Főoldal » Védett Pincesor Szentkúton – Szomszédolás

Védett Pincesor Szentkúton – Szomszédolás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egyedülálló pincesoráról ismert az osztrák-magyar határ közvetlen közelében lévő Szentkút. A régi, nem egy esetben 100-150 éves présházak ma is állnak, egy részüket az Unió támogatásával sikerült felújítani. A hangulatos pincesor épületei műemléki védelem alatt állnak, de ma is használják ezeket. A település megőrizte bortermelő hagyományát, így aki arra jár, csütörtök és vasárnap között nemcsak a régi épületekben gyönyörködhet, hanem meg is kóstolhatja az Unióban kizárólag ezen a vidéken termelt bort, az Uhudlert.

Heiligenbrunn, azaz Szentkút közvetlenül a magyar-osztrák határon fekvő település. Nevét valószínűleg arról a forrásról kapta, amelynek gyógyító hatása miatt egy ideig zarándokhely is volt ez a kis falucska. Ma Burgenlandban inkább a környéken termő szőlő és az ebből készülő bor miatt ismert. Azt pedig, hogy Heiligenbrunn nevét másutt Európában is emlegetik, híres pincesorának köszönheti.


Gerhard Schrantz polgármester, Szentkút (Heiligenbrunn)

“Ez egy nagyon régi pincesor, az épületek a 18-19. századból valók, de nem múzeumi darabok. Mindegyiket bortermelésre használják ma is. A pincék felújítását 1998-ban kezdtük el az Unió LEADER programjának keretében. Legtöbbjük romos állapotban volt, némelyikükről a tető is hiányzott. Nem volt valami szép látvány. A LEADER projekt révén a tulajdonosok megkapták a felújítási költség 60 százalékát, nekik csak a 40 százalékot kellett hozzátenni.”

Szentkút környékén mintegy 20-22 hektáron termelnek szőlőt, 140 pincéjükből 120 műemléki védelem alatt áll. A legnagyobb értéket ma már azok képviselik, amelyeket az elődök szalmatetővel fedtek. A felújítások során ügyeltek arra, hogy a pincék visszanyerjék eredeti állapotukat.


Stefan Gratzl pincetulajdonos

“Ezek a pincék fából vannak, alul tölgyfából, mert azon a nedvesség kevésbé szivárog be, felül pedig fenyőből készültek. Azért építettek mindent fából, mert az embereknek nem volt pénzük téglát venni, viszont volt fájuk, szalmájuk, és tudtak agyagot is csinálni.”

A pincék sajátos módon készültek. Alapjuk döngölt agyag, a fa gerendákat is agyag és fűrészpor keverékével vonták be, erre került a fehér mészvakolat. A pincesornak különleges hangulatot leginkább a hagyományos zsúpfedelek adnak. Ezek elkészítése rendkívül drága és munkaigényes. Ma már egyre kevesebben értenek hozzá. Gratzl úr évekig gyakorolta ezt a mesterséget, most is szívesen beszél róla. Mint mondja, a szalmát sarlóval aratták és kézzel csépelték ki, nehogy a szálak eltörjenek.

Stefan Gratzl pincetulajdonos

“A szalmát aztán felül összekötik, kis kötegeket csinálnak belőle és megfordítják. Először a sarkokat készítik el, a szalmát dróttal rögzítik. Ha ez készen van, az ember megfogja ezt a köteget, ezt jól meg lehet forgatni, aztán hozzáköti a másikhoz, és ez így megy tovább.”

Ma egy ilyen kötegelt tető elkészítése legalább háromszor annyiba kerül, mint a cserépfedés. Ezért is jött jól az uniós támogatás, amelyet az osztrákok egy magyar településsel, Oszkóval közösen nyertek el. A szentkúti Pinceegyesület és az oszkói Hegypásztor Kör egymást segíti a hagyományos pincék és a bortermelés megőrzése érdekében.



MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.