Főoldal » Vajdahunyad vára

Vajdahunyad vára

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Ruszka-havas keleti aljában, az Egregy és a Zalasd patakok találkozásánál, magányos szirtfokon áll az erdélyi világi gótikus építészet legszebb emléke: Vajdahunyad vára. Karcsú tornyai, csipkézett bástyái, finom faragású erkélyei a francia lovagvárak romantikáját idézik.

Erőteljessége, védműveinek szilárdsága s mértéktartó kecsessége igazi építészeti remekké emelik. Falai közt az évszázadok során a nemzet számos nagyja megfordult, többek között a szabadságharc idején Bem József tábornok társaságában Petőfi Sándor is, aki a várkastély egyik bástyáján írta Vajdahunyadon című költeményét. A fennmaradt utalások szerint, helyén kezdetben tojásdad alakú, tornyok nélküli, másfél méteres védőfallal körülvett építmény állt. A kor viszonyait figyelembe véve, már akkor tekintélyes erődítménynek számító vár ebben a formában jutott, királyi adományként, a Hunyadiak őse, Sorb kenéz tulajdonába, akinek fiát, Vajkot (Vojk) Zsigmond király erősítette meg birtokában. Az egyszerű, viszonylag kis alapterületű vár fejlődése Vajk fia, Hunyadi János idejében kezdődött el. A nagy törökverő lőrésekkel és tornyokkal bővítette ki az erődítményt. Ebben az időben készült a gótikus Országház- (Diéta-) és a Lovagtermet magában foglaló palotarész, a különálló Nyebojsza- (szlávul: ne félj) és a Hímes torony, az Aranyház, valamint a gótikus várkápolna. Szintén erre az időszakra tehető a hátsó udvar törökfeliratos kútjának keletkezése is. A legenda szerint a kutat – szabadulása fejében – három török rab: Ali, Ibrahim és Mehmet vájta, véste csákánnyal, kalapáccsal, vésővel, a vár alapjául szolgáló sziklába. Több éves kemény munka árán elkészült a kút, a rabokat azonban nem engedték szabadon. Ekkor véste egyikük a kút kávájába a szöveget: „Vizetek már van, de lelketek nincs!” A megkezdett átalakításokat Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet folytatta. Később fia, Corvin Mátyás is bekapcsolódott a vár bővítésébe. Ebben az időszakban épült a több emelet magas, négyszög alaprajzú kaputorony. Sokáig ez volt a vár egyetlen bejárata, melyhez a Zalasd patak felett hatalmas kőpilléreken nyugvó, felvonóhídban végződő fahíd vezetett. A hátsó, úgynevezett gazdasági bejáró és fahíd később készült. Hunyadi (Corvin) Mátyás nem sokáig tartózkodott Vajdahunyadon. Miután 1458. január 23-án királlyá koronázták, elhagyta az ősi birtokot és Budára költözött. A várat néhány évig ismét Szilágyi Erzsébet irányította. (Ekkor épült a Mátyás-loggia.) Idővel a király magához vette özvegy édesanyját, aki az óbudai királynéi várban rendezkedett be. 1482-ben Mátyás Hunyad várát a várossal és más városokkal, illetve birtokokkal együtt fiának, Corvin Jánosnak adta. Mátyás király halála után Vajdahunyad gyakran cserélt gazdát. Volt Kinizsi Pálé, Bakócz Tamás egri püspöké, Brandenburgi Györgyé, majd közel negyven évig az enyingi Török család birtokolta. (1601-ben Vitéz Mihály /Mihai Viteazul/ román vajda felgyújtatta a stratégiai jelentőségű várat.) Négy év múlva a szerencsi országgyűlés hűtlenség miatt elvette Vajdahunyadot a Török családtól, és Bethlen Gábornak adományozta. Az új tulajdonos nagy költséggel helyreállíttatta, új rondellával és épületszárnnyal egészítette ki a pusztulásnak indult erődítményt. Bethlen Gábor idejében Vajdahunyad nemcsak Erdély, hanem egész Magyarország legszebb várkastélyának számított. A Bethlen családtól Vajdahunyad I. Apafi Mihály fejedelem, Thököly Imre, majd II. Apafi Mihály tulajdonába került. A fejedelem halála után özvegye, gróf Bethlen Kata örökölte, akiről 1725-ben a kincstárra szállt. Ezzel megkezdődött a várkastély pusztulása. Termeit átalakították, falain ajtókat, ablakokat vágtak. Az 1784-ben kitört Horia, Closca és Crisán-féle parasztfelkelés idején a környékbeli nemesség Vajdahunyad falai között keresett menedéket. A lázadás leverése után a vármegye hálából megjavíttatta az épület pusztuló tetőszerkezetét. Erdélyi körútját követően 1830-ban I. Ferenc császár harmincezer forintot adott az omladozó várkastély restaurálására. Alig készültek el azonban a munkálatok, villám csapott a várkastélyba, kigyulladt és leégett az egész épület tetőszerkezete. Még abban az évben országos gyűjtést szerveztek a vár helyreállítására, ám 1854-ben – ezúttal gondatlanságból – ismét tűz ütött ki a kaputorony egyik helyiségében. Több mint tíz év múlva, 1868-ban Schultz Ferenc irányításával kezdték el ismét a felújítási munkálatokat. Schultz halála után Steindl Imre (az Országház tervezője) folytatta a helyreállítást. Bár Steindl jelentős átalakításokat végzett, az igazán komoly és céltudatos rekonstrukció az 1880-as években, a Műemlékek Országos Bizottságának felállítása után, gróf Khuen Antal műépítész vezetésével kezdődött el. A felújítási munka irányítását Khuen halála után segédje, Möller István vette át. A várkastély restaurálása, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen az első világháború kitöréséig folyt. Közel félévszázados kihagyás után a hatvanas évek első felében ismét végeztek néhány kisebb javítást, de a jelentősebb – máig tartó – felújítás csak az 1990-es évek elején kezdődött el. Ennek során kicserélték az épület elkorhadt tetőszerkezetét és régi, tönkrement tetőcserepeit. A Hunyadiak ősi fészkére napjainkban, az ötvenes években épült vas- és acélmű jelenti a legnagyobb veszélyt. Noha a vasmű már csak félkapacitással működik, a kohóiból, acélolvasztóiból évtizedeken át kiömlő füst vastagon belepte a várkastély falait. A felszabaduló gázok szivacsosra rágták a több évszázados épület köveit. A közelmúltban megkezdték a vár hátsó (keleti) részének restaurálását. A helyreállítási munkák ellenére ma már csak a várkastély néhány bástyája és terme tekinthető meg. Az épületszárnyak többségét lezárták a látogatók elől.

Forrás: http://www.szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/vajdahunyad.html

Fotó: Schmidt Valéria

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.