elbeszélnünk egymás mellett a hellyel kapcsolatban. Én láttam, hogy a két linken nem ugyanaz a falu van, ő pedig a második linknél biztosra vette, hogy a kettő egy és ugyanaz. Tesóm pedig ránk hagyatkozott. De mivel sokat utaztunk és a hely is pazar volt nem éreztük magunkat rosszul.  Tehát tettünk egy felfedező túrát. Majd megláttuk a régi nyílt felszíni bánya területét. Valaha bauxit bányászat volt. A felszínre tört bányatónak érdekes, kissé trutyi zöldes színe fénylett az erölködő nap sugarai alatt. A tópartnál sárgás, homokos talaj. Magas szárú dorkomban gondoltam elsétálgatok arra felé. Kissé bátran lépkedve, megfeledkezve súlyomról és a talaj lazaságáról lépkedtem s csodálkoztam rá, miért nehezül egyre lépésem. Jött a döbbenet, süllyedek, lassan, de biztosan süllyedek! Semmi vész. Csak bokáig merültem, de ki lettem húzva. Majd egy kavics gyűjtés után szóba került, valaha itt régészek dolgoztak kik dinoszaurusz csontokat találtak. Az egyiküket a helyhez méltóan Iharosaurusnak nevezték.

Némi kalandvágyunk még maradt az ismeretlenre, így vissza Bakonyjákóra ahol pár falás mellett a mobil által nyújtott világhálón kicsit szerte néztünk. Így utunk Bakonyszűcs felé vezetett. A leírás szerint Bakonyszűcs és Pápateszér között fekszik az az ismeretlen nevű falu amit szerettem volna. Nem sokkal odébb Bakonyszűcsnél parkoltunk és elsétáltunk a földesen egy erdő “sarkáig”, ahol 2 felé vezetett az út. Nagy Boldog Asszony kápolna előtt állva, kissé ránk tört a félhomály. Most merre? Szerintem előre! Fiúk: arra csak a puszta és a szántás! Menjünk balra. Így többség dönt alapon balra mentünk. Ekkora már a nappali szél is erősödött, az égbolt befeketedett, beborult s a telihold fénye ránk vicsorgott. Meresztette felénk erős fényét, fácánok rikoltozó hangját s röptét ki a bokrokból. Erős fák ágai mozdultak felénk, az út vége láthatatlanul hosszú s egyenes. A falu sehol. Csak az érzés, az egyre erösödő érzés. Itt van a falu, igen! Még a karunkon végig futó libabőr is ezt látszik igazolni. Az izgalom, a kiváncsiság egy helyben való topogásra késztet. S az ág reccsenések mögött egy hangos, határozott fémes kolompolás. Itt kell lennie a háznak. Kolomp, kolomp, oly hangos! Csak pár száz méter a susnyásban! Oh az a fránya idő! S elhalkult. Fejünk fogván, Úristen ez itt van valahol! Csak nem tudjuk hol… S mivel a tudat az agyban szól: Holnap hétfő, holnap munka… Most 19:00…Az út hosszú… Sajnos így nehéz szívvel ott hagytuk a helyet s megindultunk.

Haza felé menet kétszer is sikerült eltévednünk. Előszőr ahogy Balatonfűzfő felé indultunk. Kb. 3X ugyanarra a körforgalomra lyukadtunk ki mire a helyes kijárot megtaláltuk s Balatonkenese felé megindulva eljutottunk Balatonfűzfő felé ahonnan tovább Siófokra mentünk. No ott jó egy órát lavíroztunk a városban mire kitaláltunk onnan. Már néztünk térképet, útmenti táblákat, gps-t. Igazán kalandos idegeskedéssel telt a kavircolás. De megszületett a helyes irány s Iregszemcse felé már jó úton haza felé, egy élménnyel gazdagabban tértünk haza. Ez az utazás úgy érzem inkább most testvéremé volt, mivel őt érdeklik a dinoszauruszok s szeretett volna egy bányába is eljutni. :)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.